Tényleg ilyen ritka a "fajtám"?

Pár példával elmagyaráznám.

4 fős haveri társaság, felszállunk a vonatra, nagy sporttáskákkal, csomagokkal. Tudjátok a "hagyományos" kék vonatokon vannak ilyen négy fős ülőhelyek (kettő-kettő egymással szemben, jó nagy hellyel a lábaknál). Nos az egyik ilyen helyen ült egy nő, tök egyedül. Többiek szomorúan konstatálták, hogy oké akkor külön ül a társaság. Én megkérdeztem a nőtől, hogy átadja-e nekünk a helyét. Módfelett kedvesen tettem ezt. Ő ilyen furcsa arckifejezésekkel illetett. Majd közölte, hogy "pfff ő is ugyanannyit fizetett a jegyért mint én, vagy a többiek". Eközben a szemembe sem nézett. Kérdeztem, hogy mégis mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést, tekintve hogy normálisan egy korrekt és teljesen logikus kéréssel fordultam hozzá. Cümmögött és rosszallóan végigmért, majd nemlegesen bólogatott. A vége az lett, hogy összevesztem vele, hogy a fäszért kell parasztnak lenni. Lett helyünk :)

Egy másik vonatos esetnél pedig ahogy felszálltam fülsüketítő sípolás szólt az utastájékoztató rendszerből. Az utasok elég idegesnek tűntek :"D Megkérdeztem őket, hogy mióta szól ez az agyfelrobbantós sípolás? Kiderült, hogy fél órája (meglepő módon ők is "irritáló hangként hivatkoztak rá) Megkerestem a kalauzt és megkértem, hogy kezdjünk valamit a helyzettel. Csodálkozva mondta, hogy ő lekapcsolta a vonat egyik részén, senki nem szólt, hogy máshol is sípol még...

Az emberek képesek voltak inkább idegesen ülni és elviselni azt a hangot? Én voltam az első több, mint fél óra elteltével aki szólt.

A többség miért nem tudja érvényesíteni a saját érdekeit? A kisujjukat nem mozdítják. A haverok is inkább beletörődnek a logikátlan helyzetbe. Az utasokról nem is beszélve...

Mi van mindenkivel?

23/F