Miért képtelenek olyan sokan helyesen használni az elváló igekötőket az utóbbi időben?

Szerintem nem újkeletű, én 37 éves vagyok, és sulis korom óta találkozom vele.

Szerintem megtanulták, hogy ezeket az igekötőket egybe kell írni és kész, de annyi eszük már nincs, hogy nem a "szeretném" az az ige, amire vonatkozik, hanem az csak beékelődik közéjük.

És ennél még fájóbb nekem a "elkell mondanom" és társai, ahol nem is igével írják egybe :)

De ez szerintem ahhoz hasonló, hogy "és elé nem teszünk vesszőt", de az már nem marad meg, hogy ez csak felsorolás esetén igaz, mellérendelő összetett mondatnál például csak kellene...

Ez régen is probléma volt, nálunk az iskolában úgy magyarázták el, ha megfordítod és tagadó mondatot csinálsz belőle, egyből kiderül, melyik igéhez tartozik az igekötö:

Meg szeretném kérdezni. - Nem szeretném megkérdezni.

így már teljesen világos minden esetben, hogy a meg- a kérdezni igéhez tartozik és nem a szeretném-hez.

Ez a módszer mindig müködik, és könnyen alkalmazható

Szerintem az is közrejátszik abban, hogy csak most tűnik fel neked, hogy hanyatlik az oktatás színvonala, és egyre többen írnak ide is a későbbi generációkból... 🙃 😞

Azt nem tudom, hogy miért nem érzik, szerintem mondjuk sokan vissza sem olvassák, amit írnak, így nem tűnhet fel, hogy értelmetlenre sikerül.

#3: talán segédige, bár az sem egy egyszerű kérdés... vö. pl. [link]

#4: "ha megfordítod és tagadó mondatot csinálsz belőle, egyből kiderül, melyik igéhez tartozik az igekötő"

mit kell "megfordítani"? minden mondatot fordítson meg fejben, mielőtt leírja?...

#5-6: "miért nem érzik, hogy ez így nem jó? Hogy így kb értelmetlen a mondat."

miért lenne értelmetlen a mondat? :-o szóban is ugyanilyen sorrendben vannak a szavak, és szóban nincs "szóköz", mégsem értelmetlen...

mit kellene "érezniük"? ezeket a szókapcsolatokat beszédben inkább egybeejtjük, mint külön, próbáld csak ki:

"Meg szeretném kérdezni."

"Megszeretném, ha megismerném."

"Meg tudtam csinálni."

"Megtudtam, hogy van már párja."

érzel különbséget? ugyanannyira egybemondjuk... teljesen érthető, hogy aki nem tanulta meg ezt a furcsa "mondatelemzős" szabályt, hanem alapvetően hallás után ír, az egybeírja őket.

#8: "igen, határozottan érzem a különbséget"

Mármint a kiejtett mondatok elején az igekötőt+igét az egyikben kevésbé ejted egybe? Nem "egy lendülettel" mondod, az első szótagon (az igekötőn) hangsúllyal, és utána egy eső hangmenettel? Hát jó. Elképzelni nem tudom, de elhiszem. :-)

"érzem hogy ordító nyelvhelyességi hiba"

Nyelvhelyesség? Az valami nyelvművelő dolog, kb. azt jelenti, hogy ha szépen, "irodalmi magyar" nyelven szeretnél beszélni, akkor így meg így mondd.

Csakhogy nem akar mindenki mindig irodalmi magyart beszélni, tehát a nyelvhelyesség nem egy általánosan kötelezőnek mondható dolog – ráadásul ez most mindegy is, mert mi itt a helyes ÍRÁSmódról beszélünk...

"És nincs értelme a mondatnak, mert így a szó, amihez igekötőt kapcsol, már mást jelent. Nyilván tudom, mit akart volna mondani, de a leírt szavak jelentése nem az, mint amit mondani akart."

Ha j-vel írom a hüjét, akkor nincs értelme a mondatnak, mert nincs olyan szó? Ugyan már... Ez egyszerűen egy helyesírási hiba, és mulatságos, amikor valaki elkezd azon rugózni, hogy ha nem helyesen van írva, akkor "mást jelent" a mondat, vagy "értelmetlen"... Nagyon ritka eset az, ha egy nagyjából jó helyesírású mondatban 1-2 hiba valóban félreértésre adhat okot.

és ugyanehhez:

#6: "miért nem érzik, szerintem mondjuk sokan vissza sem olvassák, amit írnak, így nem tűnhet fel, hogy értelmetlenre sikerül."

Miért, ha valaki visszaolvas egy egybeírt igekötőt, akkor mit "hall"? Ugyanazt, mint ha különírta volna. És mit lát? Ugyanazt, amit eredetileg is írni akart, hiszen nem ismeri (vagy nem tudja jól alkalmazni) ezt a helyesírási szabályt, ő szépen egybeírta, amit egybemond.

Ha olyanokról beszélünk, akiknek rossz a helyesírásuk (tehát NEM elgépelésekről, figyelmetlenség miatti tévesztésekről beszélek, hanem rendszeres, ismétlődő hibákról, mint amilyen ez az igekötő-egybeírás szokott lenni), akkor nem sok értelme van visszaolvasásról beszélni, mert ha elsőre hibásan írta le, akkor valószínűleg visszaolvasva sem fog megakadni rajta a szeme – így nem tűnhet fel, hogy "értelmetlenre" sikerül.

De nem értelmetlen az, csak hibásan van írva.

Beszédben is hasonló a helyzet? Ha valaki nyelvbotlás vagy fogalmazási baki miatt valamit nem jól mond, attól még szinte mindig értjük, és nem ismételtetjük el vele (ha mégsem értjük, akkor persze igen), ha pedig folyamatosan mást mond, mint amit anyanyelvi beszélőtől várnánk – beszédhiba miatt vagy más okból (pl. ha töri a magyart) –, akkor is ugyanez a helyzet: általában értjük, csak akkor szólunk, ha mégsem, de ez nagyon ritka.