Mit gondoltok azokrol az emberektol, akik pszichologushoz fordulnak?

Nem bántásnak mondom, de a butaság a rokonságod körében határtalan.

Persze, régen ilyen nem volt, mindenki titkolta a gondjait, nehogy kiderüljön, mert akkor 1 hétig ez volt a pletyka a faluban. De ma már van szakszerű segítség erre is. Nem szégyen az, ha valaki felismeri magában, hogy gondja vagy és felvállalja ezt ill. segítséget kér. Mert megteheti, mivel haladunk a korral és erre is van lehetőség!

Ez a régi betokosodott gondolkodás kiakaszt. Sokkal rosszabb, ha valaki magába fojtja és vagy lelki sérült lesz utána vagy egyszer csak elborul az agya és olyat tesz, amit nem kéne.

Ne törődj vele, szerintem ez nem gyengeség, hanem bátorság és felelősségtudat! Fel mered vállalni, hogy segítséget kérsz, ami tiszteletre méltó dolog, hisz a legtöbb ember NEM MER elmenni, nem pedig nem akar, pont az ilyen gondolkodás miatt, aztán csodálkoznak, ha mindenki depressziós vagy lelki sérült.

Nyugi, lehet, nem véletlen, hogy az anyja már 16 évesen pszichológushoz vitte. :D

A rokonokkal meg ne foglalkozz! Az a fontos, hogy te fel tudd dolgozni a történteket, és lelkileg is újra egészséges legyél.

Legfeljebb tagadd le a rokonság előtt a dokit, aztán ha mégis rákérdeznek, dörgöld az orruk alá, hogy ők akarták, hogy titokban tartsd.

Nem mindenki tudja egyformán feldolgozni a traumákat! Ha te úgy érzed,hogy segítségre van szükséged,akkor menj el gey jó pszichológushoz. Néhány beszélgetés után úgy is meglátod,hogy tud-e hasznos dolgokat mondani neked.

A rokonaid gondolom már nem fiatalok. Régen csak azzal foglalkozott pszichológus,akit nem tartottak "normálisnak".

Akinek súlyos érzelmi gondjai voltak,az felkereste a papját,és azzal beszélte meg a problémáját. A papok is tanulnak pszichológiát,ezért tudnak sokszor segíteni. Csak az emberek szemében ez nem olyan feltűnő,mint egy orvos.