Hány évet pazarlunk el életünkből a számítógép előtt ülve?

Napi 8 órát a gép előtt ülök a munkahelyemen. Otthon 2-3-at. Munkahelyemen muszáj, otthon pedig opcionális, de mégis muszáj, mert vannak olyan dolgok, amit a munkahelyemen nem tudok a gépen megnézni. :D

Tanulni soha nem monitorról tanulok, mert az számomra zavaró, kinyomtatok amit csak lehet és így pl kiülhetek nyáron a kertbe is olvasni.

Nekem nem pazarlás egy perc sem, amit a gép előtt töltök. :)

Szerintem sem pazarlás!

Gondolj bele, amikor még nem volt se szgép, se tv, az emberek életének nagy része akkor is "pazarlásra" ment.

Miért, télen a bezárt kunyhóban mit tudtak csinálni?

Unatkoztak, kötögettek, olvasta, beszélgettek, vagy csak nézték a tájat. Akkor ezek nem voltak pazarlások?

Ha én a neten híreket vagy e-bookot olvasok, az mennyivel másabb, mintha 150 éve valaki könyveket olvasott?

Ha játszok vagy zenét hallgatok a gépen, az mennyivel másabb, mintha valaki 150 éve a téli tájat nézte az ablakból?

Szerintem a kérdező nem arra gondolt, hogy valaki 8 órát lehúz egy monitor előtt, hanem arra, hogy sokan begörnyednek a gép elé otthon is, órákra, és világukat nem látják. És ez megy minden egyes nap, közben az élet elrobog mellettük. Egy tizenéves gyereknél még megérthető, ha elvan a gép előtt naphosszat(bár a szülő is hülye, ha hagyja), de amikor már felnőtt, harmincas, családos emberek fészbúkoznak, farmoznak, meg püfölik a billentyűzetet, miközben arra sem tudnának válaszolni, hogy milyen színű a gyerekük szeme, vagy mikor voltak utoljára étteremben az asszonnyal, esetleg sörözni a haverokkal, az iszonyat gáz. Vannak, akik soha nem nőnek fel ilyen tekintetben, és mégis családot alapítanak.. akiket jól el is hanyagolnak.

Szóval ne,m gond a számítógépezés, de azért egy felnőtt ember már vissza tud venni belőle.

"ma 12:40"

Az lehet, hogy igaz amit írsz, de most komolyan, én életemben nem találkoztam még ilyen általad körülírt emberekkel!

És nem is tudom, hogy higyjek-e a létezésükben, mert egyre inkább csak afféle urban legendként kezelem!

Mindenki beszél róluk (a kockákról), mindenki szidja őket - de senki nem találkozott még velük! Legalábbis én még nem!

Igaz, nem tudom milyen a mai gyerekek zöme, de a huszonévesek között sztem nagyon elvétve van csak ilyen.

Én speciel fél óránál többet nem tudok játszani egy játékkal sem, mert elfog valami rossz érzet, hogy "úristen, közben kint zajlik az élet, csomó nő az utcán és parkokban énmeg itt gyökérkedek" :D......

Viszont a napi híreket, vagy a politikai fórumokat elolvasom, sőt, azokat néha sokáig olvasom. Szóval sztem ez viszont nem baj, mert ha újságban olvasod vagy tv-ben nézed az is ugyanilyen.

A kulcsszó: informatikus.

Nem szép dolog az általánosítás, de rájuk jellemző ez a betegség, mert ez is betegség. A külsőségekbe nem megyek bele, mert az nem mindig igaz, de a függőség az igen. Szükségük van rá, mert az informatikában nem lehet lemaradni, naprakésznek kell lenni. A játékok csak töredékét teszik ki egy informatikus programjának, szerintem közülük kerül ki a legtöbb munkamániás. Nem nehéz, hiszen számítógépet otthon is lehet tartani, azzal otthon is lehet dolgozni. A melós nem viszi haza a szalagot, az eladó nem árul otthon, az orvos nem gyógyít a szobában. Az informatikus viszont hazaviheti a munkáját, hogy aztán a családja rovására dolgozzon hajnali egyig. Az informatika teljesen más, mint a többi munka. Az informatikus szereti az informatikát, és számára az nem munka, hanem szórakozás, kihívás, megoldandó feladatok. Egy hobbi. Senki nem lesz informatikus kényszerből.

Ez az egyik rész, a játék a másik, és persze ott van a legidőrablóbb, a filmek és sorozatok.

Játsszunk a számokkal.

Ha van egy informatikus 8 órás munkaidővel heti 5 nap, és mondjuk 1 órát utazik a munkahelyére, akkor fel kell kelnie reggel 6-kor. Elkészül 7-re, elindul a munkába. 8-ra be is ér. Ledolgozza monitor előtt az idejét, de nem kell mindig megfeszített munkára gondolni, jut idő bőven filmre, zenére, játékra, letöltésre, msn-re, fórumra. 16 óra van, hazaindul. 17 órára hazaér a családjához, és ott van az a durván 4 óra, amit velük tölthet. Ebből nyilván elvesz 1-et az átöltözés, zuhanyzás, vacsora. Marad 3 óra, amit a családdal tölthet. Ez igen kevés, de az informatikus majdnem biztos, hogy még le fog ülni a gép elé, hogy ezt-azt csináljon, intézzen. A családja örül, ha látják napi 2-3 órányit.

Azért így már elég ijesztő a dolog, és több nőismerősöm szándékosan kerüli az informatikusokat, mert a többségüknek csak 1 szenvedélye van, és az nem a barátnőjük. Nem akarják, hogy maximum hétvégén érintkezhessenek normálisan, és talán még akkor sem, mert épp megy valami buta sorozat.

ne is mondd, 3 haverom pont ilyen, de barátilag sem lehet velük kijönni, mert azért én elég cikinek érzem, hogy ülünk egy szórakozóhelyen, és ők meg arról dumálnak hogy mikor jön ki az új játék, meg hogy hogy lehet letölteni

sztem egy lánynak ez méginkább kiábrándító lehet, ha én fiúként is alig bírom elviselni