A későbbiekben származik ebből bármiféle hátrány?
Ha valaki kamaszkorában izolálódik, az ok most lényegtelen, az én esetemben például akaratlagosan, mert unalmasnak találtam a társaságot. Egyszóval nem jár bulizni, csak gépen keresztül kommunikál másokkal, vagy nagy ritkán évente 2-3-szor találkozik valakivel az iskolán kívül.
Ez a későbbiekben kihathat a személyiségre vagy önbizalmára? Azért merült fel bennem ez a kérdés, mert többször olvastam már, hogy sokan írták fórumokon, vagy akár itt is, hogy "ennek a kornak/életszakasznak nem erről kellene szólnia" vagy hasonló nyalánkságok.
Egy a kamaszkorának háromnegyedét elpazarló(?) fiú.
Az osztálytársamra az volt a jellemző, hogy mikor ösztönösen mosolygott volna, elfojtotta. Ezért max. egy ilyen száraz félmosolyt eresztett el, bágyadt tekintettel, mikor nevetni akart. Tiszta görcs volt az egész lány, a kitalált imázsa miatt. Tehát egy percig se arra gondolok, hogy mosolyogj, ha nem akarsz, mert az jól állna/jó benyomást kelt. Csak azt, hogy ami jönne ösztönösen, azt nem fojtsd el. Olyan szerintem nincs, hogy a "mosolygós stílus áll jól, de az ellenkezőjére érez késztetést", az áll jól, amire késztetést érez!
Ha azért van olyan stílusod mintha leszarnád őket, mert ez igaz is, akkor tényleg hagyd őket a fenébe. Persze, nem kell ellenségeskedni, iskolában gondolom elvagy velük, de erőltetni barátságot tiszta felesleges, ha nem a te közeged és úgyse önmagad lennél velük.
Egyébként nem is hinnéd, hány helyen lehet új társaságra szert tenni. Annyi tanfolyam van, akármit elkezdhetsz. Tánc, sport, valami művészi dolog, pl. rajz.., nyelvtanfolyam.. Minden környéken van művház, ahol rengeteg programot találnak ki. Általában sokkal színesebb társaság jön össze ilyen helyeken, mint az iskolában, ahol kényszerből vannak összezárva az emberek, és görcsösen meg akarnak felelni egymásnak. Ott legalább, ha nem tetszik ott hagyod, keresel mást, egyébként meg barátkozhatsz avval, aki szimpatikus.
Mióta van internet nálunk azóta a tesóm nagyon függő lett, volt olyan év amikor rontott a tanulmányi átlagán, a barátaival nem foglalkozik, a legtöbbel meg is szakadt a kapcsolat.
Sportolni nem sportolhat bármit egészségügyi okok miatt de nem is akar. Régebben egyetemre akart menni, később már azt mondta jó lesz a fősuli is, most meg egy OKJ-s szakmára hajt az érettségi után. A neten találta meg a párját és ha odaköltözik hozzá (nagyon messze lakik) akkor lehet hogy végleg elszakad az itteni ismerősöktől.
Én se járok bulizni de a haverjaimmal(az az 1-2 aki van) néha találkozok és elmegyünk valahova, ezenkívül járok sportolni rendszeresen. Próbálom valamivel lefoglalni magam mert a gépezés is néha unalmas már.
A kérdésre válaszolva: származik belőle hátrány. nem tudsz majd jól kommunikálni az emberkel, nehéz lesz személyes kapcsolatot kialakítanod(párkapcsolat és baráti kapcsolat).
Én 3-4 napig voltam otthon amikor szünet volt és olyan magányosnak éreztem magam hogy bele őrültem volna ha még 2-3 napot itthon kell töltenem. Inkább megyek suliba vagy edzésre, habár edzésen szinte senkit nem ismerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!