Előfordult már veletek, hogy olyannyira nem tudtátok feldolgozni, hogy egy barátotokkal elhidegült a kapcsolatotok, hogy valami drasztikus lépésre szántátok el magatokat, hogy végképp megszűnjön a barátságotok, mert ezáltal megkönnyebbültetek?

Köszi hogy leírtátok, ezek szerint nem csak én járok, illetve jártam ebben a cipőben.

Nekem egy - nem rövid - 15 éves barátság szűnt meg a minap az én "felmondásommal", mert úgy éreztem, nem lóghat a levegőben az egész.

Barátnőmmel mi is bulizós korunkban verődtünk össze, egy bandába jártunk, évekig.Aztán mindkettőnket elsodort az élet, el kezdtünk dolgozni, komoly kapcsink lett, főleg neki.Ő egy olyan fickóval jött össze, aki egész egyszerűen eltávolított mindenkit az életéből, aki a barátnőm múltjában megfordult, illetőleg a barátnőm lett képmutató, felém is.Azt hitte, így majd bebiztosítja magát a megfelelni akarásával.Később egye fene alapon ( az ő részéről) taliztunk néha, de én annyira kedveltem őt, hogy elnéztem neki ezt a dolgot, mert tudtam, hogy nehéz körülmények közül jött és tíz körömmel kapaszkodott az éppen aktuális partnerébe, csakhogy ne kelljen haza mennie.Akkor kezdett aztán húzódozni felém, egyre többször keresni, mikor érezte, hogy nem jöttek be a "számításai", és más pali bukkant fel az életében.Akkor kezdtünk megint összejárogatni, mikor összeköltöztek, és ő el kezdett fősulira járni.Akkor is én mentem mindig a helyébe, hiába hívtam le magunkhoz, sose jött, pedig anyámat is ismerte, jó barátnők voltak egy ideig vele is, de csak nem jött, pedig még az úti ktg-ét is kifizettem volna, mert tudtam, hogy akkoriban, míg tanult és albiban laktak, minden fillére ki volt számolva.Aztán a hapsija nyert vmi pályázatot a cégénél, mint vezető mérnök, és sikerült megvenniük az első lakásukat.Tudtam, hogy barinőmnek ez milyen sokat jelent, hiszen egész eddigi életében folyton menekült otthonról, vergődött-hánykolódott, így aztán együtt örültem vele az új - és első - kecójuknak.Aztán átment amolyan idegbetegbe, mert folyton anyagi gondokkal küzködtek a későbbi hónapokban, vhányszor beszéltünk, mindig előhozakodott a témával, próbáltam lelket önteni belé, de mivel abban az időben én éltem kicsit jobb helyzetben a párommal ( közös erőből, ezt hozzáteszem, míg ő a fősuli alatt nem is dolgozott, max 1-2 hónapot, ahonnan eljött, mert megunta... )és ő ezt tudta, még be is kóstolt nem 1x hogy bezzeg nekem könnyű.Pedig csak akkor említettem a témát, ha kérdezte, ennek ellenére totál irigy volt rám.Nekem ez már akkor baromi rosszul esett, mert én ellenben vele mindig örültem a sikereinek, szorítottam neki stb.

Na, mindegy.

Aztán én elköltöztem tőle távolabbra, mert összebútoroztam a vőlegényemmel, akkor kezdett a kapcsink olyan fordulatot venni, hogy ha én nem megyek, nem találkozunk.Időközben teherbe estem, ő meg egyszer írja ám, hogy jön fel vmikor Pestre, mert itt lesz egy hétig oktatáson.

Én akkor voltam abban az időszakomba, hogy nagyon hányós, rosszullevős voltam és nem igazán léptem ki az utcára, mert még ott is képes voltam hányni.Megírta, hogy Óbudán lesz, ott kéne talizni az oktatásuk után, este 7-kor.Az, hogy el tudok-e vhogy menni oda, vissza tudok-e jönni vmivel, nem érdekelte, mintha csak a régi időkben járnánk.

Elvárta volna, hogy zokszó nélkül utazzak nagy pocival 3 óra hosszát ismételten a helyébe.

Velem akkor fordult egyet a világ vele kapcs.és úgy döntöttem, megvárom, míg keres, ha itt jár és majd ő elintézi a találka körülményeit, eleget mentem én ( mindig) az ő helyébe, volt, hogy 100 km-ről utaztam le hozzá, aztán láttuk egymást vagy 1 óra hosszáig, szóval úgy éreztem, eljött az ő ideje.Természetesen nem élt vele.Azon a héten minden nap fent volt iwiw-wn és msn-en, de hogy egy betűt írjon, áá!Telefonon meg végképp nem keresett, gondolta, majd keresem én, ha akarok vmit.

Utóbb kiderült, hogy azon a héten a szomszéd kerületünkben volt, szóval nyugodtan áttipeghetett volna meglátogatni, a 15 év alatt végre 2x ( mert előtte max.1x járt nálunk ő), de oda se neki.Msn-en utólag próbálta megjátszani magát, hogy nem akart zavarni.hetekig nem kertük utána egymást, aztán iwiw-en írt pár sort, hogy mi van velem?, "miért hallgatok?", én meg válaszoltam neki term. megírtam, hogy nagy örömünk van, valószínűleg kislányunk lesz.

Szerintetek válaszolt rá?Egy frászt!Pedig igazán jól esett volna.Idegenek előbb gratuláltak, mint ő, aki állítólag évekig a barátnőm volt jóban-rosszban.

Ha jól tudom, még a levelemet is törölte.Még egy alkalommal itt járt Pesten, de akkor már végképp nem keresett meg.

A napokban töröltem őt iwiw-en, nem találtam más megoldást a "szakításra", és úgy érzem, most már talán tudok pontot tenni a "barátságunk" végére, ami úgy érzem, csak számomra jelentett valamit is...