Milyen felnőttnek lenni? Mik a legjobb és legrosszabb dolgok? Milyen a munkahelyed; milyen abban a szakmában dolgozni, ami az álmod volt? Mi az a szakma? Milyen tanuló voltál általános, közép-, és főiskolában?

Szeretek felnőtt lenni, mert nem volt túl jó a gyermekkorom.

A legjobb, hogy férjnél vagyok és szerelmes vagyok a férjembe (8 éve vagyunk együtt).

A legrosszabb, a mindennapi nehézségek (főként anyagiak).

Orvos volt az álmom, de nem bánom, hogy nem jelentkeztem (nem vagyok az az alkat). Biológusnak tanultam, biológus lettem. Nagyon szeretem.

A suliban jó 4-es tanuló voltam.

Felnőttnek lenni jó, bár kicsit ijesztő néha :) Mindig koravénnek számítottam kicsiként és tiniként, így valahogy mostanában érek abba a korba, amiben jól érzem magam (remélem, sokáig megmarad). A legjobb, hogy abszolút önálló és független lehetek, néha ez a legijesztőbb is :) Na meg az, hogy felelős vagyok sok mindenért, de igyekszem helytállni. Emellett a számlákat utálom a legjobban, amikről gyerekkoromban mit sem tudtam :)

Kutató vagyok azon az egyetemen, ahol végeztem, és soha nem kívánhatnék jobbat. Ez álmaim munkája, azt csinálom, amit szeretnék, amiért küzdöttem, úgyhogy minden szép és jó.

Iskolában mindig kitűnőközeli voltam, de SOHA nem voltam kitűnő, általában a matek miatt, ami nagy mumusom. Csak érettségire sikerült azt is ötösre hozni, máig nem tudom, hogy szedhettem magam ennyire össze. :)

Az életemen semmit nem változtatnék, talán annyit, a mai állás ismeretében, hogy míg nem voltam ilyen elfoglalt, meg kellett volna tanulni spanyolul, ami nagy álmom, de állandóan halogatnom kell - na de majd eljön az ideje.

26/N

Szia. Felnőttnek lenni nem mindig könnyű. Eleinte a legjobb a szabadság érzése. Aztán idővel rájössz, hogy egyre kevésbé vagy szabad. Az élet tapasztalás, és ez hoz jó és rossz dolgokat is. Ha mindkettőt elfogadod és tanulsz belőle, akkor bölcsebb leszel.

Azt hiszem a legrosszabb az, amikor az elmúlást kell megtapasztalnod egyre többször. Nem csak a halálra gondolok, hanem egy kapcsolat vége, gyermekkorod helyeinek, eseményeinek megszűnése, ilyenek.

Mindig tanár akartam lenni, az is vagyok,de már kezdek kiábrándulni belőle. A gyerekeket szeretem, de a körülmények nem jók.

Nem voltam nagyon jó tanuló, de azokat a tárgyakat, amiket szerettem, jobban tudtam, mint az átlag. Egyetemen jeles voltam, mert nem volt matek meg fizika! :-))

Mit változtatnék? Talán elvégeznék még egy szakot az egyetemen, mert most kisgyerekkel erre már nincs energiám. És nem hagynám abba a sportot, mert harminc fölött derékfájással, szülés után már nem olyan nagy öröm újra kezdeni.

Irigylem azt a válaszadót, aki (ha jól értem, főállású) kutató lett az egyetemen, ahol tanult - nekem is ez volt (Lett volna...) az álmom.

Nem jött (még) össze, de másban nem tudok igazán boldog lenni, így nem is különösebben élvezem a felnőttkort, melyet ráadásul krónikus betegség is nehezít. Nem halálos, de életminőséget tönkrevágja. Ezt változtatnám meg, próbálom is, egyelőre kevés sikerrel.

A függetlenül is elért szerény szakmai sikereim, és a kapcsolatom tesz boldoggá.

Régen voltak a bulik, barátok is a jó dolgok közt, de a betegség miatt ezek lemorzsolódtak.

Mindig jó tanuló voltam.

29/N

Minden kérdésedre nem válaszolok, de azért olvass tovább :-)

Legtöbbünknek bizony a szabadság érzés tetszik, de valahol persze ez sem teljes szabadság azért. Nekem ez nem volt különösebb vágyam, hogy végre mikor csinálhatok már azt amit akarok akkor amit akarok. Szeretek felnőtt lenni, de gyereknek is nagyon nagyon szerettem. Nekem picit csalódás volt az a rész, hogy azt hittem a fenőttek okosak, és normálisak, és nagyokat nézek, hogyan tudnak viselkedni. Én meg azt hittem az volt a nagy dolog kiskoromban, hogy a barátnőm csalt az egyet dobtam-ban. No ez most sokkal rosszabb. Nem is velem kapcsoltaban, de amiket látok s hallok kiábrándító helyzetek vannak és viselkedések.

Többek közt azt is megtanultam, soha ne mondd, hogy soha, mert olyan szituációba keveredhetsz, amit nem is sejthetsz , soha nem akartál, vagy soha eszedbe sem jutott ez a variáció.

4-es kicsit alatta tanuló voltam, nem a leghatározottabb abban, hogy mi is szeretnék lenni. Mostmár tudom, csak ahhoz sok iskola kell kellene még, pszichológus az ami nekem való lenne. De már anyaként nehezebb ezt elérni.

Azt hiszem nem változtatnék semmit. Az hogy gyerek koromban nem értem fel, hogy jobban kellene tanulni, valahogy visszacsinálnám viszont.

Összességében nekem nem jobb meg nem is rosszabb most, mint gyerekkoromban. Jó, hogy magam dönthetek sokmindenben, beoszthatom a pénzt/időmet (bizonyos keretek között), jó érzés értéket teremteni a munkával, de néha nyomasztó tud lenni az ezzel járó felelősség. Aztán az embernek szembesülni kell azzal, hogy a szülei megöregedtek, és nem maradnak örökké vele - ez sem mindig egyszerű.

Orvos vagyok, intenzív osztályon dolgozom (nem bántam meg, nagyon szeretem csinálni). Az iskolában reál tárgyakból erős voltam, a humán oldallal viszont akadtak komoly problémáim. Igazából a matekon és a fizikán kívül egész sokáig nem sokminden érdekelt (gondolkodtam is, hogy orvos vagy mérnök legyek). Az egyetemen jobb eredményeket értem el, a legrosszabb jegyem 4-es volt vizsgaismétlés nélkül.

Ami nagyon zavar, az a magánélet hiánya, ezen jó volna változtatni.

(26/N)

jó dolog, de én gyerek is szerettem lenni :) jó benne, hogy van férjem és saját háztartásom, ugyanakkor nem kerültünk túl messze Anyukámtól és Apukámtól. közgazdász vagyok, ez is volt a tervem már gimnáziumban is. vezető beosztásban dolgozok már 2,5 éve (államigazgatás). általános és középiskolában 4-es 5-ös voltam, főiskolán változó, de UV-m nem volt. nem változtatnék meg semmit. sportolok gyerekkorom óta, ez nemcsak a testemen, a jellememen is látszik. kitartó vagyok és fegyelmezett. máshogy nem juthattam volna idáig.

29/N

Papíron én is felnőtt vagyok mert már betöltöttem a 18-at.

Szakmát tanulok és szeretem. Van érettségim is, nem bántam meg hogy nem mentem fősulira. általános iskolában 3-as 4-es tanuló voltam, középiskolában 2-es, 3-as.

A legjobb abban hogy nagykorú vagyok, hogy a személyes ügyeimet el tudom intézni, bármit aláírhatok, nem kel a szülőket ráncigálni a bankba ha számlát nyitok, vagy a telefonboltba ha új telefont veszek.

én 18 vagyok,de nem tudom mit kezdjek magammal,se álmom,se célom,szerintem a létminimum alatt fogom élni az életem(sajnos)

Amin változtatnék: mindenen...