Hogy engedjem el a barátaimat?

Idén érettségiztem, és bár szédületesen jó osztályom volt, ahogy az lenni szokott, mi is szétoszlottunk erre- arra. Az elmúlt években én főleg 3 három lánnyal voltam jóban, együtt jártunk bulizni, koncertre, vagy egyszerűen csak sétálni a városban.

Ezen a nyáron munka és nyaralás miatt nem sokat voltam itthon, ezért nagyon ritkán találkoztam velük, de úgy érzem, ez nem is olyan nagy baj, mert csupán egyikük hiányzik tényleg, és szívem szerint csak vele tartanám szorosan a kapcsolatot a jövőben is.

Innen visszanézve úgy látom, a másik két lánnyal csupán az iskola és a közös hülyeségek tartottak össze, hisz teljesen más a mentalitásunk, az életszemléletünk, az elveink. Nem akarok fellengzősnek tűnni, én nagyon szeretem őket a hibáikkal együtt is, de úgy érzem, hogy ezek a "barátságok" számomra már nem sokat adnak. Ha összefutunk, akkor általában jól érzem magam velük, de ha nincsenek, akkor nem hiányoznak úgy, mint az a harmadik barátnőm.

Nem olyan velük, mint az iskolán kívüli barátokkal, akikkel tényleg abszolút barátságból és szeretetből vagyok együtt, nem egymásra utaltságból.

Mostanában pedig egyre többet gondolkodok azon, hogy el kellene engednem ezeket a barátságokat - vagy inkább haverok? - , ha már kezdenek teherré válni, mert nekik sem jó, ha érzik rajtam a kedvetlenséget. De ilyenkor feltámad bennem a lelkiismeretfurdalás, az hogy 4 évig mennyi közös élményünk volt, milyen sok nevetés áll mögöttünk, a megszokás és ragaszkodás is visszatart, legfőképp pedig az, hogy félek, neheztelnek majd rám emiatt, hogy rossz érzésekkel fognak rám visszagondolni, ha lassan hanyagolom őket

Igaz, ők is kevesebbet keresnek már engem is, egymást is, szeptembertől pedig mindannyian külön helyen folytatjuk az iskolát, tehát új ismertségek, új barátok jönnek.

És azt mondom, túl kellene lépnem az egészen, amit tudtam, megtanultam az elmúlt 4 évbeli barátságunkból, de nincs értelme tovább, ha sokkal jobban érzem magam a hozzám hasonló mentalitású emberekkel.

Csak fáj ez az egész, mert én úgy akarok rájuk visszagondolni, mint olyan emberekre, akikkel 4 szép évünk volt, nem olyanokra, akik lefitymálóan kérdezgetnék miért hanyagolom őket.

Talán rossz lépés lenne egyáltalán elengedni ezeket a barátságokat?