Mi az élet értelme? Van rá logikus magyarázat?

Ha nagyon leegyszerüsítjük, és kivonjuk a hitet a képletből, akkor minden élő rendszer két dolgora törekszik: egyrészt saját magát igyekszik továbbra is működőképes rendszerként fennatartani (vagyis életben maradni), és eközben igyekszik saját magát lemásolni (szaporodni). Ez a kettő felülírhatja egymást, látunk példát arra, hogy az adott eged meghal szaporodást követően, illetve arra is, hogy az egyed feláldozza az utódot, ha vélt vagy valós veszély fenyegeti. Ennél részletesebb én nem kíván ezt a témát kifejteni, mert hosszú lenne, tehát kéne beszélni arról mi alapján hasonlíthatunk össze egy bacit és egy embert, mennyire befolyásolja mindezt az intelligencia mind egyed mint egyed feletti szinten stb.

"Mert az emberi elme nem akarja elfogadni, hogy egyszer csak mindennek vége."

Még ehhez annyit fűznék hozzá, hoyg nem feltétlnül nem akarja, inkább nem tudja. Az agy nem igazán tud elvont fogalmakkal dolgozni, ha azt mondom, hogy képzelje el egy "semmit", vagy egy "véget", akkor nem fog menni. Tehát ez felvet még egy problémát, nevezetesen hogyan tudnánk egy olyan "műszeren" (agy) keresztül megérteni a világot, ami nem képes rá, ha úgytetszik méréshatáron kívül van néhány elem. Akkor egyáltalán lehetséges-e teljesen megérteni a világot, vagy csak az agy által generált variációkat készítünk a lehetséges variációkról?! Jó, persze ott van a matek, ahol azért ezt többé kevésbé megoldják, de pl a végtelennel a matekban sem tudnak sokat kezdeni, ugyanúgy megfoghatatlan marad.

Hmm. Ez egy jó kérdés. Látom te gondolkodsz is. ;)

Igazából viszont olyan kérdéseket feszegetsz, amire még senki nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Így szerintem én sem leszek erre képes. De megpróbálom. :)

Tehát szerintem - mint írtad is - az emberi élet és az emberi fejlődés csak egy következmény. A sok milliárd történésből, lehetőségből egy.

És igazából valóban nem biztos, hogy van értelme. Hacsak az nem, hogy egyszer megértsd az értelmét. :)

(Hülyén hangzott, de nehéz ezt megfogalmazni.)

De valójában - ahogy észrevettem - a világmindenség egyetlen stabil és örökkön meglévő része maga a változás. Semmi más nincs, ami állandó lenne. (Talán magát az Univerzumot - az energiát/anyagot - leszámítva; bár ezt sem venném 100%-nak.) Így úgy gondolom, hogy a változás a fő cél. Ez meg egybeköthető a fejlődéssel. (Fejlődés esetében most ne a pozitív fejlődést értsd, hiszen ebben az esetben a pozitív és negatív, mint fogalom, értelmét veszti.)

Tehát az élet célja a folyamatos változás. Igazából nem is cél ez, hanem csak ... van. Nem tehetsz ellene, mert rajtad kívül "létezik"; egyszerűen csak te is részese vagy - akárcsak az Univerzumnak. Talán az Univerzum, a Mindenség maga a változás.

Összegezve tehát: fogalmam sincs nekem sem. Csak találgatok össze-vissza, meg írok b@romságokat, miközben vakon tapogatózok. :D

(Remélem azért nem volt túl érthetetlen. Nehéz ezt leírni, meg megfogalmazni.)

Valahol néha irigylem a hívő emberek együgyűségét, mert ők ugyanúgy kép és fogalom nélkül vannak ezügyben, mint én, és semmiféle bizonyítékuk sincs semmire. De mégis hisznek valamiben, és ezáltal nem kell töprengjenek ilyen dolgokon. :)

Én viszont nem hiszek semmiben. Így agyalok inkább. :D

Ja, és ezáltal sikerült kialakítanom egy "dinamikus alapot" a saját életemben. Nincs statikus alapom pl. erkölcsi szempontból, mint mondjuk egy kereszténynek, vagy egy muszlimnak. Nincs általános jó, nincs rossz az én értelmezésemben. Csak én vagyok, és kész. Magamhoz, a saját érdekemhez viszonyítok mindent. (Valahol ez már az egoizmus egy új fokozata lehetne... :D )

Viszont ezek a dolgok sem állandóak nálam. Ami egyszer jó volt (szubjektív szempontból természetesen), az a következő pillanatban lehet rossz is. Tehát bármikor megváltozhat.

És ez a szép benne. Mert így mégis sokkal stabilabb, mint bármelyik világnézet, vagy filozófia. Nem tudja semmi megrengetni. ;)

(Bocsi, hogy elkalandoztam. :) )

Az élet értelme?

Hogy mi az élet értelme, és minden???

A választ már megadta rá egy kitűnő író:

42.

Többszörösen ellenőrízve!!! :)

A "pont itt, pont most" kérdésnek nincs értelme, és ez teljesen logikusan levezethető.

Ha egy p=1 eséllyel bekövetkező esemény véletlenszerűen (okok nélkül) bekövetkező részeseményekre bomlik, akkor nincs értelme megkérdezni, hogy miért pont az.

Tegyük fel, hogy egy dobozba találomra, csukott szemmel (tehát nem direkt célozva) beledobsz egy kockát. A kocka mindenképp a dobozba esik (a beleesés esélye p=1), de hogy pontosan melyik részére, annak végtelenül kicsi az esélye. Vagyis az, hogy a jobb saroktól 1 mm-re esik, a jobb saroktól 1,1 mm-re esik, a jobb saroktól 5 mm-re esik stb egy végtelen átmenetet alkot, és bárhova is essék, te megkérdezheted, hogy "de miért éppen a közepétől 2 mm-re balra, és 8,92 mm-re felfelé esett". Azért, mert csak, valahova esnie kellett.

Nézzük az élettel.

Tegyük fel, hogy a világegyetemben minden évmilliárdban p>0 valószínűséggel kialakul értelmes élet. Illetve nem is kell feltenni, hiszen ezt tudjuk, mi vagyunk a bizonyíték.

Ha a világegyetem végtelen számú ciklusból áll (azaz nagy bumm majd összeomlás), akkor az univerzum végtelen idejű. Erre nincs cáfolat, hiszen a nagy robbanás előtt is lehetett egy robbanás majd egy összeomlás, és az előtt is, illetve a világegyetemünk halála után is újra kezdődhet.

Szóval adott a végtelen időmennyiség, amiben az univerzum mindig kialakul majd megszűnik, amiben az élet p>0 valószínűséggel létrejön. Ha végtelen időd van, és abban valami évmilliárdonként p>0 eséllyel létrejön, akkor valójában p=1 az esélyed arra, hogy az a valami létre fog jönni valahol, valamikor, méghozzá nagyon sokszor (végtelenszer).

Vagyis az, hogy most pont itt és pont most vagyunk, csak annyi, hogy ide esett a dobozba dobott kocka. Ha nem ide esett volna, akkor is leesik valahova, és akkor is meg lehetne kérdezni, miért pont oda.

Nincs oka. Nincs értelme.

A TE számodra nincs értelme !

Az életnek csak Istennel lehet értelme!

Kedves előttem szóló! Te egy idióta, befordult, és nagyon speciális formája vagy ennek a humán állatvilágnak. A válaszod totálisan nem ide való, és bár magam vallásos vagyok, nem írnám azt senkinek, hogy a TE ÉLETED NEM ÉR SEMMIT. Tudod, azok élete nem ér semmit, akik bemennek a templomba, és naphosszat ki sem jönnek onnan. Ezek nem vallásos, istenfélő emberek, hanem ÁJTATOS MANÓK.

És bár lepontoztátok azt, aki az élet értelmét 42 ben határozta meg, nézzétek meg ezt:

[link]

Vagy írjátok be a googleba:

Life, the Universe and Everything

és megkapjátok, hogy a VÁLASZ HELYES!!!!!!!!!!!!!

42!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

"TE ÉLETED NEM ÉR SEMMIT"

Bocsi, csak ide tévedtem. Az illető, akire ilyen dühösen válaszoltál, NEM azt írta, amit Te, kedves válaszoló!

Ő így fogalmazott: A TE számodra nincs értelme!

Szerintem hatalmas jelentésbeli különbséget hordoz e megfogalmazás, nem gondolod?! Valójában nem ő, hanem Te sértegetsz olyanokat, akikkel nem értesz egyet. Nem beszélve azokról, akik a "hívő emberek együgyűségéről" beszélnek, mert valójában ez is az érvrendszerüknek egy fontos eleme - a lejáratás, annak görcsös bizonygatása, hogy a másik oldal tök idióta.

De a kérdéssel is foglalkoznék, méghozzá igyekszem racionálisan érvelni, pedig 'együgyű hívő" vagyok csupán. Ez a kérdés tipikusan olyan, mint a materialisták réges-régen alkalmazott egyoldalú érvelésrendszere, aminek a 'módszertani naturalizmus' nevet adták a 19-ik sz. végén. Akkor, amikor előre és önkényesen megadták az élet eredetével kapcsolatos választ, megelőzve a kutatást! Vagyis ez a tudományos módszertan önkényesen csak a természeti okokat fogadta el már akkor is lehetséges egyedüli választásnak.

Tehát felesleges volt utána kutatni, hiszen a válasz el volt döntve.

Nem fordítva kellett vólna?

Amikor a modern tudomány megszületett a XVII. században, elkerülhetetlennek tűnt a tudomány és a vallás összecsapása. A tudomány látványos előretörései következtében a csalhatatlanság és a tudományos tekintély nimbuszával vették körül a tudományt, aminek eredményeképpen kialakult a tudományosság, azaz egyfajta öncélú vallás, a szent tehén. A tudományos „tények” fényében a vallás állításai hirtelen bizonyíthatatlanoknak tűntek. A tudomány új és izgalmas színezete mellett a vallás elavultnak és unalmasnak tűnt.

A vallással szemben ez a megváltozott magatartás a felvilágosodással még jobban kiéleződött. A felvilágosodás egyfajta intellektuális mozgalom volt, amely végigsöpört Európán a XVII. és XVIII. században. Az értelmi és anyagi előrehaladást hangsúlyozta és elvetette a politika és a vallás tekintélyét, valamint a hagyományokat, és helyette a kritikai gondolkodást fogadta el. Ez lett állítólag a "tudás" és a "boldogság" forrása.

Az egyházak nem tudták megoldani az ipari forradalom által okozott nehézségeket. Az álvallások, az emberi filozófia termékei viszont azt állították, hogy ők meg tudják oldani és gyorsan elő is rukkoltak a maguk elméleteivel, hogy kitöltsék az űrt.

Egyesek például a gazdagság és a javak hajszolását tekintették életcéljuknak, egy kimondottan énközpontú gondolkodást, amelyet az ipari forradalom termelt ki. Így lett az anyagias gondolkozás vallássá. A Mindenható Isten helyébe a ’mindenható dollár’ lépett. George Bernard Shaw egyik darabjában az egyik szereplő szavai így utalnak erre: „Milliomos vagyok. Ez a vallásom.”

Az a tény, hogy a kereszténység nem tudott megküzdeni a világban végbemenő változásokkal, olyan erők kibontakozását tette lehetővé, mint: szekularizmus, tudományos materializmus, ateista kommunizmus, nacionalizmus, nácizmus, fasizmus, maoizmus, liberális humanizmus és még sok más kiagyalt vagy kitalált álvallás.

A vallás és a tudomány legdrámaiabb szembekerülésére 1859-ben került sor, amikor Darwin kiadta A fajok eredete című könyvét, amelyben kifejtette az evolúciós elméletét. Kezdetben Angliában és az Egyesült Államokban a vallásvezetők keményen bírálták ezt az evolúciós elméletet. De az ellenállás elég hamar alábbhagyott. Mire Darwin meghalt, "igen megfontolt és alapos vizsgálódás" után a papság arra a következtetésre jutott, hogy az evolúció teljességgel összeegyeztethető az Írás felvilágosodott értelmezésével. Ez persze katolikus vélemény volt, de ma már sok "keresztény" egyház belekeveri az evolúciót, vagy bizonyos részeit a teológiájába. Pedig ez is csak egy álvallás!

De el lehet-e dönteni racionálisan(!), hogy fejlődés vagy hanyatlás?

A Biblia feltárja: Az embereket Isten tökéletesnek teremtette és megtanította őket arra, miképpen imádják Teremtőjüket elfogadható módon; de ők fellázadtak Isten ellen és a mintegy 6000 év folyamán testi és erkölcsi vonatkozásban hanyatláson mentek keresztül és egyre messzebb kerültek az eredetileg élvezett békés állapottól, igaz vallástól.

A biológiai és vallási evolúció viszont ezt mondja: A emberek kezdetleges állapotból fejlődtek ki és vallás nélküli ateisták voltak; megszámlálhatatlan évmilliók során tökéletesítették mind a fizikai, mind az erkölcsi állapotukat és egyre közelebb kerültek az eszményi vallási, társadalmi és erkölcsi kifejlődés állapotához.

Vajon melyik nézet áll közelebb a valósághoz, ha az emberek viselkedését, az emberiség jelenlegi állapotát és a vallásnak a mai világban betöltött szerepét tekintjük?

Lehetne vajon egységes nézőpontot kialakítani a világról, ha azt nem egy értelmes Teremtő munkája, hanem csupán vak, értelmetlen erő hozta volna létre? Szerezhetünk-e bölcsességet irracionális dolgok tanulmányozásával? Aki úgy próbálja megérteni a világmindenséget vagy magát az életet, hogy eközben nem számol Istennel és az ő szándékával, az állandóan csalódni fog. A tanultakat helytelenül értelmezi, és a felhalmozott ismeretanyagot hibásan alkalmazza. Aki figyelmen kívül hagyja az Istenbe vetett hitet, használhatatlanná teszi a pontos ismeret kulcsát, és lehetetlenné tesz minden következetes gondolattársítást.

Kedves 10:39-es!

(Én vagyok a második válaszoló.)

Először is nagyon jót nevettem az írásodon. Köszönöm szépen a lehetőséget. Komolyan majdnem könnyek szöktek a szemembe a röhögéskor. Köszönet érte! :DD

Másrészt nem tudom eljutott-e hozzád, hogy a kérdező írta, hogy a bibliai és más vallási témából ollózott magyarázatok őt nem érdeklik. Vagy ez nem számít neked?

Amúgy vártam nagyon az ilyen "számodra nincs értelme az életnek Isten nélkül" stílusú fanatikus keresztényi dumát. Nagyon tetszik nekem, mikor a szerencsétlenek nem bírják ki, hogy ne jöjjenek a b@romságaikkal meg a hittérítő dumájukal. Szeretem, mikor meg vannak győződve arról, hogy csak és kizárólag nekik van igazuk, és mindenki más téved. És még meg is akarnak erről győzni mindenkit, sőt, ijesztgetnek is mindenfélével! :))

A legjobb pedig, amikor ki is vetkőznek magukból dühükben. Tök aranyosak olyankor. Mint a toporzékoló kisovodások. :)

Egy idézet jut erről eszembe:

"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."

(Bertrand Russel)

:))