Mihez kezdjen magával egy fiatal aki előtt még ott az élet, csodás kultúra és közösségünkben?

Én például imádok szarkasztikus lenni, egyesek értik, mások meg nem és ezért hülyének néznek, mert szó szerint veszik amit mondok.

UGYE MILYEN IRRITÁLÓ??????????????????????????????????????????????????? ÉS NFOGJA FEL..................... uristen

utálom mikor irónikus vagyok, és a másik meg komolyan veszi, nem érti, és húúú egyszerüen utálom.

Barátom, én ugyanolyan vagyok, mitn te. Tudom, hogy ez egy közhely, de nem hiszed el... hidd el, minden igaz rám is, amit írtál. Ha akarod, beszélhetnénk MSN-en, kíváncsi lennék rád. Ugyanezekről forognak nekem is a gondolataim.

És teljesen igazad van: a középkorban is leszarták, hogy Giordano Bruno-nak igaza volt, mégis elégették. Sok ember szenvedett már azért, mert hiába volt igaza, a hülye tömeg mást gondolt. És azt, amiről írsz, sajnos nagyobb szintre is ki lehet vetíteni: nézd csak meg Adolf Hitlert, egy őrült volt, de mégis pusztán azzal, hogy sikerült meggyőznie egy jelentős tömeget, bármit elérhetett, amit akart. Egy tömeg mindig érvényt tud szerezni magának, ha elég nagy. És az emberiség valóban túlértékeli magát: én például a szavazójogot is műveltséghez, intelligenciaszinthez kötném. Sok ember úgy nő fel, hogy valójában semmi felelősség nincs benne, és akárkit követ, aki elég meggyőző.

Néha vigyázni kell a gondolataink kimondásával. Az okos embernek néha meg kell húzni magát. Még egyszer mondom, nagyon sok hasonlóságot látok aközött, amiket írtál, és a saját gondolataim között. Ha érdekel, linkelek néhányat a saját korábbi kérdéseimből. És ha akarod, dumálhatnánk MSN-en.

Olvasom amit írsz. Manipulálhatóak vagyunk, igen, látod a tanáron mikor unja, rájöttél h a határozott embernek hisz a nép bla-bla-bla... meg rájöttél hogy mindenről be lehet bizonyítani az ellenkezőjét.

Jól van. És? Mi a problémád? Ezt fejtsed ki.

Az a gondod, hogy elméletben be tudod bizonyítani mindennek az ellenkezőjét, de gyakorlatban nem? A szövegből ez derül ki.

........

Ahogy én látom a fenti irományodból, neked súlyos önértékelési zavaraid vannak. Valahogy nem találod a helyedet a világban, sőt, nem csak a világban hanem abban a bizonyos közösségben sem.

"a szeretet mögött is felfedezek ezt-azt, még az anyai szeretet mögött is"

Mit, és ez miért zavar téged?

Tényleg nem értem, hogy konkrétan neked mi is a bajod. Ezt próbáld meg megfogalmazni.

Ó jaj... te egy nagyon megtört, szomorú ember lehetsz. Hogy miért? Nos, ennek az önnön tudatlanságod az oka.

Igen, létezik olyan hogy valakinek helye van a világban. Mindenkinek van. Olyan nem létezik, hogy nincs. Mindenki okkal van itt.

Abból ahogy írsz, teljesen az jön le, hogy te az életet egyáltalán nem élvezed. Egyedüli pozitívumként a dugást és a röhögcsélést hoztad fel. Az élet azért ennél több.

Jó és rossz nem létezik. Ezek csak címkék, amiket önkényesen ráaggatunk a dolgokra. Semmiről nem lehet eldönteni hogy az jó vagy rossz. A dolgok/történések csak vannak. Nem ilyenek vagy olyanok. Csak léteznek. Az számít, hogy te hogyan érzékeled, hogyan fogod fel a feléd érkező hatásokat.

Ezért van az, hogy mindenről el lehet hitetni az ellenkezőjét - mert valójában, mindkettő mellett felhozott érvek helyénvalóak.

A felfogástól függ, hogy valaki boldog lesz-e vagy nem.

"Ha nem lennének önértékelési problémáim, akkor lehet, hogy már feladtam volna nemde?"

Merthogy? Miért következik ebből olyan egyértelműen hogy feladnád? Ezt a kérdést önmagadnak tedd fel. Mert nekem például az egészséges önértékelésem erőt ad, aminek hatására pont hogy nem adom fel.

De akkor ezek szerint te egyáltalán nem tartod sokra magad, nem szereted magad, mert téged a helyes önértékelés csak lehúzna.

"Akik beletörődnek abba amilyenek azok nem biztos, hogy olyanok is, csupán azt gondolhatják, hogy olyanok, ezáltal tényleg olyanná válnak."

Itt is magadból indultál ki.(ami nem baj)

Milyen beletörődés? Szerinted csak úgy lehet elfogadni önmagunkat, hogy beletörődünk, hogy "na én ilyen vagyok és kész"? Na ne viccelj. Ebbe is negatívumot látsz.

A másik: Valóban, a gondolatnak teremtő ereje van. Mindenki olyanná tud válni amilyenné akar. Minden amit gondolsz, hatással van dolgokra, sőt más emberekre is. (Ezzel is manipulálhatóak.)

Szóval neked az élet egy olyan "játék", aminek a végén nincs jutalom? Látod, itt van. A felfogás és a gondolatok. Ha ennek fogod fel, akkor az élet valósága számodra tényleg ez lesz. Mert a valóság is viszonylagos ám. Ha nem látod meg a számodra szépet, csak a rosszat, akkor bizony savanyú élet elé nézel.

Most már legalább tudom mi a bajod. Nem látod az élet értelmét. Nem vagy ám ezzel egyedül.

Ez az emberiséget már régóta foglalkoztatja.

"csupa szépség közt és gyönyörben járván

mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:

ez a sok szépség mind mire való?

mégis arra fogsz gondolni árván:

minek a selymes víz, a tarka márvány?

minek az est, e szárnyas takaró?

miért a dombok és miért a lombok

s a tenger, melybe nem vet magvető?

minek az árok, minek az apályok

s a felhők, e bús Danaida-lányok

s a nap, ez égő szizifuszi kő?

miért az emlékek, miért a multak?

miért a lámpák és miért a holdak?

miért a végét nem lelő idő?

vagy vedd példának a piciny füszálat:

miért nő a fü, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?"

[Babits Mihály - Esti kérdés (részlet)]

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis."

(József Attila)

Ahogy én látom, alapvetően az életed során eddig kapott információkat - bizonyos hatásokra (?nevelés, barátok, média?) - olyan formán raktad össze, hogy abból végül egy számodra teljesen negatív világkép tevődött össze.

Egy olyan világkép, ahol a tapasztalaton túli és a tapasztalati világ nem egyeztethető össze. Ezért választattál egy oldalt: a tapasztalati, mert az a legkézenfekvőbb, hiszen arról tudsz a legtöbbet (Itt van a tudatlanság, amiről az elején szóltam).

Ezt választottad, csakhogy ebben a nézetben az élet értelme semmisé válik.

Ha viszont kicsit jobban megismernéd ezt a tapasztalati világot, rájönnél, hogy nem csak ez létezik. Nem csak az van, amit látsz, érzel, tapintasz.

Olyan korszakban élünk, ahol a tudományok lendületesen fejlődnek. Érdekesebbnél érdekesebb dolgok látnak napvilágot. A világunk rejtett összefüggései szép lassan elénk tárulnak.

Gondolok itt elsősorban a kvantumfizikai kutasokra, kísérletekre, ahol a newton-i fizikának néha ellentmondó dolgok történnek, paradoxonokra, illetve egyéb más területen (pl biológia, asztrofizika) elért eredmények és információk halmazára.

Ezek egyre inkább arra döbbentik rá a kutatókat, hogy bizony-bizony rejtett dimenziók (a "túlvilág"), létező dolgok, sőt ami még fontosabb arra is, hogy kicsiny világunkat valakinek vagy valaminek meg kellett terveznie.

Nem biztos hogy Isten (de úgy hiszem, hogy igen), lehet ez akár egy szuper-intelligens idegen faj, vagy akármi...

(ezt egyébként leírtam egy másik kérdésnél is)

A lényeg tehát, hogy ahogy a tudomány fejlődik, nemhogy ellentmondásba kerül például a vallásokkal, hanem pont inkább igazolást ad nekik.

Egyre inkább összeegyeztethető lesz a tapasztalaton túli, és tapasztalati... de még nagyon-nagyon keveset tudunk. Ilyen szempontból nagyon tudatlanok vagyunk még.

De már ilyen távlatból is látszik, hogy nem az a valószínűbb, hogy az életünk végén megszűnünk "se kép, se hang", hanem sokkal inkább az, hogy testen kívül fogunk létezni.

Amit tapasztalaton túlinak neveztem eddig, az valójában megtapasztalható. Egyre több ember tapasztalja meg a nem evilági erők létezését, tudatosan és nem tudatosan is.

Na mindegy, nem győzködni akarlak.

Egyet mondok: próbáld meg megismerni a világunkat minél jobban, és te magad is rá fogsz jönni egy nagyon fontos dologra. Nagyon sok dolgot tudnék mondani, és csak ámulnál, hogy mik vannak... de ezeket mindenkinek magának kell felfedezni.