Lexikális tudás és az intelligencia. Sokan vitatják, hogy ez két különböző dolog. Pedig az! Te hogy vagy ezzel?

ez nem kérdés, ez kijelentés

ráadásul mi köze van az ezotériához?

igazad van, de ezt ilyen formában hiábavaló volt kiírni -.-

igaz, szerintem is. A különbség a kreativitásban van.

És ez nagy különbség. Minden helyzet más és más - ott kell dönteni. Ha csak a nagy lexikális tudás van- akkor valami emlékek sorakoztatása zajlik a tudatban, nem egy kreativ, intuitív megoldás.(ami felhasználhatja a lexikális tudást is, de az csak másodlagos)

Ez így igaz... Ez sokkal inkább a látásmód és a logikai rendszer, mint a lexikális tudás... Utóbbi inkább a műveltség...

De miért ezotéria???

igen, idetartozna- ha eredeti értelmében használnánk az 'ezoteria' szót, és nem szellemhuhogásra, ufósüvítésre és felszines jósolgatásora devalválva használnánk.

'ezoterikosz'(görög) a szó eredetileg egy bensőséges, mély tudásra utalt, szemben az exoterikus -külsődleges, felszines tudással szemben.

az, hogy az igazi megismerés (gnoszisz) egy kreativ erőt feltételez - bizony ezoterikus ismeret.

1. Az ezotéria fogalma és célja

Mielőtt tisztáznánk a fogalmat, pontosítanunk kell a magyar szóhasználatot. A helyes magyar kifejezés: ezotéria. Néhány évvel ezelőtt azonban elterjedt nálunk az "ezoterika" szó, amely vélhetően a német Esoterik szó gondatlan fordításából származik. Mivel minden munkámban törekszem a helyes nyelvhasználatra, így az ezotéria szót használom.

Az ezotéria szó a görög esoteros = belső szóból származik, és egy belső körre vonatkozik. Az általunk használt ezotéria szó konkrét jelentése: egy belső körnek szóló tanítás az emberi lét legmélyebb értelméről, valamint a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggéseiről. Ez a tanítás csak keveseké – a beavatottaké – volt mindig is, szemben az exoterikus (exoteros = külső) tanításokkal, amelyek tömegeknek szóltak. Ennek oka az ezoterikus tanítások végső céljából könnyen megérthető: ez a végcél nem más, mint a polaritás világa fölé emelkedni, az egységbe.

Minden nagy szellemi tanításnak van egy tömegekhez szóló exoterikus, és egy belső körnek szóló ezoterikus tanítása. A sokaknak szóló tanítások olyan törvényeket és előírásokat tartalmaznak, amelyeket viszonylag könnyű betartani, és lassú – inkarnációk sokaságán át tartó – de szinte veszélytelen szellemi fejlődést biztosítanak. Az exoterikus tanítások – pl. a tízparancsolat – egyrészt az emberi együttélés alapszabályait fektetik le, másrészt követőiket – a még fel nem ébredteket – megvédik attól, hogy még távolabb kerüljenek az isteni középponttól, és még mélyebbre süppedjenek az anyagba. Ezért ezek a szellemileg még fel nem ébredtek számára rendkívül értékes tanítások.

Az ezoterikus tanítások azoknak a felébredt lelkeknek szólnak, akiknek Isteni Énjük már megindította a Tiszta Forráshoz való visszatérést. A szellemi ébredés csak akkor következik be, ha az ember már jó néhány inkarnáción túl van – általában a lélek érett korában. Amikor viszont ez megtörténik, nagyon sok lélek minden erejét az anyagból való kijutásra összpontosítja. Nekik szólnak az ezoterikus tanítások, amelyek már bővelkednek a szigorúnak tűnő lemondásokban és a nélkülözhetetlen gyakorlatokban.

Minden lélek arra teremtetett, hogy visszajusson az egységbe. Ezért az inkarnációk sorozatában bőven lesznek olyan életek, ahol az ember az exoterikus tanítások szerint él, és majd lesznek olyan életek is, amikor már az ezoterikus tanításokat követi.

Mivel a Föld – egyelőre – olyan lelkeknek ad inkarnációs lehetőséget, akik az anyagi életet akarják megtapasztalni, az itt élő lelkek többsége nem felébredt tudatú, és erősen az anyagban él. Ezért egy adott időintervallumban mindig is csekély volt azoknak a száma, akik életüket a megváltásra, a Szellemi Forráshoz való visszatérésre tették fel. Ezért az ezoterikus tanítások mindig csak kevés embernek szólnak.

Az idők teljességét tekintve azonban láthatjuk, hogy mindenki visszajut majd a Forráshoz, így előbb-utóbb minden lélek megismerkedik majd ezekkel a tanításokkal – ha nem is időben egyszerre.

Van még egy másik, fontos oka annak, hogy az ezoterikus tanítások csak viszonylag szűk kört érinthetnek: A spirituális fejlődés egyik lényeges célja a tudat éberségének fokozása. Ez csak akkor lehetséges, ha valaki már szellemileg nemcsak felébredt, hanem személyiségét is kidolgozta, és úton van az Isteni Énjével való egyesülés felé. Az éberséghez tehát felébredt, érett, önálló gondolkodásra és megkülönböztetésre képes tudat szükséges.

Az emberiség nagy részét – a tömeget – a fent említett okok miatt nem ilyen tudatok alkotják. Másrészt a tömegnek megvan a maga pszichológiája, amiből csak egyet szeretnék itt kiemelni: a tudattalan viselkedést. A tömeg – a sokaság – a spirituális tanításokban is a tudattalan szimbóluma, és így az emberi fejlődés kezdetén áll. Mivel az ezoterikus tanítások egyik központi célja a tudatosság fejlesztése, így nem a tudattalanhoz szólnak, hanem a már öntudatra ébredt vagy ébredező lelkekhez. Ezért sem lehet az ezotéria a tömegek gondolkodása – bármennyire is ezt szeretné hinni a mai felvilágosult, ámde mélyen az anyagban élő ember. A megváltás, a megvilágosodás, mivel mindig tudatosulással jár együtt, soha nem lehet tömeges, így az ezotéria az marad, ami volt: kevés beavatott tudása.

Itt pedig meg kell említenünk az ezotéria másik alapvető ismertetőjegyét: tudás, és nem ismeret. Ami azt jelenti, hogy tapasztalatból származik, ami nem átadható. Az ismeret könnyen átadható, akár nagy tömegeknek is. A tapasztalat nem, mivel az egyéni megélésből származik. Ezért jellemző az ezoterikus tudásra az, hogy aki megtapasztalta az tudja, aki csak olvasott róla, az nem.

Mivel az ezoterikus tanítások egyik célja az anyagból való kiemelkedés, ezért nem a kifelé, az anyagban élőkhöz szól, s emiatt nem akar missziót folytatni, tömegeket szerezni, szervezetbe tömörülni. Mint láttuk, a tömeg mindig exoterikus.

Az ezoterikus tanítások célja erősen függ az adott szellemi irányzattól, így nem mindig ugyanaz. Ami közös minden ilyen tanításban, az a polaritásból való kiemelkedés. Mivel ez még távol van a megvilágosodástól, így a különféle tanítások más-más módon írják le végcéljukat: az emberi teljesség elérése, Istennel való egyesülés, megvilágosodás, megváltás, Unio Mystica, a kozmikus tudat elérése. Ezek a fogalmak nem teljesen fedik egymást, ezért bizonyos ponton túl a tanításokban némi eltérések lehetnek egymáshoz képest.

Ahogy a bevezető oldalon említettem, az ősi tanítás időtől, kultúrától és mindenféle változó tényezőtől függetlenül visszavezeti az emberi lényt szellemi hazájába. Ezért ezek az ősi, szellemi tanítások nem szorulnak változtatásra, megreformálásra, és arra, hogy az adott kor emberéhez igazítsák. Változtatni és igazítani azt kell, ami változó, halandó, azaz anyagi és nem szellemi természetű. Az ezotéria szellemi tanítás. Ebből következik, hogy aki a több ezer éves tanításokat követi, az ma is eljut abba a megszabadult tudatállapotba, amit a tanítás ígér. A ma élő nagy mesterek ezért "ragaszkodnak" a hagyományokhoz. Indiában van olyan szellemi irányzat, ahol azt tartják, hogy minél magasabb szellemi szintű egy mester, annál jobban ragaszkodik az ősi tanítások betartásához.

Végül pedig meg kell említenünk egy rendkívül fontos tudnivalót: az ezoterikus tanítások talán legfontosabb célja a tudat éberségének megteremtése és fokozása. A szellemileg fel nem ébredt embert "alvónak" vagy kábának nevezik, az Istenhez visszatértet pedig tiszta tudatúnak, rendkívül ébernek. A mi nyugati, információ- és tanulásközpontú felfogásunk számára nagyon fontos, hogy ez a végcél, az éberség megszerzése nem tanulástól és nem ismeretektől függ. Az éberséget a tudat állapotának átalakításával lehet elérni. Ezt pedig megfelelő életformával és technikákkal – spirituális gyakorlatokkal – lehet megvalósítani. És még egy fontos dologgal: az elköteleződéssel. Aki eldöntötte, hogy vissza akar térni az Örök Forráshoz, az csak úgy éri el a célját, ha egész lénye ezt akarja. Erre mondta Jézus, hogy "aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám" (Mt 11, 37) Ami azt jelenti, hogy csak az lépjen valóban szellemi útra, akinek a szellem fontosabb, mint a földi kötelékek. Az elköteleződés ahhoz kell, hogy az ember végig tudjon menni a célhoz vezető úton.

2. Az ezotéria világnézete

Mivel az ezoterikus tanítások végcélja az egység elérése, világnézete is ezt tükrözi. Az ezotéria elismeri, és egyáltalán nem tagadja, hogy a valóságnak van egy olyan dimenziója is, ahol kettősség, polaritás uralkodik, ahol az erők egymásnak feszülnek, egymás ellen harcolnak. Mivel az ezotériát jellemző egység e kettősség felett van, így rálát, és tudja, hogy nem a polaritás az egyetlen valóság – szemben azokkal a tanításokkal, amelyek a poláris világból származnak, és nem látnak "fölfelé", s ezért azt gondolják, hogy az ő világuk az egyetlen, létező valóság. A kettősség, azaz a dualitás/polaritás világa az ellentétek elkeseredett, véget nem érő, megoldást nem hozó harcáról szól. Az ezoterikus tanítások nem tagadják, hogy van ilyen, de azt hirdetik, hogy nem ez a valóság. A polaritásban nem lehet végérvényesen győzni, de fölé lehet emelkedni az ellentétek egyesítésre révén. Ezért az ezoterikus gondolkodás alapelve az "is-is" szemben a poláris gondolkodás "vagy-vagy" sémájával.

Én nem vitatnám! A lexikális tudáshoz egy fenék kell meg idő,ha van elég kapacitás az agyban az információ feldolgozásához és befogadásához! Van olyan,hogy inteligensen lerendezek egy problémát vagy átlátom a helyzetet,mert elég inteligens vagyok hozzá! Bemagolni mániákusan a világ összes sörének a nevét is lehet,

azonban ahhoz ,hogy belásd ez hülyeség inteligencia kell!

ma 12:15-vagyok!

Szerintem egyálltalában nem egyértelmű a párhuzam inteligens ember és az ateista ember között,jómagam hiszek Istenben ,mégsem hinném,hogy ostoba lennék vagy "nyájszellemű",ami nyilván a csordaszellemet akarja jelenteni! Mivel semmi összekötő kapocs nincs a kérdés és az ezotéria között így a kérdést akát törölhetnénk is!Teljesen mellékesen márcsak azért is ,mert én úgy gondolom hiába hiszek Istenben ,ettől még nem leszek ezoterikus!

Nem ugyanaz a kettő. Máshogy is mérik. Intelligencia: IQ Műveltség: AQ

Lehet valaki szuper intelligens, azaz kitűnő problémamegoldó, ha nem hallott még Napoleon-ról, nem fogja tudni meddig élt. Az intelligencia nem egyenlő a műveltséggel.