Én ebbe bele fogok rokkanni. Mit tegyek? Sokat gondolkoztam, hogy feltegyem-e ezt a kérdést, vagy sem. Hát felteszem.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Kezdjük ott, hogy apám sajnálatos módon roma származású, magyarán félvér vagyok... Innen indul ki minden problémám. "Hála" az égnek, nem látszik rajtam...

Ezen okból kifolyólag nem merek kapcsolatot létesíteni más emberekkel (értsd mind szerelmi, mind baráti kapcsolatra). Félek, ha meglátnák apámat, akkor sarkon fordulnának és ott hagynának a francba. Mondjuk apámmal amúgy sem vagyok jóban, nem tartózkodik otthon, szinte egésznap dolgozik, kicsit a valószínűsége, hogy összefutnának vele, de mégis...

Undorom magamtól, undorom a tükörbe nézni, mert eszembe jut, hogy ki is vagyok én igazából... Valamit nagyon elkövethettem az előző életemben( márha van olyan), hogy a sors így büntet. Ez nem önsajnálkozás akar lenni, de egyszerűen megőrülök ezzel a tudattal, sehogy nem tudok megbarátkozni vele. Most is kialakulóban van egy kapcsolatom. Mondta, hogy szívesen megismerné a családomat, eddig sikerült különböző kibúvókkal elkerülnöm. Nem akarom hazavinni, hogy meglássa apámat, hogy lehet, hogy ott hagyjon. A rokonokkal apai ágon nem tartjuk a kapcsolatot ( ez az egy örömöm van). Szeretném leszögezni, hogy normális helyen élünk, nem puccban, nem is putriban. Kis kertes házunk van, csendes környéken ,incsenek tonna szám arany cuccaink. Teljes mértékben magyarnak érzem magam és utálom a cigányokat, de akkor sem tudom elfogadni apám hova tartozását. Hogyan tudnám elfogadni ? Van valaki így ? Néha már az öngyilkosság gondolatát kóstolgatom... Bocsánat, hogy hosszú lett, de talán így megértitek.

Kérlek, a gyűlölködő válaszokat most felejtsétek ki.