A természettudományokat miért nem tartják műveltségnek?

Az olyan embereket, akik csak a saját munkájukhoz értenek, azokat szakbarroknak hívjuk.

Az aki mondjuk a saját munkájában profi, de nincs meg az álltalános műveltsége, lehet okos, de ez nem műveltség.

Mindenesetre, semmi kivetni való nincs abban, aki csak a munkájához ért. Megvan a hátránya, de ettől semmi lenézendő nincs a szakbarbárságban.

A természettudományos ismeret műveltségnek számít. Aki nem tartja annak, az egy hülye, az ilyenek véleményére nem kell adni.

Annyit viszont megjegyzek, hogy a természettudomány jóval nehezebb terület, mint az irodalom, vagy a történelem. Bár én szeretem ezeket a területeket is, de ezek nem igényelnek túl nagy gondolkodást, így az emberi természetnek jobban esnek.

A fizikában nem elég bemagolni Newton törvényeit, ott érteni kell, le kell tudni vezetni az egyenleteket. Egyetemi szinten ez szerintem már nem mindenkinek megy, tehát hajlamosak mellőzni ezeket. Pedig az ismeretterjesztés szintjén az alapokat megértheti párki.

A természettudományos műveltség fontos. Főleg manapság, amikor veszélyes fundamentalista vallási szekták, közönséges csaló ezoterikusok leselkednek ránk. A természettudomány ismerete ezek ellen védelmet nyújt.

Négyes ez nem igaz.

A történelemhez, szakmai szinten hatalmas tudás és logikai kézség kell...

Pár tárgyból és minimális írásos feljegyzésből, vagy egy építményből kikövetkeztetni egy társadalom működését, vallását, szokásait, nem csak magolás, hanem gondolkodás része is...

Az irodalom szintén nem csak magolás.

Egy jó műt ugyanúgy fel kell fejteni.

A zenéről ne is beszéljünk, rengeteg matek kell ahoz, ha valaki komolyzenei szinten akar velefoglalkozni.

#5

Ezeket a tudományágakat akkor is sokkal könnyebben el lehet sajátítani, mint a természettudományokat, mert annyi gondolkodást nem igényelnek.

Ha nem hiszed el, akkor kóstolj bele egy kicsit ebbe:

[link]

Ehhez képest az irodalmat meg a történelmet megeszi reggelire az ember.

6-os, akkor Albert Einsteinnek miért kellett letennie Kafka műveit, mondván, hogy az emberi gondolkodás nem lehet ennyire bonyolult, mint nála?

Meg köszi a kvantummechanikás cuccot, valaha nagyon érdekelt, emelteztem fizikából. Jó volt kicsit átismételni. De számomra pl. ezt a verset megfejteni mindig megterhelőbb és egyben gyönyörűbb volt:

[link]

Az egyes tudományágak fontosságának elemzésébe, különösen abba, melyik nehezebb, semmiképpen nem mennék bele. Nem tartanám kellően műveltnek magam, ha megenném.

Vannak tudományok, a kvantumdinamikától a valláselméletig. Ezek mind sajátos belső logikával és összefüggésrendszerrel bírnak. Kellő mélységbe leszállni, hogy valamelyiket átlássuk, komoly képzés és elmélyedés szükséges. Nyilván van bizonyos fontossági sorrend is, már persze akkor, ha előtte megállapodtunk egy értékrendben, amellyel mérni fogunk. Az önkényes mértékek nem érdekelnek.

Aztán vannak különféle szakmák, amelyek egy vagy több tudományon alapulnak, és profi művelésük úgyszintén megfelelő tudást, talán tapasztalatot, gyakorlottságot igényel. Ezeket is lehet sokféle szinten űzni, de ekkor is, ez szakterület.

Majd pedig vannak a mindennapok a maguk ezernyi szempontjával, jellegzetességével. Ráadásul sokféle nép is van, mindnek a maga kultúrája, azaz szokásrendszere, életmódja, gondolkodásmódja. És persze van a sokféle ember a maga szokásaival és gondolkodásmódjával.

Aki az elsőnek megjelölt rendszer valamelyikéhez ért, szakterületének ilyen olyan szintű tudósa lehet. Fő jellegzetessége, hogy területe minden kérdéshez hozzá tud szólni valamilyen szinten. Aki a második részben leírtakhoz ért, egy gyatra vagy kiváló szakember. Ért a területe kérdéseihez elméleti, de különösen gyakorlati kérdésekben. Aki pedig a harmadik részben írtakhoz ért, minden eleméhez képes hozzátenni valamit valamilyen szinten, aki sehol sem jön zavarba, bármely helyzetben be tud kapcsolódni egy beszélgetésbe, nos ő a nagyon művelt ember.

A művelt ember nem az élet, a természet valamely területéhez ért egy adott szinten, hanem az összeshez. Nem biztos, hogy tud elemezni egy szimfóniát, de tudja mi a jó zene és mi a rossz. Nem biztos, hogy le tud vezetni egy Schrödinger egyenletet, de hozzá tud szólni a kvantummechanikához, a természettudományok más ágaihoz. Nem biztos, hogy filológiai értekezésbe fog, de ismeri a világirodalmat, eligazodik a szép és csúnya dolgokban, érti Michelangelót és Picassót. Nem jön zavarba a világ egyetlen táján se, mert pár perc alatt átlátja, ott miként jó viselkedni, és ezt képes is alkalmazni. Ezért aztán többnyire az agresszív emberek se bántják, legfeljebb megkérik, hogy távozzon.

A művelt ember szinte mindenhez hozzá tud szólni úgy, hogy az adott közeg elfogadja és ne tartsa kulturálatlannak. Természetesen mindig és mindenütt akadnak, akiknek ez elviselhetetlen, és ezt kifejezésre is juttatják. De mivel ez a világ rendkívül csekély része, ezt egy művelt ember könnyedén tudja nélkülözni.