Vannak/voltak olyan dolgok az életetekben, ami(k)be beletörődni bele tudtatok, de elfogadni nem? Ha igen, mik azok?

Én eleve háromféleképpen tudom jellemezni az elfogadást.

-elfogadás

-tudomásulvétel

-beletörődés

Az elfogadás az, amivel egyet is tudunk érteni, amit interiorizálunk, azonosulni is tudunk vele. (pl egy munkakör sajátosságai)

A tudomásulvétel az, ami nagy traumát ugyan nem okoz, de nem értesz vele egyet, de együtt tudsz élni vele. (pl az időjárás)

A beletörődés az, amit úgy érzed, hogy akaratod ellenére rád van valami kényszerítve és nem tusz tenni ellene.

Mindegyikre van példa.

Szakítások ilyenek.

Nem tudom elfogadni ha elhagy akit szeretek, de akkor is elhagyott. Beletörődök, hogy ez van és kész.

Vagy nem tudtam elfogadni hogy anyám bántalmazó és ott árt nekem ahol csak tud. Nem egyszer bocsátottam meg es nem egyszer vettem fel újra vele a kapcsolatpt.

Aztán megint "belémrúgott".

Ma már véglegesen kizártam az életemből. Beletörődtem abba hogy a saját anyám nekem mindig ártani akar míg meg nem hal. Már önvédelem van.

Elvesztettem a látásomat.

Szar ügy, de ez van. Só mászt gó on.

Volt egy nagy szerelmem, aki egyik pillanatról a másikra dobott engem szinte egy kölyök pics áért(16 éves volt, én meg már akkor 20). Alacsonyabb is volt nálam jóval, szeplős, hisztis, kb deszka is, és találkoztam vele, de az a csaj az állandóan csak hisztérikázott megállás nélkül. Erre cserélt le az az ember, akivel azt hittem soha nem lesz vége.

Soha nem fogom elfogadni. Ennek 2,5 éve már.

A? Van egy alapbetegségem, amit kezeltünk ugyan, de 100%-ban egészséges nem leszek sosem;

B, Emiatt nem igazán van baráti köröm, barátnőm meg egyáltalán nincs;

C, Részben emiatt egy lehetetlen küldetésnek élem meg, hogy nem tudok a jelenlegi munkahelyemről egy másik, de normálisra váltani.