Milyen felnőttnek lenni? Mik a legjobb és legrosszabb dolgok? Milyen a munkahelyed; milyen abban a szakmában dolgozni, ami az álmod volt? Mi az a szakma? Milyen tanuló voltál általános, közép-, és főiskolában?

Szia, 20 éves vagyok, elvileg felnőtt nő, mégsem érzem magam annak. Kicsit bánom az elpocsékolt éveimet, hogy nem tudtam semmit sem végigcsinálni rendesen, hogy a gerincproblémáimmal nem kezdtem semmit anno. Kb 10 éves koromban vették észre, hogy görbe a hátam. Anyukám elvitt gerinctornára, de csak 2x 3x voltam ott, majd kazettára felvették nekem a torna anyagát, és onnantól kezdve semmi sem történt a hátammal. A kazetta 1x, v 2x lett meghallgatva azóta, de végig csak 1x csináltam. Ennek ugye már 10 éve. Kb 16 éves koromban azt mondta az ortopédián az orvos, hogy edzenem kell a hátamra, és akkor eltűnik a púposságom (na nem Quasimodóra kell gondolni). 18 éves korig alakulnak a csontok, nőnek stb, addig lett volna 2 évem, hogy helyrehozzam az addigi lustaságom, de nem tettem. 18 éves koromban ismét elmentem ortopédushoz, megröntgenezték a hátam, és kiderült 3centivel magasabb lennék, de elferdült,görbe hátam miatt ez így alakult. Azóta egyfolytában ropognaka csontjaim, néha levegőt is alig kapom, mert annyira görnyedek. Még megspékelném azzal, hogy utáltam a tesi órákat gimiben, és örüem, mikor az utolsó 3 évre felmentettek. Gimiben utáltam az osztályom, mert ők sem szerettek engem, és egyre rosszabbul tanultam, pedig általánosban még ez nagyon nem volt rólam elmondható. kitűnő bizonyítvánnyal mentem haza, jártam olvasó versenyekre, nyelvtan versenyekre, versmondókra, ahol sokszor 1. helyezett lettem... aztán a szüleim is elváltak.. valamilyen szinten örültem annak, hogy "megszabadulok" apukámtól, aki folyton csak veszekedett rám, és azt éreztem folyton, hogy semmire sem vagyok jó.

Nem tetszett a gyermekkorom, sosem voltam képes tartós barátságokat kialakítani, folyton piszkáltam, meg cinkeltek a többiek..

Sosem voltam megelégedve a külsőmmel, mai napig sem.

Örültem, amikor elkérték a személyimet egy-egy piavásárlásnál buliban, de most már sokmindenki 2-3 évvel idősebbnek tippel meg, amikor még nem ismer..

Rengeteget stresszelek, órákat ülök a számítógépnél...

Általános iskolában még az volt az álmom, hogy tanár lehessek. Gimiben voltak lelki gondjaim (mint az egész életemen át is), ezért megfogadtam, hogy pszichológus leszek, és segítek az embereken, mert tudom milyen az, amikor éveken át szomorú vagy. Aztán rájöttem, hogy szép kis álom, és sosem leszek oylan kitartó, hogy elérjem a céljaim. Aztán megbuktam a gimiben, és évet ismételtem.. mint mondtam már, utáltam az osztályom, és örültem, hogy másik osztályt kapok. :) Egész évben mosolyogtam, és voltak barátaim. Aztán megint valami elromlott, már nem tudtam annyiszor vidám lenni, és szép lassan magamba fordultam ismét.

12.-ben beadtam a jelentkezésem okj-kra, de nem vettek fel... 3 v 4 ponttal csúsztam le..

Majd beiratkoztam egy képzésre, ami szintén az álmom volt, de abból is kiábrándultam.

Idén másik képzésre iratkoztam be, olyanra, mint amilyet fősulin is megpályáztam. Reálos képzés, én peidg humános beállítottságú vagyok, így ismét olyat választottam, amit csak nagy kitartással lehet véghezvinni. Úgy érzem, ezt meg fogom csinálni.

Rájöttem, hogy felnőttnek lenni nem is olyan jó... mindig elképzeltem kislánykoromban , hogy lesz egy férjem, családom... Mostanában inkább azon agyalok, hogy karriert tudok-e csinálni, és nem halok-e majd éhen.

4 éve bonyolult párkapcsolatban élek. Azt hiszem, társfüggő vagyok.

Áltlaánosban 4-es 5ös tnauló voltam. Gimiben 1es 2es 3mas..:)

Főiskolára nem jutottam be.

A mostani álmom, hogy hr menedzser lehessek egy iskolaszövetkezetnél...

Mit változtatnék meg?? Az egész életem óvodától kezdve, ahol már akkor bántottak.