Az olvasottság kulturáltabb emberré tesz?

37.: Részvétem az unokahúgodért, és abban igazat adok, hogy nem szabad tabuként sem kezelni a halált, abból csak lesz egy csomó lelki probléma, de azért ha van lehetőség, azt nem árt átgondolni, hogy egy gyereknek hogyan tálalom ezt a témát, főleg, ha az eltávozott szintén egy gyerek. Velem is közölték olyan négyévesen, hogy meghalt az anyai nagymamám, de ennyi volt, nem kezdték el taglalni részletesen, hogy hogyan is halt meg, mennyire nem volt már eszénél, majd hogyan hamvasztották el a krematóriumban. Mivel rendesen, a szintemnek megfelelően kezelték a dolgot, így nem okozott törést. 9 évesen viszont a Kk hatalmas törést jelentett, mondom, a mai napig emlékszem a szavakra, amikkel Móra Ferenc illusztrálta az egészet. A népmesék meg továbbra is más kategória, mert oké, hogy a gyerek eljátssza a Piroska és a farkast, de attól még a legtöbb gyerek tisztában van azzal, hogy az csak egy fikció.

A Pál utcai fiúk is problémás a vége miatt, főleg, hogy a tettes kölkök megúszták az egészet, pedig ha azt vesszük, a halálba kergették Nemecseket. Ha legalább megbűnhődtek volna, akkor lehetne betudni egy iskolai bántalmazás elleni tanmesének, de így mire is akar tanítani? Miért várunk el a gyerektől különb viselkedést, ha még a regény tanulsága is az, hogy meg lehet egy ilyet úszni?

#42 Köszönöm. :(

Nálunk sajnos a megbeszélős rész kimaradt, de a felnőttek között is, és elég ronda pletykák terjedtek (sokáig haragudtam a szomszéd nénire, aki állítólag azt mondta valakinek, hogy biztos a nagymamám szúrt gombostűt a kicsi fejébe, akkor még nem tudtam, hogy működnek a pletykák, az sem derült ki, hogy ki indította el).

Nem hiszem, hogy a Pál utcai fiúk bármit is befolyásolna. Nem tudom, hogy akkor mennyire volt elterjedt maga a jelenség, de nem terjedtek el annyira az információk, mint most, amikor minden azzal van tele, hogy a 16 éves öngyilkos lett, a társai meg "bocsánatot sem kértek".

Az baj valóban, maga az, hogy nem beszélték ki, de ez a pletykálós rész kifejezetten undorító. Ki képes ilyeneket kitalálni egy gyerek kapcsán? Borzasztó, hogy milyen emberek mászkálnak köztünk...

Túlzottan persze nem befolyásol az a regény, de nagyon kellett volna a végére valami büntetés. Minimum kicsapni azokat a srácokat a francba.

Igen, de ahhoz a gyerekeknek be kellett volna árulnia őket, holott végig arról szólt, hogy a gyerekeknek van búvóhelyük, amit meg akarnak védeni, és van egy titkos, sajátos világuk, amibe a felnőttek nem igazán látnak bele. Még talán Janó, akit ugyan nem sokat látunk, de része annak a helynek, vagy a törökméz árus, aki hallhatta a gyerekek beszédét, és azért akart segíteni...

Ez a rész mindenképpen "sérült" volna, de ha a Pál utcaiak árulják be őket, akkor kevésbé lettek volna talán népszerűek (jó ez a szó?), ha meg a vörösingesek állnak elő, vállalva a felelősséget, akkor kevésbé lettek volna negatív szereplők.

A két szélsőség csapdája.

Nem volt ugyan nagy gesztus, de azért elmentek látogatóba Nemecsekhez, ráadásul a végén Áts Feri is ott volt Nemecsekék utcájában, amikor Boka is várta, hogy mi fog történni a barátjával.

Tulajdonképpen azt vezeti végig, hogy egyik pillanatról a másikra véget érhet a felhőtlen gyermekkor.

Ami ma még életbe vágóan fontos volt, néhány farakásnyi terület, elveszíti a jelentőségét, és a halál után is megy tovább az élet, mert meg kell írni a leckét, meg kell tanulni a történelmet...

Szerintem meg van a maga igazssága :)

Szerintem éppen azért fontos, hogy ilyenekről is olvassanak a gyerekek, hogy lássák a különbséget, hogy régen a közösségi élet, a közös játék nem azt jelentette, hogy mindenki ül a saját szobájában, és nyomkod valamit, hogy történjen valami. Van akinek meg a virtuális világ, egy-egy játék áll az élete középpontjában, és semmi mással nem törődik, és egyesek ölni is képesek, mert összevesztek a játékban valakivel, akit még életükben nem is láttak.

Számomra egyértelműen "igen" a válasz erre a kérdésre.

Aki sokat (és értőn) olvas, az nagyon sok léthelyzetet képes elképzelni, nagyon sok ember helyzetébe képes beleélni, beleképzelni magát. Ezért sokkal empatikusabbá, nyitottabbá, kifinomultabbá válik.

Szóval biztosan "udvariasabbá, műveltebbé, érdeklődőbbé" teszi az embert. Hogy gerincesebbé is-e, az azért kérdés, mert az olvasásnak van egy erkölcsi érzéket provokáló hatása is. Úgy értem: pont azért, mert annyiféle ember helyzetébe képzelhetjük bele magunkat, relatívabbnak kezdjük érezni jó és rossz határait.