Nem érzitek sokszor úgy, hogy régen minden jobb volt?
Bennem állandóan ez az érzés van, és minél távolabbi esemény annal inkább nosztalgiázva gondolok rá, még a rosszabb periódusokra is. Leginkább a gimis korszak hiányzik, pedig akkor nem éreztem úgy, hogy hűű de jó lenne az életem( mert akkor az általános sulira gondoltam, hogy milyen jó volt), most mégis úgy gondolok vissza. Még az a periódus is hiányzik, mikor egy időben rengeteget szenvedtem egy hülye pasi miatt, aki nagyon átvert. Valahogy megszépültek az emlékek. Aztán ugyanígy az egyetemi évekkel, de még a tavalyi évet is hiányolom, mikor egy elég szar helyen dolgoztam, amit akkor nem igazán szerettem, most mégis hiányzik.
Sosem tudok igazán örülni a mának, mindig a régi hiányzik, olyan jó érzéseket kelt bennem midnen ami régen volt és csak azt látom, hogy egyre rosszabb.
Miért van ez? Ti is így vagytok?
Hát ez ellen tudatosan kell tenni. Köztudott, hogy az ember hajlamos a régi emlékeket megszépíteni.
Én ebben a tudatban harcolok ez ellen az érzés ellen. Mert miért is volt jobb gimiben? Én pl. akkor kollégista voltam és igaz, hogy szabadnak éreztem magam, de most a párommal sokkal jobb. Csak az ilyen dolgokat tudatosítani kell. Ne legyél te is az a fajta ember, aki csak siránkozik a mán és "bezzeg amikor én fiatal voltam" típusú monológokat ad elő, amit mindenki utál hallgatni.
miért gondolod hogy az volt a legjobb korszakod, ami előtted áll ne lehetne jobb?
van ami egyre rosszabb meg 23 éves kor körül az ember már nem fel hanem lefelé kezd épülni szép lassan de még 50-100 év van előtted, biztos hogy az elmúlt 24-nél nem lehet jobb? :)
Én inkább a gyermekkoromon szoktam sokat nosztalgiázni,pláne most,hogy megszületett a harmadik gyermekem is.Annyira hiányzik a saját gyermekkorom,hogy nagyon.Tulajdonképp minden hiányzik ami abban az időben történt velem(1985-1995 kb ez az az időszak)
Valahogy minden sokkal jobb volt:az emberek életszínvonala,a közértekben az áruk,a pajtásaim,a tanáraim,a játékaim,mint a mostani gyermekeknek,felnőtteknek.Most minden nagyon más,és úgy látom egyre csak rosszabb lesz.
Próbálom a saját gyermekeimet(10 éves,5 éves,és másfél hónapos)úgy nevelni,ahogy a szüleim engem neveltek,bár azt a régi feelinget nem tudom nekik átadni.
Most már a tinédzser koromra is szép emlékkel gondolok vissza,de bizony akkoriban mikor benne éltem nem volt más csak horror:)Tanulás,vizsgák,dolgozatok,feleltetések,érettségi,felvételik,főiskola....De mára a rossz emlékek elhalványodtak,csak a szépek élnek bennem.
Ha örökké a múltban élsz, lemaradsz a máról. Meg a holnapról is. Mellesleg nem is normális, hogy állandóan boldogtalan vagy. Ha nem jó így az életed, változtass. Ha erre lelki okok miatt nem vagy képes, fordulj pszichológushoz.
A boldogság kulcsa az elégedettség.
Legyél optimista és derűlátó ;)
Ha mindenért siránkozol, akkor csak depresszióba esel. Próbáld a dolgokból a legjobbat kihozni és mindig a jó oldalát nézni mindennek. Mindig lesznek nehéz időszakok, de ha te mindig mindennek a rossz oldalát fogod nézni, az nemcsak rád, de a környezetedben élőkre is negatívan fog hatni. Mert hát ki szeret egy pesszimista, szomorkodó emberrel lenni.. előbb-utóbb ezt mindenki megunja és nyomasztó lesz. A múlt pedig már nem fog visszajönni, akármit is csinálsz. Sajnos. Ha jó volt, akkor örülj neki, nosztalgiázz, a rosszra meg ne gondolj.
És egy jótanács: A múlt már soha nem fog visszajönni, a jövő miatt feleslegesen aggódsz, hiszen úgy sem tudod, hogy hogy alakul, hát érezd magad jól a jelenben, és alakítsd azt úgy, hogy a múltra majd büszkén és örömmel nézz vissza a jövőben.
Na remélem megértetted a lényeget =)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!