Hogyan szoktassak le mindenkit arról, hogy a felelősséggel szekáljon?

Nem is a felelősség, hanem az önállóság a baj, meg az, hogy csöppet sem érzed azt, hogy neked is tenned kell valamit. Hogy símán elvárod és elviseled, hogy mások gürizzenek érted, hogy ilyen kényelmesen tudd élni az életedet.

Nekem volt egy pasim, aki dettó ugyanilyen volt,annyi, hogy a munkehelyét is az apja "vásárolta" meg, több milláért. Semmit nem volt hajlandó csinálni magától. Az esküvő előtti hónapokban hagytam el, és éppen emiatt. És ahogy elnézem az általad írottakból mások is úgy gondolják, hogy nem ingyenélőnek kell lenni. Bocsi ha nem voltam túl "kímélő"

valakinek meg kell oldani. Ha nem neked, akkor másnak. Nme lehetsz felnőtt, amíg ezt nem érzed át.

Gyerek maradsz, akármit ír az anyakönyvi kivonat.

Ezt nem kérdezheted komolyan.

HA mégis, akkor pont emiatt a hozzáállás miatt neveznek elkényeztetettnek a haverjaid, és igazuk is van. Ha a papolásuk zavar, keress olyan barátokat, akik hasonlóan elkényeztetettek, és nem jelent nekik problémát, hogy te is az vagy. :)

De most komolyan. Ha valaki felnőtt, akkor az azzal jár, hogy gondoskodik magáról. Nem kell feltétlenül ráncolni a homlokodat a csekkek miatt. Keress munkát és fizesd ki őket. Ne a szüleidtől várd el, hogy a kocsit is tankolják a feneked alatt. Ha így állsz a dolgokhoz, akkor max. méretben vagy felnőtt, de agyilag a kanyarban sem vagy még hozzá. Aki felnőtt, annak elég érett a gondolkodása ahhoz, hogy felmérje, nem élősködhet másokon, és nem helyes elszívnia az energiát és a lóvét a szüleitől. Hisz te vagy a fiatalabb, tehát lassan neked kellene róluk gondoskodnod, nem fordítva...

Igazából az a baj hogy nem várhatod el ezt a szüleidtől. De ha nem érzed úgy hogy számukra ez plusz költséget jelen téged eltartani és nem érzed a késztetést hogy ezen változtass akkor el kell fogadni hogy szekálnak, mert ez lenne a helyes és normális út. Egyelőre nem kell visszaadnod semmit a szüleidnek (lesz erre mód ha idősebbek lesznek) de azzal sokat lendítenél rajtuk ha talpra állnál egyedül. Kivéve ha ők ezt igénylik. Ilyen is van.

Vagy ha már úgyis otthon laksz, talán szállj be a közösbe (rezsi,kaja...stb) így senkinek egy szava se lehetne.

Nem tudom hány éves vagy! Az biztos, hogy gőzöd sincs az életről. A felelősségesdi senkinek sincs ínyére. Nyugodtan hidd csak el, hogy sokan nem azért fizetnek csekket vagy tartják fent a lakást, mert nem tudnák elb@szni az esti bulikon a megkeresett pénzt. Az ilyen típusú emberek, mint Te szenvednek PánPéter szindrómába. Abba a percbe amikor elmúltál 18 önálló felnőtt ember vagy, ha tetszik ha nem! Tessék szembe nézni az élettel, elmenni dolgozni és elkezdeni építeni a jövőt, vagy otthon fogsz lógni 40 évesen is, mert az ingyen van?

Üdv:Egy összeaszott gondterhelt arcú ember