Mihez kezdjen magával egy fiatal aki előtt még ott az élet, csodás kultúra és közösségünkben?
Amióta élek azt tapasztalom, hogy a mi csodás kis világunkban mindegy, hogy ki mit mond, a lényeg az, ahogyan mondja. Kiskoromban még nem értettem, hogy az egyik óvónénire miért hallgatok jobban mint a másikra, vagy, hogy a környezetismeret tanárnő miért olyan nevetséges és hagyja magát, amíg a matektanár szigorú.
Aztán rájöttem lassanként, hogy egyszerűen szánalmasan manipulálható világban élünk és a hangsúly az önbizalmon és a tekintélyen van. Ha vitázni kell valamiről, vagy véleménykifejtés van, ha egy önbizalom hiányosnak van teljesen igaza a vitában, akkor mindenki lesz@rja ha a másik vitapartner határozottan ki tud állni a (hibás) véleménye mellett akkor a többiek neki fognak igazat adni. Ugye ismerős a sablonos osztály felállás? A tanítóbácsi nagy határozottsággal elmondja a tananyagot és ha valaki megkérdőjelezi az osztály kórusban rázendít, hogy "jajj istenem" vagy hasonló remek kedv elvevő, terelős szöveggel. Egyszerűen mindent ki lehet forgatni, még a legapróbb részleteket is. Mindennek be lehet bizonyítani az ellenkezőjét és unom már, hogy tudom, hogy képes lennék rá, mert tudatában vagyok ennek a dolognak, de külső hatások miatt leblokkolok, nem tudom alkalmazni vagy megunom és feladom. Hihetetlenül szánalmas az egész közösségi/emberi lét, és az emberiség túl van értékelve. Ne értsetek félre, tudok szeretni, de még a szeretet mögött is felfedezek ezt-azt, még az anyai szeretet mögött is. A tanáraimon tisztán látom mikor unják az egészet és akkor én is megunom, mert ha ők unják... persze a szájuk azt mondja, hogy nem unom, csinálom, a többiek persze elhiszik és megy nekik. Na mind1, ha már bent vagyok legyek a legjobb, nincs más dolgom mint elnyomni az érzéseim és manipulálni, mint ahogy a "nagyok" teszik.
Érdekes. Kösz, hogy ezeket leírtad. Továbbá az is érdekes, hogy milyen biztos vagy magadban, jó dolog olvasni amit leírsz, jó dolog lehet megtapasztalni vagy hinni bennük. De én ostobának érezném magam ha feltétel nélkül hinnék ezekben, ezért nekem az ugrik be rögtön az egészből, hogy ha te ilyen jól tudod bizonygatni amiben hiszel, akkor ezt én is megtehetném a saját nézőpontjaimmal.
Először is, szerintem minden meggyőződés egyformán hibás ha tekintet nélkül alkalmazzák őket mindenhol.
Másodszor, ha igaz amit mondasz, akkor értelmét veszti a "mindenkinek megvan a maga helye" dolog. Nézzük csak, ha én orvos akarok lenni, de nincs hozzá tehetségem, mert én kertésznek születtem, akkor képbe jön a te elméleted, hogy olyanok lehetünk amilyenek akarunk lenni, csak dolgoznunk kell érte. Oké, megteszem és orvos leszek, de akkor ezzel kilőttem a "eleve elrendelés"-en alapuló kijelentésedet.
Jó nem folytatom... hiszen tudod, mindent ki lehet forgatni. Mostanában amúgy is a "szerelem" téma őrjít meg.
válasza:Először is: Én azt mondtam, mindenkinek megvan a helye a világban.
Az eleve elrendeltetés elve az egy ettől különböző dolog. Ha kiforgatod valaki mondanivalóját, azt ne úgy tedd, hogy olyat adsz a szájába amit nem mondott.
" ezzel kilőttem a "eleve elrendelés"-en alapuló kijelentésedet."
Ilyen kijelentésem nem volt.
2."Másodszor, ha igaz amit mondasz, akkor értelmét veszti a "mindenkinek megvan a maga helye" dolog."
A te értelmezésedben meglehet igen, de az enyémben nem.
"...Oké, megteszem és orvos leszek"
Ezzel miért lövöd ki? Ha orvos lettél, jó vagy a munkádban, megvan amire vágytál akkor az - az én értelmezésemben - a következőt jelenti: megtaláltad a helyed a világban.
Mert mennyi olyan ember van, aki olyan munkát csinál amit utál, nem leli örömét benne...stb. Ők azok akik nem találják a helyüket.
Most nézzük úgy a dolgot, mintha azt mondtam volna, hogy az "eleve elrendeltetés elve" létező.
Ez esetben a reflektálásod hibás logikai alapokon nyugszik.
"Ha én orvos akarok lenni, de nincs hozzá tehetségem, mert én kertésznek születtem"
Akkor, az eleve elrendeltetés elve szerint, kertész is leszel. Hiába töröd magad, nem lesz belőled orvos, te akkor is kertész leszel, mert a sors úgy akarta. Mert így van megírva.
Az eleve elrendeltetés elve ezt mondja ki. (Ha nekem nem hiszel, nézz utána.)
"De én ostobának érezném magam ha feltétel nélkül hinnék ezekben, ezért nekem az ugrik be rögtön az egészből, hogy ha te ilyen jól tudod bizonygatni amiben hiszel, akkor ezt én is megtehetném a saját nézőpontjaimmal."
Már megbocsáss, de én nem bizonyítottam semmit. :) Ahhoz neked is megfelelő mélységű ismeretekkel kellene rendelkezned, fizikában, biológiában, illetve kozmofizikában. És akkor bele tudnék menni a dolgok mélyére, majd úgy bizonyítanék.
Én csupán leírtam nézeteim. Nem akartalak meggyőzni, hogy azok igazak. Magabiztosságom pedig annak köszönhető, hogy az én nézeteim beton alapokon nyugszanak, amiket bizony nehéz ledönteni. Ezért nem is akartalak meggyőzni semmiről sem, mivel ahhoz, hogy vitába szálljunk neked is megfelelő mélységekig bele kell merítkezned a tudományok tengerébe.
Az irományom célja nem az volt, hogy bármit is bizonyítson, hanem az, hogy az érdeklődésedet felkeltse.
Hogy utánajárj dolgoknak, és felfedezd ezt világot. Mert ez az út a megvilágosodás felé.
"De én ostobának érezném magam ha feltétel nélkül hinnék ezekben..."
Erre megint csak ismételni tudom magam. Tudom hogy így vélekedsz. Ezért írtam, hogy te magad járj utána, és lásd meg. Majd utána döntsd el, mi a valóság, és te miben hiszel.
Itt van két link, amik egy nagyon kényes témát járnak körül. Isten létezését.
Sajnos angol nyelvű. Magyarul nem találtam meg egyiket sem (neten). Könyv lehet hogy van ezekről, ettől még.
Csak azért linkelem be, hogy konkretizáljam a dolgot, mennyire mélyen kell belemenni dolgokba, hogy megértsük, és egyáltalán érvelni, ellenérvelni tudjunk valamivel szemben.
Most így a végére, hogy megmutassam mi az amikor kifogatják valakinek a szavait:
"De én ostobának érezném magam ha feltétel nélkül hinnék ezekben..."
És amiatt nem érzed magad ostobának, hogy ( nem tudom így van-e csak gondolom) abban hiszel feltétlenül, ami "ezeknek" az ellenkezője/tagadása?
Például feltétlen hiszel abban, hogy most amikor ezt olvasod, egy számítógép monitorját bámulod?
És mi van, ha ez az egész csak egy álom, és amit látsz az nem a valóság? Mint a Mátrix-ban.
....
Tényleg mindent ki lehet forgatni :)
válasza:Nagyon érdekes kérdést fogalmaztál meg, Kérdező. Ha nagyon lebutítanám, azt kérdezném: miért birkák az emberek? Mert azok, a mindennapokban is látni, hogy alig van különálló véleményük vagy ha van is, nem kockáztatják meg, hogy a világ tudjon róla (hátha csak ők látják így).
Egy kicsit negatívabb formába önteném a kérdést : hogy lehet az, hogy akárhány ember előtt agyon lehet verni valakit? Ha "kevesen voltak" azért, ha meg "rengetegen voltak", akkor nem lehetett észrevenni, hogy fényes nappal ez történik. Ez a birka szellem egyik legtipikusabb megnyilvánulása.
Nem is folytatom, előbb bégessetek nekem vissza, hogy
értitek-e miről beszélek:)
/Utóbbi mondatom TERMÉSZETESEN csak vicc!/
válasza:Ilyen az ember. Nem csak verekedésnél van így... baleseteknél is tipikus, hogy mindenki csak nézi, de nem csinálnak semmit. Mindenki arra vár, hogy majd valaki más fog tenni valamit.
kb 100-ból 1 olyan ember van aki ilyen helyzetben tettre kész.
Az egyik ismerősömet cigányok verték meg (azért, mert nem akarta odaadni az értékeit) úgy, hogy kórházban került - mindez fényes nappal a város FŐTERÉN, és mindenki csak elsétált mellettük.
Jó mi?
válasza:Sziasztok!
De az eleve elrendeltetés elve nem létező, legalábbis az én nézőpontomból, mert ilyen nincs, hogyha valakinek a sorsa előre el van rendelve, pl. Hitlernek sem volt, hogy ő gonosz lesz, mindenkit a környezeti hatások és az abból felépített világképe befolyásol szerintem, illetve ha valamit el akarunk érni, akkor valóban meg kell dolgoznunk érte, és ugyanígy van azoknál is, akik például zenében nem tehetségesek, de megtanulhatják, és ezért nem helyes az a feltételezés sem, hogy egyes emberekből sohasem lesz jó író, mert nincs meg hozzá a tehetségük. Mindenhez szorgalom kell, és olyan alapvető dolgok (amik velünk születtek) mint például - írás esetén - jó fantázia, - zene esetén - jó hallás, stb, de ez ha nem is velünk született, akkor is megtanulható.
Isten szerintem nem létezik, mert olyan törvényeket hoztak meg pl. az ószövetségben, amelyek az Újszövetségre nem jellemzőek, sőt, pontosan az ellentétjük, és itt mutatkozik meg az emberi kéz által írt Szentírás tökéletlensége.
De az is lehet, hogy én nem értelmeztem jól anno a Bibliát, elvégre az nem gyerekkönyv.
Bocsi, kicsit elkanyarodtam a témától.
Amúgy lenne egy kérdésem.
Hogyha az írásomban meglátszanak a valós életbeli cselekedeteim valamilyen formában, akkor az már személyiségtorzulás?
Szerintem igen, mert maga a cselekmény annyira ellentétes, hogy - legalábbis én így látom - nincs benne logika.
Pl.: Van valakinek egy cselédje, és a gazdája megsimogatja a haját, aztán - alább látható cselekedetével próbálva enyhíteni az előbb leírt pozitív tettét - lekever neki egyet.
Ti mit gondoltok erről?
Bocs, kicsit off.
14L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!