Kötekedő, balhékereső emberek, és erőszak. Mi vezérli őket? Hogyan lehet őket elkerülni? (hosszú, filozófiai)

Ez már így van, nem lehet sokat tenni ellene. Nézz körül: minden második ember elválik/elválnak a szülei. Mindenki a haverjai között keres menedéket, a gyerekek iránymutatás híján nőnek, mint a dudva, és elég furcsa dolgok jönnek így létre, mint pl. ezek az idióta stílusok és trendek, amik ma dívnak (emo, csőgatya, piálás, drog sok minden.)

Hm. Átérzem egyébként aproblémádat. Én olyan ember vagyok, aki már egy ideje a "vagy a világ bolondult meg, vagy én" állapotban van. Nekem megvan az a szerencsém, hogy normális szüleim vannak, akik példát tudnak állítani. Ennek mondjuk az az árnyoldala, hogy én nem jövök ki a korosztályommal, nem nagyon haverkodok, mert nem bírok velük miről beszélni; egyszerűen meglátok egy ilyen rasztahajú füvesgyereket, vagy egy kigyúrt, kopasz gengszterpalántát aki magát amerikai gettóhősnek képzeli, vagy akármilyen divatb*zernyákot és nem tudok velük azonosulni. A baráti köröm jórészt hozzám hasonló "régimódi" emberekből áll. Na mindegy, gondolom erre nem nagyon vagy kíváncsi, csak arra akartam rámutatni, hogy hasonlítunk. Nekem is volt elég dolgom kötekedő emberekkel. Rengetegszer kaptam fenyegetést, hogy elkapnak az utcán, jönnek a bandájukkal és agyonvernek, felgyújtják a házamat (azt se tudják, hol van...), elvágják hátulról a torkomat és effélék. Azért kaptam ilyeneket, mert én szívtam eleget az ilyen balhés hülyegyerekek miatt, és nem félek megmondani nekik a véleményemet. A fenyegetések dacára nem vertek még meg soha. Van elég eszem, hogy kimásszak a bajból, van egy gázspray mindig a zsebemben, azonkívül ma már mindenki csak szájkaratézik, és tudom, hogy a sok barmot csak a hormonjaik fűtik, van pl ilyen fenyegetős volt osztálytársam, aki állítólag már többször volt a Rendőrségnél.

Hogy judozol az nagy előny. Meg tudod magad védeni, ha helyzet van, ráadásul a judo pont egy olyan harcművészet, amivel a földrevitel után is sok mindent tudsz csinálni az ellenféllel. Mégis, úgy gondolom, hogy ameddig kéne, el kellene kerülnöd az erőszakot. Nem utolsósorban azért, mert elképzelhető, hogy kizárnak a dojoból. Ismerősöm például kempózik, és tudjuk, hogy neki pl. nem szabad ütnie, mert kitiltják.

És igazából a figyelmen kívül hagyás nem jó semmire. Felejtsd el ezeket a pacifista nézeteket, én tudom, hidd el. Én olyan osztályban voltam, ahol kollektíven utáltak engem, ott már ez nem működik. Olyan gyűlöletet és előítéleteket csináltak bennem, amit valószínűleg soha nem fogok tudni teljesen eldobni, de legalábbis nem egyhamar. Ilyen helyen már nem működött a figyelmen kívül hagyás. És az ok, amiért ilyenek, az valósíznűleg családi. És hogy milyen felnőttek lesznek? Sajnos ezek is felnőnek, sajnos ezek is részei lesznek a társadalomnak, ezeknek is lesz szavazati joguk, ezek is erőt alkotnak. Félelmetes belegondolni, nem? Egyetlenegy fegyvered van velük szemben: az eszed. Okosabbnak, számítóbbnak kell lenned náluk. Előttük kell járnod mindig egy, de inkább két lépéssel. Én pl. ha cigány akar kötekedni az utcán, mindig felveszem a legártatlanabb ábrázatomat és elkezdek angolul beszélni.

Egyébként ha úgy érzed, hogy nem menthetetlenül hülye, csak mondjuk rossz helyre született, és nem tehet róla, hogy ilyen, akkor nagyon fontos, hogy ne nézd le! Azt utálják legjobban az emberek.

Egyébként meg önvédelmi eszközöket is javasolnék. Gázsprayre lehet, hogy azt mondják, hogy lányos, de attól föggetlenül hatásos. Ha használtad, akkor húzz el gyorsan. Én már szúrásálló mellényen is gondolkodtam, amiket ma hallani...

Sok sikert, vigyázz magadra!

18/f

Nagyon értelmes a felvetésed, igazán örülök, hogy rábukkantam. Valóban nagy tudás, hogy fel tudod mérni a magad erejét, és mégsem akarsz visszaélni vele, hanem a békességet keresed. Ez a helyes felfogás, amit terjeszteni és tanítani kellene.

A kérdésre válaszolva: az "ember állat" a hibás. Az ember nevű állat, Vagyis az embernek az a része, ami nem a lelke, nem is a tudatossága, hanem az állatvilágból fönnmaradt reakciói. Pl. a harciasság. Szükséges az állatoknál. Pontosan azért, amiért az embernél: hogy lássa a másik, hogy ő nem fél. "Fölibekerekedni" a másiknak. Nem tudni, nem úgy kezdődött-e, hogy a 28 éves valahogy lenézte a kicsit, vagy legalábbis a kicsi úgy érezte, hogy lenézi őt a másik, és ezt valahogy ki kellett neki egyensúlyozni. Apró sérelmek haslmozódnak az emberekben, én ezekket békáknak hívom.(lenyelte a békát) A békáktól nagyon nehéz megszabadulni, és sokaknak sehogyse sikerül. Ezért kell állandóan kötekedniük. Colin C. Tipping Sorsfordító megbocsátás, vagy Louisa L: Hay Éld az Életed c. könyve foglalkozik ilyesmivel. Nagyon jó tanácsokat ad Thomas Gordon Szülői hatékonyság kézikönyve, vagy ugyanez a szerző Pedagógiai hatékonyság kézikönyve. Úgy mondjuk ezt, agresszió mentes kommunikáció. A tanároknak, szülőnek, nagyszülóknek, rokonoknak nagyon kellene vigyázniuk, hogy a gyerekek felé ne fejezzék ki fölényüket, ne uralkodjanak rajtuk, ne kényszerítsék őket olyasmire, amit nem akarnak tenni, mert ezek a szituációk "békákká" válnak bennük örök életre, de legalábbis sok évre. Szakkifejezéssel frusztrációnak kellene mondani. A frusztrált ember örökké kötekszik, folyton bizonyítani akarja, hogy nem olyan alávaló személy ő, mint amilyennek godnolja valaki. Lehet, hogy ő csak azt képzeli, hogy mások lenézik őt, de ha csak képzeli, az is kiváltja a frusztrációt, és ezáltal a harciasságot.