Számodra mi a szabadság?

Ugye az abszolút szabadság egyértelmű. Bármit meg lehet tenni következmények nélkül. Ennyire senki sem szabad.

A valódi szabadság, hogy mindent meg lehet tenni, amit a törvények nem tiltanak. Ennél azért mindenki szabadabb, mert ilyen olyan szabályokat, törvényeket mindenki megszeg.

Ha nagy hidegben egy hapsi felvenne egy hatalmas bolyhos női műszőrmebundát,furcsán néznének rá.Pedig ez praktikus lenne akkor,mert jól megvéd a zord időtől.Ha egy nő bő selyembugyogóban utcán járna, olyanban amilyet a törökök,meg az arabok hordtak,megint az lenne,pedig mindent takar,tehát a funkcióját betölti.És ha valaki egy pólóban és egy bundabugyiban menne ki az utcára...

A társadalmi beidegződés tart szűk keretek között sok embert.

Nekem nagy szabadságvágyam van,irigylem azokat akik a napi munka és a család mindannapos taposómalmában is jól érzik magukat.Ha nem alapitottam volna családot szerintem akkor meg hiányozna.Ha nem lenne munkahelyem akkor meg ötös találat kéne,különben lehet hogy szétúnnám magam.

Egy társadalom annál szabadabb, minél kevésbé szól bele az emberek magánéletébe, minél több mindenben dönthet az egyén. Pl. vallásszabadság.

De pszichésen a teljes szabadság azt hiszem, a félelem nélküliség lenne. Ilyen szerintem nincs, plusz egy fizikai világ részesei vagyunk - ezért én sem vagyok szabad. Korlátoz a halálfélelem, a betegségtôl, fájdalomtól, szegénységtôl rettegés, a családomért való aggódás és hogy rövidek az ujjaim, ezért nem leszek zongoramûvész :) Leginkább szabadnak pedig egyedül érzem magam, de totál egyedül meg állandóan mégsem szeretek lenni :)

A szabadság a tudatnak az az állapota, amikor egyáltalán nem jut érvényre negatív jellemvonás az egyénben. A rossz tulajdonságok és érzelmek alapjául az önzés és félelem szolgál, gondolom ez nem vitás. Amíg pedig saját érdekeinkkel vagyunk elfoglalva észre sem vesszük, hogy rabságba taszítjuk magunkat...saját(értsd: nem a komplett egész) érdekeink tartanak minket fogságba...ragaszkodásunk és vágyaink teszik ránk a korlátot, hiszen függésben élünk ezek miatt, függünk az áhított dologtól, amihez ragaszkodunk, vagy amire éppen vágyunk, és mindeközben pedig félünk, hogy el ne veszítsük azokat, vagy éppen azért, hogy nem tudjuk megszerezni...ezekből(önzés, félelem) persze düh és gyűlölet, türelmetlenség, irigység, érzéketlenség és sorolhatnám szülődik, hogy ha valami éppen "nem tetszik" nekünk...

A valós szabadság tehát az, ha az egyén megszabadul önző hajlamaitól és félelmétől, ami egy aprócska tévedésből fakad, amit természetesen el lehet űzni, és teljesen önzetlen, tiszta elmévé válik, ami már nincsen korlátok között, mivel betartotta azt az egyetlen szabályt, ami szabaddá tesz...

Én akkor leszek ezekből kiindulva totálisan szabad, ha elértem azt a tudatállapotot, mint Jézus Krisztus, és ekkor a fizikai törvények sem fognak akadályozni semmiben. :)

üdv

26/F

LastOne.Left