Miért van az, hogy sok bolti eladó lekezelően, félvállról beszél az emberrel? Benneteket nem idegesít?
Meg lehet érteni a boltosokat is. Én is évekig dolgoztam boltban, ezért tudom mi megy ott. Széthajtják őket, nevetséges fizetésekért. Külföldön azért kedvesebbek, mert ott megfizetik őket, nem 70-80 ezer forintnyi összegeket adnak nekik. Röhejes, ahogy a tulajdonosok kizsákmányolják ezeket az embereket, de mellette elvárják, hogy mindig mosolyogjanak a vevőkre, mindenben adjanak nekik igazat és mindenhez vágjanak jó pofát. Fizikailag iszonyatosan le vannak terhelve, és ez sajnos sokszor rossz hangulatot tud okozni a testi fájdalmak miatt. Sajnos a vásárlók is nagyon türelmetlenek, és rosszindulatúak. Nekiállnak reklamálni például, hogy abból az ásványvízfajtából ami az ő kedvence, miért nincsen a hűtőben, mert a boltosnak az lenne a dolga hogy a vevő kívánságait lesse. Csak amikor egy nagyobb forgalmú kisboltban dolgoznak ketten, és meleg van, öt perc alatt elkapkodják a vizeket, és a boltos nem tud mindig csak a hűtőre figyelni, mert szinte százfelé kell szakadnia. Meg amikor odakiabál a csemegepultosnak a sor végén álló, hogy "jó lenne sietne, és gyorsabban járna a keze, mert melegem van ehhez a sorbanálláshoz!"... azért ez elég megalázó! És senki ne higgye azt, hogy ilyen esetek csak hetente egyszer fordulnak elő! Minden nap, minden órában! És akkor az ilyen emberekkel legyen kedves az eladó? Létezik egy olyan dolog, hogy fásultság. A legtöbb boltosnál ez 3-4 hónap után jelentkezik, és onnantól kezdve már nem tud mindig mosolyogni és kedves lenni, amikor minden nap ugyanazzal kell szembesülnie.
Én amúgy eleinte nagyon kedves voltam a vásárlókkal, de nagyon sokszor szinte sértésnek vették, hogy "mit bratyizok én velük", mert felsőbbrendű fajnak tekintik magukat...
Amúgy a legtöbbször a bolt tulajdonosán múlik minden. És sajnos a legtöbb bolt tulajdonosa még a szarát is eladná, olyan pénzéhes, és ez rányomja a bélyegét a boltosok munkájára.
A Tesco-s szalonnás esethez fűzném hozzá, hogy velem is volt még régebben hasonló eset... Tarját akartak tőlem vásárolni, de nálunk alapszabály volt, hogy amíg el nem fogy a régi, addig nem lehet újat kibontani. (Ha valaki kibontotta, levontak a fizetéséből több ezer forintot.) Egy hölgynek nem bontottam ki a másik tarját, és ő felháborodott, jogosan. Felajánlottam neki, hogy beszélje meg az üzletvezetővel, mivel ő mindent nagyon jól kimagyarázott. Én sajnos nem tudtam volna dűlőre jutni a hölggyel, mert a lelkem mélyén neki adtam igazat, csak az volt a kötelességem, hogy ne bontsam ki a frissebb terméket.
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Én diákmunkában dolgozom pénztárosként. És sajnos órák hosszat tudnék mesélni a vásárlók bunkóságáról. Amikor olyat akar nekem megmagyarázni, hogy a régi ezrest el kellene fogadnom (azt, ami már nincs forgalomban). Vagy rám akar sózni egy hiányos húszezrest úgy, hogy előtte nap sem fogadták már el tőle. Vagy hogy hozzámvág valamit, mert meg mertem kérdezni, hogy mi van a kosárban (amiből én csak egy darab kartont láttam, aminek akár egy ékszer is lehet a hátoldalán). Vagy amikor a huszadik ember mondja, hogy "Adjál már egy szatyrot!". Vagy amikor köszönök, és annyiba sem vesz, hogy visszaköszönjön, mert ő a VÁSÁRLÓ.
Ezek után senki ne várja tőlem, hogy maradéktalanul kedves legyek az emberekhez. Pedig mosolygós, vidám ember vagyok alapvetően, de ma például annyira felidegesítettek, hogy a pénztárban bőgtem.
20/L
Előző:
Ez érthető, de aki normális és kedves, az nem érdemli meg.
Azokra próbálom nem kivetíteni, általában menni szokott. De amikor valaki látja, hogy az előtte álló felidegesített, és még ő is jön a hülyeségeivel, akkor az vessen magára.
Vannak nagyon kedves emberek, akikkel elbeszélgetek, vagy olyanok, akik ilyenkor együttérzésüket fejezik ki. Ez mindig jól esik, és velük természetesen nem vagyok bunkó.
20/L
Kedves akárki,aki a válaszolókat lepontozta:bekaphatod-
ha máshogy nem értesz a véleményekkel egyet,legalább legyen egy kis 2-3 IQd arra,hogy tiszteletben tartod mindenki véleménét,akár pro-akár kontra szólt hozzá.
Úgy látszik, hogy az éremnek két oldala van. Az eladók a vásárlót tartják sokszor bunkónak, a vásárlók meg az eladót. Velem nem egyszer előfordult, hogy az eladó trécselt valakivel és tudomást sem vett arról, hogy mi a pult előtt állunk és vásárolni szeretnénk. De én még soha senkinek nem mondtam, hogy ugyan mozogjon már.
Velem is volt Balcsin, hogy felvágottat szerettünk volna venni és a nagy döglegyek repkedtek a felvágottakon, ezért kértük, hogy vágjanak fel bontatlant. Furcsán nézett az eladó, de amikor tüntetőleg ránéztünk a felvágottra, amiből éppen néhány döglégy lakmározott, nem merte azt mondani, hogy nem, pedig a nyelvén volt.
Szóval igaza van mind az eladónak, mind a vásárlónak, de ha én kedves vagyok, mert tényleg mindig az vagyok, akkor miért kell lehurrogni, meg lekezelően nézni.
Vagy ha én csak 3 szelet felvágottat kérek, mert nincs többre pénzem, vagy épp csak annyi kell, akkor ne nézzen rám megvetően az eladó, mert ilyen is nem egyszer előfordult.
Ott a pont. Engem is ez zavar. Ráadásul én mindenkinek megadom a tiszteletet, nehogy már idegen ember úgy beszéljen velem, mint a kapcájával. A családjával megteheti, de a munkahelyén nem engedheti meg magának.
Ha meg szólni mersz, hogy beszéljen emberi hangon, még ő van felháborodva. Megint csak tisztelet a kedves eladóknak, mert hál Istennek olyan is van, csak kihalófélben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!