Hogy éljem túl az életet, ha utálom az embereket? Ti éreztetek már ilyet?

"Én pont azt tapasztaltam, hogy akik különcködnek, és mindenáron kívülállók akarnak lenni, azok nézik le a legjobban a többi embert. Hatalmas egyéniségnek, csodabogárnak hiszik magukat, akik felülemelkednek a tipikus társasági és társadalmi szokásokon, és csak olyanokkal hajlandók szocializálni, akik rájuk hasonlítanak."

Az igazság nem ez. De nem lehet ezt elmagyarázni annak, aki nem érti, milyen ez az egész. Aki nem született kívülállónak, és aki nem tudja, milyen az, hogy már gyerekkorodtól nem fogad el senki, pedig mindent megteszel, mégis sorra kapod az újabb és újabb pofonokat, és bármit is csinálsz, sosem tudsz igazán beilleszkedni. A lenézés már csak később alakul ki, amikor tudatosul az adott emberben, hogy kívülállónak született, hogy megvetik, és hogy az emberek többsége ok nélkül szemétkedő, kicsinyes és ostoba birka, amelynek ezen és más jellemhibáinak kiélése miatt van szüksége a csoportra.

"Ezt persze a környezete nem reagálja le jól, amit meg is lehet érteni, amiből azt a következtetést vonják le, hogy őket mindenki kinézi mindenhonnan.. Nem igaz, csak éppen senki sem szereti azokat, akik nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a csoportba."

Az időrendi tévedésedet az előbb már helyreraktam. Ebben az idézett részben pedig csak egyetlen helyes dolog van. Az, hogy a birkaemberek nem szeretik azokat, akik nem tudnak beilleszekedni. Valóban. Vagyis gyűlölik az egyéniséget, azt, amilyennek születtél, ami te vagy, ami nem a csoport elvárásai. Ha viszont egy picit is eltérsz az átlagtól, akkor már kívülállóként kezelnek, és eltaposnak.