Mit gondoltok azokrol az emberektol, akik pszichologushoz fordulnak?

Én azt gondolom, hogy aki magától nem tudja megoldani a problémáit, az kérjen szakszerű segítséget. Ha fáj a fejünk, azonnal bekapkodunk egy marék gyógyszert, mégsem mondja senki, hogy gyengék vagyunk. Pedig ugyanarról van szó, csak az egyik testi, a másik lelki betegség.

Elképezlhető, hogy x év alatt magadtól is feldolgoznád, de miért kellene x évet pazarolni az életedből, ha szakemberrel sokkal hamarabb sikerül?

Na foglalkozz a rokonokkal, a te életedről van szó, és NEKED nem mindegy, hogyan éled. A rokonoknak viszont úgy tűnik, mindegy, hogy téged ellepnek-e a hullámok.

Mit gondolok róluk?

Ugyanazt mint azokról akik megfáztak és orvoshoz mennek,

akik pattanásosak és kozmetikushoz járnak,

akik baleset után gyógytornáznak..

stb-stb.

Az embernek az agyával ("lelkével") ugyanúgy lehetnek problémák mint bármi mással, sőt(!) sokkal inkább.

Pláne egy ilyen baleset után!

Ha elmész max. nem segít, ha viszon nem mész el, örökre megmaradhatnak a nyomai...

Persze ez egyéni vélemény.

Nem tudok ellene mit tenni, elvileg kezelésre szorulok... jártam már régebben is dokihoz, depresszióval és pánikbetegséggel. Most úgy néz ki, rosszabbodott a helyzet és vissza kell mennem. Miért bántanám őket? Vannak ilyen emberek is. El kell fogadni. :/

18L

Nálam 18 évesen telt be a pohár, és mivel a szüleimmel nem lehetett megbeszélni ezért elmentem egy pszichiáterhez, 3hónapig jártam hozzá, és helyrerakott, nem úgy mintha kicseréltek volna, de már tudom mit kell tennem ha megint kiújulna a szociális fóbiám, gyógyszert nem adott, csupán terápián voltam.

Anyum azóta azt mondja két fajta ember van, aki már volt és aki még nem volt pszichiáternél.

Nekem sokat segített, remélem te is fel tudod majd dolgozni a történteket a segítségével (tényleg érdemes pszichiáterhez folyamodni, mert sokkal szakképzettebbek, jobban értenek a dolgukhoz)

Én is jártam anyám halála után (15 voltam).

Nincs ebben semmi szégyen, sokat segítenek és nagyon hasznosak.

21/L