15-19 évesek, ti tényleg gáznak tartjátok a továbbtanulást, mert azt hiszitek a vlogolásból/influenszerkedésből meg lehet élni?

Szerintem a diploma megítélésének esése nem ezen múlt. Több okot látok:

- Elképesztően megnőtt a kereslet - s ezáltal az anyagi megbecsülése is - a szakmunkának.

Egy vállalkozó festő, villanyszerelő, burkoló, tetőfedő gond nélkül elrakja a havi 1 milliót, még ha pár évig, míg brigádot nem alapít, kényelmetlenebb munkával teszi is.

Kérj egy árajánlatot bármilyen szakmunkára, nézd meg a "munkadíj" rubrikát és rájössz... Ahogy arra is, hogy hetekig várhatsz, úgy fullon van mindenki. Egy szerencsétlen klímabeszerelés is 50-60 000 forint,150 000 volt a munkadíja a 2 napos villanyvezeték-cserémnek, de sorolhatnám estig a példákat.

(Nem, nem nagy cégekről beszélek, jelentős költségrovattal, hanem sima, mezei kis KATA-s egyéni vállalkozókról).

- Ahogy távolodunk a kommunizmustól, úgy jönnek rá a diákok és látják, hogy nem csak alkalmazottként van élet.

A vállalkozásnak sosem alapfeltétele a végzettség, legfeljebb köteles vagy alkalmazni adott edukáltságú embert.

A keresztapám egy málnaföldön kezdte, 3 milliárdos éves forgalmat bonyolító nagykereskedelmi cége lett nyugat-Magyarországon, az osztrák határ mellett, egy kis faluban (aki helyi, annak el is árultam ezzel, hogy ki ő).

Igen, az ő példája is elgondolkoztatott gimnázium után és nem bántam meg.

- Visszatérve az alkalmazotti szektorba, jól látható, hogy a multicégek közép- és felsővezetői nem feltétlen magasan edukált emberek.

Nyilván vannak végzettségköteles pozíciók (könyvelő, mérnök, jogász, stb., de a vezetői szék sokkal inkább rátermettségen, személyiségen múlik. A vállalatoknál pedig amúgy is kifejezett trend, hogy saját, belső oktatási rendszerük van.

- Régen a diploma valóban érték volt. A felsőoktatást abszolvált embert megbecsülték.

A mamám sokszor mesélte, hogy milyen büszke volt édesanyámra, akiről elmondhatta, hogy egyetemet végzett, ezzel párját ritkítva az adott közösségben.

Ma - 5 évvel az érettségi után - nincs olyan buta, faékegyszerű ismerősöm/egykori iskolatársam, akiről ne láttam volna az elmúlt 1-2 év során Instagramon a diplomaátvevős képeket.

- Ez a pont némileg összefügg az előzővel. Rengeteg értéktelen, semmitmondó egyetemi képzés van.

Nem csak leendő főorvosok és ügyvédek koptatják a padot.

Interjúztattam már felszolgálónak nem egy "Turizmus, vendéglátást" végzett emberkét.

- Az általad említett "influenszeres" dolog (leírni is gyűlölöm ezt a szót) az én 2. pontommal van korrelációban.

Úgy fogalmaznék inkább, hogy a fiatalok látják, van más út is.

Ha rá lennék szorulva, nem tudom elképzelni, hogy pár éven belül ne lennék az ország egyik legnézettebb videósa, tekintve az alacsony nívót, pénz pedig - egy bizonyos határig - tényleg jócskán van benne.

Hát a 13-as hozzászóló szépen összefoglalta a lényeget és ezt én is alá tudom támasztani, ha a legutóbbi felújítási munkálatokat nézem, burkolónak meg festőnek taníttatnám a gyerekeimet és hogy vállalkozzanak, később meg alkalmazottakkal dolgoztassanak.

Diplomás ismerőseim feszt panaszkodnak, míg azon osztálytársaim, akik kettesekkel bukdácsoltak, mára saját házzal, autóval rendelkeznek, mert "csak" szakmát tanultak és vállalkoztak.

Nekik több eszük volt s ha megnézitek minden autószerelőnek, asztalosnak, villanyszerelőnek saját háza van, míg a sok diplomás egy panelban, albérletben nyomorog a phd-jével vagy mamahotelben, na ez aztán a siker....

Kedves 14-es!

Köszönöm az egyetértésed, mindazonáltal ennyire azért nem szabad leegyszerűsíteni a kérdést.

Nyilván egy rátermett, ügyes ügyvéd vagy mérnök (természetesen saját irodával), esetleg egy orvos (saját praxis-sal) szintúgy megtalálhatja a számításait.

Abban viszont egyértelműen igazad van, hogy jobban örülnék, ha a gyerekem majd autószerelőnek készülne (a fejében az új autókhoz szükséges számítástechnikai- és programozási tudással), saját műhelyt kitűzve célul, nem pedig "marketinget", "kommunikációt", vagy "turizmust" tanulna az egyetemen, hogy majd 200-300 000-ért melózzon valahol a nem versenyképes tudásával.

"jobban örülnék, ha a gyerekem majd autószerelőnek készülne (a fejében az új autókhoz szükséges számítástechnikai- és programozási tudással), saját műhelyt kitűzve célul, nem pedig "marketinget", "kommunikációt", vagy "turizmust" tanulna az egyetemen..."

Hát ezzel én is így vagyok! De persze azért az is fontos, hogy érdekelje az adott szakma, mert csak akkor lehet majd benne igazán jó, ha szereti is, amit csinál....

a vagylagos döntések ritkán vezetnek jóra. miért kéne egyik miatt a másikról lemondani. viszont a diploma helyett a tudásra volna érdemes a figyelmet kihegyezni. márpedig a tudás és a diploma nem feltétlenül járnak kéz a kézben. sok féle tudásnak lehet birtokában valaki diploma nélkül is és ugyanúgy diplomásként sem biztos, hogy minden tudás a birtokában van valakinek - még akár az sem feltétlenül, ami a diplomája megszerzéséhez elvárható volna tőle. (és itt nem csak a nyelvvizsga elengedési diplomamentő akcióra, meg a különféle trükkökkel megszerzett diplomákra gondolok)...

erősen leegyszerűsítő a kérdés, de még nagyon sok válasz is. a YouTube és a diploma között rengeteg egyéb alternatíva és árnyalat is van. ráadásul még egy jó és keresett szakmában sem minden diploma és pláne nem minden diplomás felkészültsége, rátermettsége, munkamorálja egyformán értékes és megbecsült.

egy jó iskolában szerzett jó diplomával is ugyanúgy kényszerülhet vacak munkahelyen rossz fizetésért dolgozni valaki, ha nem tudja a jó diplomáját ügyesen pénzre váltani a munkaerő piacon, vagy az üzleti életben. ehhez pedig maga a diploma és akár komoly szakmai tudás is kevés. alkalmazkodó- és helyezkedési készség, üzleti érzék és egy csomó egyéb tulajdonságon és döntésen is múlnak a dolgok. amiket vagy fejlesztenek az iskolák, vagy nem. vagy elég, amit ők hozzátesznek, vagy nem.

sőt a szaktudásra is igazak ugyanezek. attól, hogy valaki nagyon ért a szakmájához, még ez a tudás lehet csupán elméleti és lehet gyakorlatias. és ha nem megfelelő helyen és módon próbálja valaki kamatoztatni, akkor ugyanúgy nem biztos, hogy meg fog élni belőle, mint bármilyen diplomából vagy YouTuberkedésből.

lehet valaki nagyon jó szakember akár még hiányszakmában is, ha olyan mértékben képtelen normálisan kommunikálni az ügyfelekkel, hogy inkább elkerülik, vagy keresnek sokáig és drágán mást helyette, mert kiállhatatlan és a stílusa miatt nem lehet vele dolgozni.

az emberek szeretik leegyszerűsíteni a dolgokat, hogy minden fekete-fehér legyen, egyértelmű igen-nemmel el lehessen dönteni és mindent két csoportba lehessen sorolni, amik közül egyértelműen lehessen választani, hogy egyik vagy másik a jobb.

csakhogy a világ nem fekete-fehér, egyáltalán nem egyszerű és egyáltalán nem ilyen egyszerűek a döntések, hogy ez vagy az az egyedüli üdvözítő megoldás. a világ bonyolult és nagyon sok aprócska dolgon múlik, hogy akár ugyanonnan elindulva, de az út során különböző döntéseket hozva ki hova lyukad ki és ott mit tud elérni majd.

a diplomák leértékelődése egyébként egy nemzetközi trend. amerikától-ázsiáig világszerte egyre több helyen és egyre gyakrabban vetődik fel szakmai körökben. egyre nagyobb a megosztottság, hogy hol és mennyire ragaszkodnak a diplomához és hol mennyire kezelik rugalmasan. egy rakás helyen szóba sem állnak veled diploma nélkül, egy rakás helyen meg meg se kérdezik, milyen diplomád van, mert nem érdekli őket. nagyon sok helyen vagy csak a meglévő tudásodat nézik és nem érdekli őket, hogy milyen papírod van róla, mert tudják, hogy a papír semmire nem garancia. nem kérdezik meg, hogy van-e nyelvvizsgád, mert rengeteg olyan nyelvvizsgással beszéltek már, aki meg se tudott szólalni az adott nyelven. viszont ha elbeszélgetnek veled azon a nyelven, mindent megtudnak a valós tudásodról. nem érdekli őket a diplomád, inkább letesztelik a tudásodat a saját szempontjaik szerint, hogy megvan-e a szükséges ismeret anyagod, méginkább meg tudod-e oldani a munka során felvetődő problémákat.

egyre több helyen meg ennél is messzebb mennek és azt mondják, hogy gondolkodásmód, emberi értékek alapján válogatnak a jelentkezők közt és aztán majd ők kiképeznek arra a szakmai tudásra, amire nekik szükségük van.

egy csomó cégnél egy csomó diplomást ismerek, akik rossz döntéseket hoztak és nem csak rosszul keresnek, hanem utálnak is ott dolgozni, de rossz megközelítéssel benne is ragadtak ezekben a helyzetekben és nem tudnak/mernek változtatni rajta. ugyanakkor ismerek egy csomó diploma nélküli embert, akiknek a szaktudása naprakészebb sok területen sok diplomásnál is és jobban is tudják hasznosítani ezeket a helyzeteiket.

sőt vállalkozókat is ismerek szép számban, akik közül van, akinek jól megy az üzlet, jól tudnak alkalmazkodni a kihívásokhoz és sikeresen élnek a lehetőségekkel. míg ismerek egy csomó másik vállalkozót, akiknek különböző okokból és módokon nem megy jól az üzlet és az életbenmaradásért küzdenek.

a diploma ugyanúgy, mint bármilyen más szaktudás nem lehet végcél. nem egy állapot, hanem egy momentum, egy tulajdonság. a diploma csak egy kezdő lépése a komoly szakmai pályafutásnak, de egyáltalán nem a diplomán múlik, hogy milyen karriert tud az ember kihozni belőle, hanem azon, hogy a helyzetekkel, lehetőségekkel mit kezd aztán az ember. lehet, hogy bizonyos lehetőségeket és helyzeteket maga a diploma teremt meg. de hogy aztán mit kezd a helyzettel az ember, az már nem a diplomán múlik, hanem az emberi döntéseken.

megélhetés szempontjából szerintem sokkal fontosabb, hogy az embernek milyen a pénzhez fűződő viszonya. ezt pedig nagyban az határozza meg, hogy milyen értékeket, szemléletet és pénzhez fűződő viszonyt hoz magával a családjából, gyerekkorából. ez határozza meg, hogy mennyire kérkedik valaki a pénzével, vagyonával, mennyire felvágásra használja, mennyire sóvárog utána, mennyire minden probléma okát és megoldását a pénzben, vagy annak hiányában látja. ahogy azt is meghatározza, hogy mennyire képes valaki felelősségteljes döntéseket hozni a pénzügyekben, mennyire tájékozott a befektetéseket, megtakarításokat illetően, mennyire foglalkozik ezekkel. nagyban meghatározza ez pl. azt is, hogy a vállalkozás, haszon, üzlet, vagyon szavakat mennyire természetesként, vagy mennyire szitokszóként éli meg. mennyire képes helyén kezelni a jól felfogott érdekeit, hogy a munkáért fizetés jár, amiből meg kell élnie és ezért mennyire meri megkérni a munkája árát. vagy mennyire szégyenlősködik, mennyire nem meri megkérni a neki járó pénzt, inkább nagyvonalúan lemond a neki járó pénzről mindenféle félreértelmezett morális gátlások miatt - aztán meg szenved miatta, hogy nem tud megélni amiatt, hogy nem merte a korrekt bért kérni.

ajánlom mindenkinek a Robert Kyosaki: Gazdag papa, szegény papa című könyvét.