Miért utálják, vagy legalábbis "nem szívlelik" a gyerekeket, tiniket a felnőttek?

En siman visszaszolok, nem erdekel, hogy idosebb; az en tiszteletemet csak azzal, hogy idosebb, nem vivja ki.

Egyebkent nekem is volt mo-n ilyen tapasztalatom(itthon nem) mint az egyik valaszadonak. Bementem egy dm-be (azt hiszem:D) es ajak balzsamokat nezegettem, erre a biztonsagi or beragott, elvitt valami helysegbe es kipakoltatta velem a taskam, majd a KULFOLDI ajak balzsamomon kezdett el problemazni, hogy biztos onnan loptam. Ezt a fajtat (chap stick) tudtommal nem aruljak magyarorszagon, en is itthonrol vittem, mert az a kedvencem es az hasznal a legjobban...

én tömegközlekedésen bírom mikor szabály szerűen cirkuszolnak ha nem adod át a helyet. Régen mindig átadtam, egy köszönömöt sem kaptam érte.

Mikor az egyetemről jövök haza, nem vagyok hajlandó átadni, mert rengeteg pakkal megyek, és volt olyan aki még így is felállított! Mondván ő öreg, én meg legyek illedelmes (mellesleg fittebb volt mint én)

21/L

Sok oka lehet, de általában teljesen jogtalan. De egyébként az ilyenek nemcsak a gyereknek/tininek szólnak be, hanem mindenkinek, aki náluk fiatalabb. Sztem azért, mert mással nem tudnak kitűnni, nem igazi, jó értelemben vett vezéregyéniségek, de vágynak arra, hogy uralkodhassanak vmin, hogy kioszthassanak vkit. És erre tökéletes alanyok azok, akik nem tudnak védekezni mert kisebbek, gyengébbek és a társadalmi elvárások miatt nem szólhatnak vissza nekik. Én 21 éves vagyok, mégis olyan szinten kioktatott egy vén boltos banya, hogy leesett az állam (Avon márkaboltban voltam, és azért állt neki feljebb, hogy honnan veszem én azt, hogy ő márkaboltosként tudja, hogy melyik rúzsnak mi a neve, bakker...).

Meg az is, gondolom, hogy sok mindenki gyanús neki (hogy esetleg lopnának), csak a felnőtteknek/nagyobb daraboknak nem mernek szólni, persze. (volt olyan pl., hogy három debrogozott kisebbségi elkezdett egy teljesne normális ázsiai férfit ütni és szekálni a buszon, akkor sehol nem volt a metrórendőrség, amikor meg egy tök ápolt kéregető van a metrón, akkor persze ugranak... pedig az előbbi egy kicsit veszélyesebb).

Meg persze elfelejtették, hogy valaha ők is voltak gyerekek... vagy pont, hogy nagyon jól emlékeznek arra, hogy milyen bűnrossz kölykök voltak. Meg persze minden vandálkodót a tinikkel kapcsolnak össze... sok minden van. De ezek sztem nem valók boltosnak, akik ennyire taplók...

Én minden embert tisztelek, idősebbet, fiatalabbat egyaránt. Tiniknél egy kivétel van: aki hangosan hallgatja a zenét a telefonját, meg a fiúk közül azokat, aki beszólogat a tinicsajoknak, pl. lek.urvázza őket ismeretlenül, amikor mennek az utcán. Egyszer két ilyet leb.asztam. De a többséggel semmi bajom.

29/n

Ugyanezt a kérdést akartam feltenni. Hányszor kerültem én már ilyen helyzetbe! Nemrég egy fiatalabb nő szólított le az utcán, és nekiállt osztani az észt. Az történt, hogy az út másik oldaláról (!) rámköszönt, én meg nem láttam meg rögtön, halkan is mondta, és már messzebb voltam, mikor eljutott az agyamig, és visszaköszöntem. Ezt viszont ő nem hallotta meg (valszeg, bár lehet, csak kötekedni akart), odajött hozzám, és nekiállt hisztériázni. Egyébként nem ismerjük egymást, máig nem tudom, ki volt az. A férje is ott volt vele mialatt fröcsögött, ő zavartan elfordult és úgy tett, mintha nem is hallaná a felesége agymenését. Kíváncsi vagyok, együtt vannak-e még.

Most 18 vagyok, és mikor még csak 14 voltam, volt, hogy a boltos nem volt hajlandó odajönni a hentespulthoz kiszolgálni. Beszélgetett, ránézett, intettem neki, visszafordult és röhögve trécselt tovább. Ezek csak példák, eszméletlen sok ember van, aki a gyerekeket nem is veszi embernek, pl. a saját szüleim. Hiába vagyok egyszem gyerek, nekem a családban nincs szavam. Akár hiszitek, akár nem, ha egy beszélgetés során kérdezek valamit, átnéznek rajtam, nem válaszolnak. Napjában többször előfordul, hogy belekezdek valamibe, és gátlástalanul félbeszakítanak. Mintha ott sem lennék. Mikor kisgyerek voltam, szüleim gyakran elutaztak egy hétre külföldre, ilyenkor a nagyihoz kerültem. Ez általában úgy zajlott, hogy átmentünk a mamához, aki kedvesen kérdezte, hogy hiányozni fog-e anyuci és apuci. Én meg néztem nagy értetlenkedve. Mert nekem nem szóltak. Legtöbbször az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy elutaznak a szüleim. A gyerek nálunk nem számít embernek.

Most, 18 évesen már csókolommal köszönnek a kisebbek, a velem egykorúak elbizonytalanodnak, ugyanis kb. úgy nézek ki, mint egy harmincas nő, szerencsére (?). Nem tudom nem észrevenni, hogy mennyivel udvariasabbak velem az emberek, ha nem tudják, hogy mennyi vagyok. Az ismerős helyi boltosokkal még mindig meggyűlik a bajom. Mindannyian IQ harcosoknak képzelik magukat, és nekem próbálnak bizonyítani. Most már rászoktam, hogyha valaki nekiáll kötözködni, udvariasan rámosolygok, és a végén megkérdezem: ki engedte meg, hogy tegezz? Aztán elejtek egy megjegyzést, hogy mittomén, "megyek, vár a kisfiam", vagy valami ilyesmi. Ilyenkor zavartan visszakoznak, hogy ők nem is úgy gondolták, csak hát olyan fiatalnak nézek ki... DE a legtöbbjük nem is szól semmit, csak behúzza a farkát és elkullog. Szánni tudom az ilyeneket.