Miért van az, hogy a pszichés betegségeket "erkölcsileg" ítéljük meg, a kézzel fogható, fizikai megbetegedéseket pedig sajnáljuk, és "valódi" betegnek tekintjük őket?

Ugyanazért, amiért a homoszexuálisakat is megvetik, pedig genetikai háttere van, vagy a pedofil is egy rohadt szemétláda, pedig nem kérte, hogy az legyen.

Talán az lehet az oka, hogy az ember tudatosan tud tenni az ellen, hogy engedjen a kísértésnek.

"Egy magas vérnyomásos, egy cukorbeteg ugyanúgy tehet arról, hogy nem tartja a diétát és az életmódot"

De attól még magas vérnyomásos, vagy cukorbeteg, amiről nem tehet. Tehát sajnáljuk. Egyébként meg valószínűleg nem szánt szándékkal okozta magának a bajt, ha egyszer véletlenül nem volt otthon más kaja de éhes volt és nem úgy evett ahogy kellett volna. Vagy eddig az a mennyiség amit evett nem okozott neki bajt, mostmár okoz. Tehát rosszabbodott az állapota.

A drogos meg nem beteg, hanem drogos. Ő volt olyan hülye hogy rászokott. Ilyen egyszerű.

Egyébként meg, a közeli hozzátartozók sajnálják is a drogosokat is. Meg persze haragszanak is rájuk egyben.

ez most kicsit erős lesz, de pont azért, mert az ember alapban "beteg" pszichésen, pontosabban téved egy-két dologgal kapcsolatban, és nem feltétlenül látja át azt, amit te észre is veszel...de a sajnálat sem a legjobb dolog...a korrektség az együtt érzésben van...mivel a sajnálat érzete alatt a másikat(akit sajnálunk) eltérő szintre emeljük, annak mivoltát, ez pedig nem igazán igazságos, mivel mindenki egyenlő, és már bele is estünk egy erkölcsi hibába, ami maga után vonja azokat a dolgokat is pl, mint amit felvezetsz...az emberek úgy gondolják a dolgok különállóak(így a többi ember is), elkülönültséget hisznek, holott egység van, ezért különböztetik meg az emberek egymást.

bízom benne nem veszi senki sértésnek a mondandómat. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Jaj, első bocsi véletlenül lepontoztalak, mert csak az első felét olvastam el annak amit írtál :D

Azt hittem ilyen liberális fasságot akarsz írni mint amit Last one left írt.

Hát a drogos szerintem pont rossz példa volt, mert arra ugye rá is kell szokni (mármint a függőség tényleg betegség, de na értitek). Meg amit valaki írt, a pedofil is rossz példa volt, mert attól, hogy valaki vonzódik szexuálisan a gyerekekhez, nem szabadna engedni a kísértésnek.

Na de például a mentális betegeket tényleg elítélik. Pl a depresszióról azt hiszik, hogy lustaság meg szomorkodás. Amúgy meg pontosan azért van, amit leírtál: mert nem "kézzel fogható". És az emberek többsége teljesen alul- vagy félreinformált a mentális betegségeket illetően.

Azért mert deviáns. És lenézik v kinézik, mert nem tudják mivel állnak szemben, nem tudnak róla sok mindent. Talán mert nem elég nyitottak. Vagy nem tudják eldönteni, hogy egy buta emberről van szó, vagy esetleg szellemileg sérültről.

Ilyen az ember. "megveti" azt, aki kicsit is más.

12:10

Ahogy a cukorbetegségnél lehetnek "véletlenek", úgy a drogosok sem egyazegyben hülyék. Nem tudod, hogy a mentős miért viszi el a cukorbeteget, lehet az ő hibája, lehet hogy nem. A drogosok közül is ugyanez, csak mások a tényezők. Vannak akik így tudnak valamit feldolgozni. Vannak akik csak kíváncsiak(ez alapvető emberi természet) és olyan jó érzése volt tőle, ami nem nagyon szokott ha nincsenek sínen a dolgok, ergo nem tud elég akarata lenni hogy ne csinálja újra. Az alkohol, kávé, stb enyhébb függőséget okozó drogokról nem is beszélve. Vagy persze lehet menőzésből, stb. - nem tudhatod, mégis hülyék és kész, szerinted.

Durva, azt gondolom erről.

Igen, én a drogosokat, alkoholistákat elítélem, bár valószínűleg csak azért, mert sajnos hozott már olyan helyzetbe a sors, hogy alkoholistával kellett együtt élnem, aki képtelen volt belátni, hogy nem normális amit csinál. Miért sajnáljam, amikor nagymamám, és saját nyugdíját is elitta, lopott hogy legyen pénze alkoholra, többször esett bele üvegve, vagy vágta be a fejét úgy, hogy mentőt kellett hozzá hívni, szerintem ez nem normális, és egy olyan embert aki nem érzi ennek súlyát és nem hajlandó semmiféle segítséget elfogadni sem tartok normálisnak. Ez egy betegség valóban, de amíg maga a beteg nem akar tenni a leszokásért, addig a környezete megfeszülhet is, akkor sem lesz semmi... onnantól kezdve hogy egy szenvedély beteg belátja hogy baj van, eljár elvonókra, stb már tudok rá emberileg nézni, és tudok vele együttérezni, mert tudom hogy nagyon nehéz időszakon megy keresztül!

Ellenben egy cukorbeteg ember ha akarja sem tudja elkerülni a betegségét, örökre ezzel kell élnie. Dédnagymamámhoz anno azért kellett mentőt hívni, mert délután megéhezett, és véletlen nem abba a kajába evett bele, ami neki lett külön elkészítve, hanem abba amit a család evett (ugyanaz csak az egyikben volt cukor, a másikban csak édesítő). Sajnos jól belakott belőle... nyilván erre is rá lehet fogni hogy miért nem kérdezi meg melyikben van cukor, de véletlenek előfordulnak, és egy cukorbeteg szerintem ritkán éli le úgy az életét, hogy ne hibázna egyszer kétszer, hiszen pláne egy súlyosabb cukorbetegnek már olyan szigorú keretek között kell élnie, hogy nehéz nem átlépni egyszer kétszer véletlen. Én úgy gondolom, hogy a mentális betegségek többnyire olyanok, ami ellen az ember tehet (kivétel persze skizofrénia és hasonló betegségek), ezért nem tudom sajnálni azt, aki nem akar azért tenni, hogy egészséges legyen, míg mondjuk egy fizikai betegséggel valószínűleg le kell élnie az embernek az életét... teszem hozzá, aki pl cukorbeteg létére összezabál mindent és nem inzulinozza magát, azt sem tartom többre mondjuk egy alkoholistánál hiszen ő is tönkre vágja az életét, pedig még kordában lehetne tartani azt egy adott napi rutinnal.