Tényleg ilyen ritka a "fajtám"?
Pár példával elmagyaráznám.
4 fős haveri társaság, felszállunk a vonatra, nagy sporttáskákkal, csomagokkal. Tudjátok a "hagyományos" kék vonatokon vannak ilyen négy fős ülőhelyek (kettő-kettő egymással szemben, jó nagy hellyel a lábaknál). Nos az egyik ilyen helyen ült egy nő, tök egyedül. Többiek szomorúan konstatálták, hogy oké akkor külön ül a társaság. Én megkérdeztem a nőtől, hogy átadja-e nekünk a helyét. Módfelett kedvesen tettem ezt. Ő ilyen furcsa arckifejezésekkel illetett. Majd közölte, hogy "pfff ő is ugyanannyit fizetett a jegyért mint én, vagy a többiek". Eközben a szemembe sem nézett. Kérdeztem, hogy mégis mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést, tekintve hogy normálisan egy korrekt és teljesen logikus kéréssel fordultam hozzá. Cümmögött és rosszallóan végigmért, majd nemlegesen bólogatott. A vége az lett, hogy összevesztem vele, hogy a fäszért kell parasztnak lenni. Lett helyünk :)
Egy másik vonatos esetnél pedig ahogy felszálltam fülsüketítő sípolás szólt az utastájékoztató rendszerből. Az utasok elég idegesnek tűntek :"D Megkérdeztem őket, hogy mióta szól ez az agyfelrobbantós sípolás? Kiderült, hogy fél órája (meglepő módon ők is "irritáló hangként hivatkoztak rá) Megkerestem a kalauzt és megkértem, hogy kezdjünk valamit a helyzettel. Csodálkozva mondta, hogy ő lekapcsolta a vonat egyik részén, senki nem szólt, hogy máshol is sípol még...
Az emberek képesek voltak inkább idegesen ülni és elviselni azt a hangot? Én voltam az első több, mint fél óra elteltével aki szólt.
A többség miért nem tudja érvényesíteni a saját érdekeit? A kisujjukat nem mozdítják. A haverok is inkább beletörődnek a logikátlan helyzetbe. Az utasokról nem is beszélve...
Mi van mindenkivel?
23/F
válasza:Nem olyan ritka, pl. én is kiállok magamért, bár az első esetben a helyedben egy kicsit visszafogtam volna magam. Az önérzeteskedés nem érdekérvényesítés, hanem felesleges vita.
Ugyanakkor árnyaltabb képet adott volna az életedről, érdekeid érvényesítéséről, ha pl. a munkádról írsz.
Nincs munkám. Tanulok. És itt inkább a hétköznapi szituációkon van a hangsúly.
Egyébként úgy gondolom, hogy ha ok nélkül lekezelően viselkednek velem akkor kiállok magamért.
válasza:Értem a gondolatmenetet természetesen.
De én ilyen szituációban (ha valaki megmondja a szemembe, hogy "bunkó vagy, paraszt vagy") elgondolkoznék magamon. Átgondolnám a dolgot. Feltételeztem, hogy más embereknél is így működik ez. Érted, valamiért sikernek könyvelném el, hogy ha elgondolkozik magán.
És a "kiállás" mint olyan, inkább a helyfoglalás logikus mivoltáért történt :D A nő parasztozása (konkrétan azt mondtam, ha jól emlékszem, hogy "jó dolog ilyen parasztnak lenni egy idegennel?") az előbb említett "szemfelnyitás" miatt volt.
válasza: válasza:Rendben, Te ilyen vagy. Számomra meg az a siker, ha ilyen viselkedéssel szembesülök, és úgy tudom kezelni a helyzetet, hogy egyetlen sértő szó is elhagyná a számat a másik felé. Siker számomra, hogy nem ugyanazt a műfajt képviselem.
Mások vagyunk, máshogy állunk ki magunkért.
"Milyen dolog az hogy valakit csak úgy felakarsz állítani a helyéről hogy elférjetek ?"
Szerinted az normális, hogy elpöffeszkedik egy négyszemélyes helyen egyedül, táska nélkül? :D Illedelmesen, normális hangnemben szóltam hozzá először.
válasza:#7
Ott volt hely, nektek ugyanolyan jogotok van a helyhez, mint neki. Te nem azt kérted, hogy 3 ember hadd üljön oda, hanem azt, hogy távozzon, amihez semmilyen jogod/alapod nem volt.
Arról nem beszélve, az, hogy férfi elküld egy nőt az ülőhelyről nem igazán az illemtan ajánlások közé tartozik.
válasza:Akkor is így viselkedtél volna, ha egy 200 kg tömegű kopasz cigány evett volna csülköt ott?
Máshol amúgy volt hely?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!