Miért kell alapból minden roma ember elítélni?

Hú, sok ez így egyszerre. Elfordulás a cigányságtól: Gyógytornász vagyok. Sokszor kezelek ingyen roma gyereket, mert rászorul a segítségemre, de nem tudják a szülők megfizetni. A férjem tanár, szívén viseli a roma gyerekek sorsát.

Igen, én választottam, és 18 év után is azzal a szerelemmel szeretem, amivel a kezdetekben. Remélem a gyerekeim nem fognak leköpni, hogy Őt választottam apjuknak.

Van a rokonságban két eltévelyedett unokatestvér, de ami érdekes, az én családomban is van egy.

Nem sértett önérzet van bennem, hanem megnemértés. Nem értem, miért kell a bőrszín alapján ítélni, és meg sem nézni az embert magát.

Nem érzem én ezt az életet példamutatónak, csak normálisnak. Dolgozunk, gyereket nevelünk, élünk. Úgy mint más.

Azt írod, van egy határ. Sajnos nem éreztem meg azt, hol van az a pillanat, amikor lépnem kell. Úgy érzem, ez a pillanat elmúlt. Most már csak arra ügyelek, hogy a gyerekeink emelt fővel viseljék a származásukat.

Egy éve költöztünk ide, mert nem éreztem ideális helyszínnek Budapestet a gyereknevelésre. Ott amúgy minimális atrocitás ért minket. És úgy látszik nehéz rést találni egy összeszokott közösségen, főleg ha hibás a származásod.

Természetesen itt is vannak olyan emberek, akik elfogadtak, szeretnek bennünket. Főleg olyanok, akiknek kezeltem a gyerekét,és jobban ismerik a családot, mint a többiek. A kerítésnél is akadt olyan, aki ledöbbent, de odáig nem ment, hogy cselekedjen is.

A gyerekek meg olyanok, mint minden átlagos gyerek. Nem rosszak, vagy illetlenek, de nyilván nem is angyalok.

Nem tudom, mi legyen a továbbiakban. Érdemes-e energiát ölni abba, hogy elfogadjanak, vagy tovább kell állni. De mi van, ha a következő hely is ilyen. Vándorcigány azért nem szeretnék lenni.