A nacionalizmus gáz?

Megjegyezném, hogy a nacionalizmus az maga a nemzet kialakulásának történelmi folyamata, a köznapi használatban merőben más a jelentése.

Alapvetően szerintem a hazaszeretettel nincsen gond, amíg nem túlzottan radikális (ez szinte minden másra igaz)

Nem lehet gáz, ha valaki ragaszkodással viszonyul a szülőföldjéhez, amin már az ősei is ott éltek. És nem lehet gáz az együttműködés szándékával viszonyulni azokhoz az emberekhez, akikkel együtt él ezen a területen, sorsközösséget vállalva, közös nyelvet beszélve, közös kultúrát gyakorolva. Mert ez a nacionalizmus, bármit is állítanak róla azok, akik jellemzően anyagi érdekből akadálynak látják a nemzetek létezését.

Ami gáz, az a sovinizmus.

Lamartine-t idézem, de pontatlanul, nem találom az eredetit:

Kétféle hazafiság létezik.

Az egyik a saját nép felsőbbrendűségén, más népek lealacsonyításán, megvetésén alapul.

A másik a népek közös értékeinek elismerésén, jogain, megbecsülésén alapuló hazafiság.

Megvan az eredeti:

Lamartine

Kétféle hazafiság van.

Az egyik mindabból a gyűlöletből, előítéletből és durva ellenszenvből van összetéve, amelyet a népek táplálnak egymás iránt.

És van egy másik, amely éppen ellenkezőleg, a népek valamennyi közös igazságából és jogából tevődik össze.

sajnos manapság gyakran leveredik zsidózással, nyugatellenességgel, oroszimádással, homofóbiával, álszent vallásossággal.

Hazaszeretet jó. De a hazaszeretet nem az, hogy mindenkivel összeveszünk, uszítunk a nyugat ellen. Igen kiállunk az ország saját érdekeiért.

Az egyetlen hazánk a Föld nevű bolygó egyelőre, szerintem az igazi nacionalizmusnak(bár lehet hogy nem is így kéne hívni) nem kellene figyelembe vennie sem az országhatárokat, sem a bőrszínt vagy az iskolázottság mértékét, csak és kizárólag a nyelvi/kulturális

hagyományokat ápolnia.