Nem furcsa, hogy ha egy diák hozzátartozója támad a tanárra, akkor felfüggesztett börtönbüntetést kaphat, ellenben, ha a tanár veri meg a gyereket, akkor csak szóbeli figyelmeztetésben részesül a munkahelyén?

"Az, hogy a gyerek életében néhányszor elcsattan egy-egy nevelő jellegű pofon, nem kell azonnal agresszióval, erőszakkal azonosítani!"

De igen, mert a gyerek ebből azt tanulja meg, hogy ha az életben van valami problémája, akkor azt erőszakkal is megoldhatja. Márpedig nem erre kéne törekedni.

Amikor általános iskolás voltam (80-as évek), még simán voltak pofozkodó, kokszit osztogató, kulcscsomóval vagdalkozó tanárok. Nem gondolom, hogy ezek a módszerek bármit hozzátettek volna a személyiségfejlődésemhez. Nem lettem egy elkallódott ember, de nem rájuk gondolok hálával, hanem az EMBERSÉGES tanárokra, akiket annyira szerettünk, hogy ezért jól viselkedtünk az óráikon.

Jó tanuló,jó magaviseletű kislány voltam, de látva, ahogy másokat testi fenyítésben részesítenek, féltem, rossz érzés volt. Ráadásul amikor egy nagy,kövér fiú arcul ütött, az egyébként verekedős tanár látta, de csak csak rászólt - amikor meg az osztálytársaim beszéltek az órán, és a tanár feldühödött, kifelé menet mindenki kapott "kokszit" a köves gyűrűvel, én is kaptam, pedig én nem követtem el fegyelmi vétséget.Oké, nem traumatizált le, de "emberré" se ez tett,mit ne mondjak, kihagytam volna az ilyeneket a gyermekkoromból.

VISZONT: középiskolai tanár lettem, mára elhagytam a pályát. A mai tanárnak semmi fegyelmezési lehetősége nincsen. Az igazgató lesz.arja, azt az állandóan ismételgetett mantra, hogy a tanár "oldja meg" az órát zavaró, szemtelen,az ALAPVETŐ udvariasságot be nem tartó gyerek problémáját. A gyerek jól tudja,hogy az igazgató lesz.rja,már nincs az, hogy fél tőle.

A szülő? Csak adja a gyerek alá a lovat, ha a tanárt kell szidni. Semmire nem lehet menni a szülővel, az is úgy van, hogy "oldja meg" a tanár.

Persze,egyedük mi a tanár? Varázsló?

Próbáltam a Gordon-módszert, felnőttnek tekinteni, elbeszélgetni a gyerekkel - ideig-óráig működött csak.

Ha egyest írsz be, az sem érdekli, szaktanárin röhög,ha kiabálsz, te vagy a hülye p.csa, ha higgadt maradsz, akkro tovább próbálgatják,hol a határ. SEMMIT nem lehet csinálni, a gyerek kénye.kedvén múlik, hogy tanul-e az órán, vagy legalább csöndben nem figyel, vagy hangosan zavarja azt.

Gyerekkori élményeimmel ellentétben tanári éveim traumatikusak. pedig én nem csesztettem a gyereket olyanért, maiért minket, külsejéért, milyen a füzete, mivel ír, hogy ül, stb. stb. én csak az órákat akartam megtartani, az anyagot megtanítani.

Igen, ugyanakkor én hosszúra sikeredett írásommal azt szerettem volna mondani, hogy a probléma fennáll,mégsem azt az időt sírnám vissza, amikor a tanár még verhette a gyereket.

De miért ne lehetne visszaállítani az igazgató tekintélyét?

Az óráról kiküldést? (én volt, hogy kiküldtem gyereket,mert nem bírt magával - ENGEM szidtak le,azt meg se kérdezték, hogy miért történt - faxa, mi?)

A bukás, kirúgás komoly veszélyét?

MIért ne lehetne a szülőket nagyobb együttműködésre biztatni?

A tanárok presztízsét emelni?

Ez régen sem a pofozkodáson múlt.