Hosszútávon, mi a jövője egy olyan országnak, ahol a közöny és a beletörődés egyre nagyobb, viszont az emberek többségének értelmi színvonala egyre lejjebb süllyed?

Úgy vélem a válasz csupán azon múlik, hogy: Te mire figyelsz?

Mert ha a közönyös és beletörődő emberekre figyelsz, akkor te magad is olyanná válsz. De észre kellene venni azt is, hogy vannak lelkes emberek is. Vannak ellenállók, ahogy minden országban, de vannak valami mellé állók is. Vannak akik értelmesnek tűnnek, de valójában nem azok. Vannak viszont értelmesek is, akik inkább hallgatnak, nehogy a tudatlanabb többség elterelje a tisztánlátásukat a sötétségbe.

Nem csak Magyarországon van ez így, hanem a világ összes országában. Nézz csak körbe a világon. Mindenki ünnepel, ajándékokat adnak egymásnak a szeretet nevében. Néhány napra itt az év legsötétebb szakában eljön a fény. Mert ez a fény. Amikor az emberek megkeresik egymást, egymás társaságában élnek és egymásra figyelnek. Olyanokat látogatunk meg, akiket amúgy nem. És mindenki szeret mindenkit, ünnepeljük a szeretetet, később pedig szilveszterkor a bolondságot. És fittyet hányunk a sötétségre. Fellőjjük a reflektorokat és az év legsötétebb részében fényesebben ragyogunk, mint bármikor.

De ez itt a probléma: Tudunk ragyogni akkor, amikor sötét van. Az év többi szakában pedig amikor világos van élünk a sötétségben. Ettől depiznek be az emberek még nyárra is. Mert mindig csak kapni akarnak, pedig elfelejtik, hogy adni és figyelni a másikra sokkal nagyobb öröm, mintha kapnánk és ránk figyelnének.

Leírok még valamit azokról az emberekről, akik magukat értelmesnek tartják: Nem azok.

Lehet valaki agyon iskolázott, művelt és nagy tudású ember, vagy értelmiségi is lehet valaki. Nem az. Aki azt mondja, hogy " Én tudom a tutit, tanuljatok tőlem" na az semmit sem tud tanítani.

Az az értelmes, aki magát még mindig szegényes tudásúnak tartja és tanulna a másiktól. Mert az igazán értelmes embert megkeresik és tanulni akarnak tőle.

Egyébként pedig nem érdemes az országokat egymáshoz hasonlítani a jövőjük szempontjából. A jövőt nem látjuk, de a múltat igen. Ha egy ország fejlődik, képes átalakulni, kívülről és belülről fejlődni, annak van jövője. Ha a lakosság képes a megválasztott vezetőikkel együtt működni, akkor annak az országnak van jövője. Az az ország, mely képes a múltból tanulni és feltételezi, hogy a többi ország is képes lehet erre, akkor annak van jövője.

Én Magyarország előtt látok egy fényes jövőt. És nem a celebekre meg a nagy megmondó emberekre alapozom ezt az állításomat, hanem a lakosságra. Főleg a lakosság legjelentősebb részére. nem a celebekre és szélsőségesen kirívóan sikeres emberekre alapozom például egy Magyarország jövőjét, hanem az átlag lakosság gondolkodására.

Én azt látom, hogy a legtöbben igyekeznek azért békés életre törekedni, egyenes úton becsületes munkából megélni. Azt is látom, hogy vannak, akik felismerik a saját hibáikat és vannak, akik másokat okolnak mindenért.

Itt az igazi válasz erre a kérdésre, kedves Kérdező az lenne, hogy vajon én magam hogyan vagyok benne az országomban. Vajon én igyekszem-e az év minden napján a karácsonyi szellemben élni? Lázadozok-e vagy inkább megérteni próbálok? Én magam figyelem-e a történelmet és észre veszem-e , hogy mi is az igazi valóság?

Mert a valóság nem az a néhány szélsőséges hír, amit a híradóban látunk. A valóság nem a politikusoktól és a háborúktól függ. Nem, a valóság azon múlik, hogy én mit akarok azon túl meglátni, amit a szemem elé tárnak?

Látom e az utcán kéregető csövest vagy azt veszem-e észre, aki megszánja a szerencsétlent egy kis apróval? mert nem a csövest kell látni és nem attól kell tanulni, hanem attól, aki bedob neki egy kis aprót.

Látom-e a híreket és észre veszem-e, hogy a jó dolgok nem jutnak el az országos hírekbe, hanem csak a rosszak.

Csak azt látom meg, hogy a szomszéd udvarában kemence épült, vagy vajon azt is észre veszem-e a szomszédomban, hogy elég ügyes ember, aki szabad óráiban a youtube videók alapján épített egy kemencét magától, amiért egy szakember félmilliót is elkért volna?

Minden attól függ, hogy mire figyelünk. Én is nézek híreket, de azért figyelem a környezetemben élő embereket is. És azt látom itt Magyarországon, hogy a jelentős többség ügyes kezű, jó probléma megoldó képességgel rendelkezik. nem egy elveszett nép a magyar.

Tőlem függ az ország jövője.

Mert ha én nem törekszem arra, hogy egy picivel jobb legyen mindenkinek, akkor mitől várom, hogy jobb lesz mindenkinek.

Látom a kérdést, de vajon szánok-e időt a válaszra, hogy rávilágítsak arra, hogy rossz a megvilágítás? Én szánok, most így teszem jobb hellyé az országot.

Ha a rosszra figyelünk, akkor a rossz jut belénk és mi is romolni kezdünk. de ha a jót, a nemeset, a dicséretre méltót és az igazat keressük, arra figyelünk, akkor azt is megtaláljuk. Ez pedig bennünket is jobb emberré tesz.

Nem süllyed az emberek értelmi szintje. Mert minden ember minden nappal tanulhat valami újat. van aki tanul van , aki nem.

Én mindig elcsodálkozom a diplomás értelmiségen. Panaszkodnak, hogy milyen hülyék az emberek, de egyikük sem tud kemencét építeni az udvarába, hanem azt mondjuk egy targoncás teszi meg, aki látta a youtube-on, hogyan kell.

Hihetetlen, hogy kulturemberek, többdiplomás zsenik és képtelenek egy két egyszerű dolgot maguk megcsinálni. tisztelet a kivételnek. A víz szerelő, a burkoló, a festő és a többi mesterember viszont őrül ennek a jelenségnek, mert pofátlanul sokat elkérhet az értelmiségtől egy egy egyszerű műveletért. Na, ki az igazi értelmiség?

Az, aki figyel, tanul és ad és szeret. Mert egy dolog az IQ, de van olyan is, hogy EQ. Egy dolog az elmélet, de azt a gyakorlatba is tudni kell átültetni.

A hírekből, filmekből , színházi előadásokból pedig ezekről a dolgokról nem lehet tanulni, mert az értelem mesterét is a gyakorlati tapasztalat teszi igazán értelmessé.

Végkövetkeztetésem a személyes tapasztalataim alapján:

Nem mindegy mire figyelünk és nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e a dolgok mélyére ásni. El kell dönteni: félelem vagy remény. Itt nincs arany közép út.