Az őskorban milyen volt az, amikor valakit kiközösítettek?

Igen, inkább ez lehetett. Nem magára hagyták a barlangban, hanem elzavarták a barlangból. Vagy ahol laktak. Vagy megölték, mert a primitívek úgy gondolkodnak, hogy aki nem barát, az ellenség.

Pl. csimpánzoknál is előfordul, hogy egy-egy (jellemzően gyengébb) hím példányra rátámadnak, és megölik a többiek.

Az kb. meghalt rövid időn belül. Saját magának, egyes egyedül kellett (volna) tudnia megvédeni magát a vadaktól, más törzsektől, a hidegtől, aztán elég élelmet szerezni (nem csak bogyókat!), elkerülni a betegségeket, és még sorolhatnám.

A mai napig ezért félünk ennyire az elutasítástól, mert ezt az ősi rettegést aktiválja bennünk: hogy kiközösítenek, és akkor nagy eséllyel meghalunk, ennyi.

#4

Annyit még hozzátennék, hogy nem hiszem, hogy ok nélkül kiközösítettek valakit az ősök. Egymásra voltak utalva az emberek, szükség volt mindenki munkájára. Durva dolgot kellett ahhoz elkövetni, hogy megváljanak tőle (legalábbis a mai törzsi életmódot élők társadalmai alapján erre következtetnek az antropológusok).

#5: Autistákkal előfordulhatott, hogy szándéktalanul tett valamit, amiért kiközösítették. Vagy nem közösítették ki, csak úgy érezte magát. Nem tudta, hogy miért, így nem is kezdeményezhette a helyzet javítását. Legfeljebb, ha volt valaki, aki észrevette, hogy más, és másként működik. Ő segíthetett a helyzet megoldásában.

Az olyan lehetett, mint akit ma közösítenek ki, nem nagyon beszélgettek vele.