Ez miért van így? Köszönés illetve bemutatkozás a kérdésem.

Honnan jöttél?

Most hány éves vagy?

Elképzelem.

Bemegyünk (férj, két gyerek, én) a madaras tescóba, hogy hétvégére vegyünk valami kaját főzni, meg gyümölcsöt stb. A bejáratnál köszönünk és bemutatkozunk mindenkinek, aki kifelé tart a tömött bevásárlókocsijával. Kb 2,5 óra múlva, amikor egy szusszanásnyi idő alatt senki sem jön kifelé az ajtón, berohanunk, és az összes bentlévő vásárlónak köszönünk és bemutatkozunk.

A pénztárosnál három km-es a sor, mert hiába van 20 pénztár nyitva, mindenki k0sz0n, bemutatkozik, kezet ráz.

Más:

Fiam (15 éves) megy reggel a suliba, fel akar szállni a buszra, de a busz fél óra késéssel jön, mert minden utas kezet fog a vezetővel és egymással, és bemutatkozik. A második megállóban már egy óra a késés, és a 3. megállóban már másfél, mert a leszállók is és a felszállók is köszönnek és bemutatkoznak egyesével. A fiam délutánra ér be a suliba, amikor köszön és bemutatkozik a portásnak, majd azonnal visszafordul, hogy hazajöjjön. Az idióta köszöngetés és bemutatkozás miatt éjfélre ér haza.

Más:

Akárki koncertje, 15ezer ember. Ezek mind köszönnek egymásnak, és bemutatkoznak.

És lehetne sorolni még a helyzeteket.

Komolyan ezt várod el?

Nőjj már fel, kisfiú. Már 200 évvel ezelőtt is max egy kalap pöccentés volt szokás - vagy az sem - a nagyobb városokban.

De, ha ennyire zavar a dolog, költözz vissza, ahonnan jöttél.

Teljesen megértem, hogy jólesne ha köszönnének .

Ez nekem is fáj, mert amikor én gyerek voltam sokkal gyakoribb volt ez a viselkedés.

Szerintem sokat romlott az emberek állapota és már nem is akarnak kommunikálni a többi emberrel.

Szerintem sokan már nem is tudják, hogy mire való a köszönés.

Ez annyit jelent, hogy látjuk,észrevettük a másik embert.

Jelezzük, hogy most már figyelembe vesszük a jelenlétét.

Ezért alakult ki az a szokás, hogy az köszön, aki érkezik.

És az aki távozik.

#4 Tartok tőle,hogy nem értetted meg maradéktalanul a kérdést. Azt föl se tételezem, hogy szándékosan.

Természetesen nem mutatkozom be a hipermarket összes vevőjének és a busz összes utasának. De az üzletben, moziban, színházban köszönök a pénztárosnak, és az utóbbi kettőben a ruhatárosnak és jegyszedőnek is. Elsőajtós buszokon köszönök a sofőrnek.

Elsősorban magam miatt.

Ha hivatalos ügyet intézek, bemutatkozom. Elegánsabb, mintha az ügyintéző kérdezné meg a nevem.