Régen az ősközösségekben valóban nem volt divat a másik kiközösítése?

Egy ilyen iskolai szekáló leginkább azért tudja csesztetni a társait mert általában az osztály többi tagja is fosik tőle.És nem állnak a bántalmazott mellé..Ha egy 30 fős osztályból 25 ember fölkelne és körbevenné az ilyeneket,akkor az nem tudna mit csinálni.Legyen akármilyen erős.25 embert nem tud lenyomni.Ezek leginkább a náluk gyengébbeket csesztetik.Amint érdemi ellenállásba ütköznek,akkor nagy eséllyel meghátrálnak.Mert valójában gyávák.

Nem igazán volt olyan, hogy ősközösség. Törzsek voltak, már a legkorábbi szinteken is, és a törzsi társadalmak jellemzője, hogy védik a törzs tagjait, a törzsön belül nem engednek meg komolyabb ellenéségeskedést. Simán lehet, hogy aki renitenskedett, azt kiközösítették és az a legtöbb helyzetben egyenlő volt a halállal.

A bántalmazó hajlamúak pedig simán kiélhették az ilyen hajlamaikat más törzsek tagjain, és ezért a saját törzsükben még jobban megbecsülték őket. Eszükbe sem jutott volna saját törzsbélit zaklatni. Ha mégis, az egyfajta őrültségnek számított, és az ilyen "veszélyes őrülteket" nem tűrték meg maguk között.

Szerintem minden korban létezett ilyesmi. Már az állatoknál is megfigyelhető a jelenség. Pl. a farkasok is van, hogy elűzik egy tagjukat a hordából.

Szerinted honnan tudnánk biztosan? Talán leírták a nem létező írásukkal? Vagy a barlang falára rajzolták?

8.: Onnan lehet rá következtetni, hogy az állatvilágban is létező jelenség.

#9 Idézem magam: "tudnánk biztosan". A következtetés, vagy tippelés azért más kérdés. Az is lehet, hogy simán megölték, nem vacakoltak kiközösítéssel.