Jogi pálya (jogász, ügyvéd) vagy orvosi jár nagyobb tisztelettel nagyobb presztízzsel?

Nem értem miért kell állandóan ezt a két szakmát összehasonlítani?

Egyébként mind a kettő szakmának kijár a tisztelet, mivel a legkeményebb szakok közé tartoznak, nélkülük a társadalom pedig nem működne, mind a kettő nagy felelőséggel jár. Emellett van rossz orvos, jogász is, valóban sok múlik a személyiségen, ismerek orvost, jogászt aki semmire nem megy a szakmájával mert nem jó benne, nem hivatásként tekint rá, nem neki való de elvégezte valamely okból kifolyólag.

Aki pedig azt mondja, hogy a jogot csak úgy el lehet végezni és magolni kell, tessék el lehet menni egy nívósabb jogi karra (aminek van múltja), mindenki előtt nyitva áll az út, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire könnyű, de nyugodt szívvel ajánlom a külföldi jogi egyetemek képzésének kipróbálását is. Az valóban el lett rontva a jogász képzésben, hogy több semmit nem érő jogi kart létrehoztak és tucatjával vették fel a hallgatókat (8 db), ehhez képest orvosi karból van 4 db egész Magyarországon, nyilván másabb a jelentkezési, elvégzési arány is. Jogi karból elég lenne a minőségi jogi karokat megtartani mondjuk a felét, egyből nem lenne túlképzési probléma, orvosiból pedig újabb kart létrehozni, hogy a felvételi esélyt növelni lehessen.

Orvosnak van valós presztízse.

Jogászokat az emberek többsége utálja, mármint akik értenek is valamihez és intellektuális munkát végeznek. Egy jogász semmi mást nem csinál csak hülye paragrafusokat terjeszt be, fogalmaz meg, vagy éppen védi a kirendeltet attól függetlenül hogy ártatlan-e vagy sem.

Akár hány mérnököt, orvost kérdezel meg mind csak azt fogja mondani hogy a jogászokkal csak a baj van és effektív semmi hasznuk. (mármint annak a hasznára persze jók, akik mindenféle hülyeséggel perelnek).

Persze ettől függetlenül nehéz, a jogász képzés de attól hogy ő papíron ilyen olyan szabályokat irkál még semmi nem lesz kész. Egy olyan "szakma" ami arra épít hogy az emberi bürokráciából húzzon hasznot, azáltal hogy túlerőltetett fogalmazásokat használ és vár el amik csak szakmabelieknek egyértelműek.

Minden munka amit tisztelettel és a legjobb tudásod szerint végzel el, úgy hogy az a legjobb legyen, az tiszteletetre méltó. Minden munka megbecsülést és tiszteletet érdemel, ha azt becsülettel végzik. A takarító is ugyannyi tisztelet érdemel, mint az orvos vagy a jogász.

Mindenki munka más, de minden munka hasznos.

Nem lehet a kettőt összehasonlítani, hogy melyik jár nagyobb presztízzsel. Ezt a kérdést fel sem kellett volna tenni. Ha mondjuk az lenne a kérdés melyik szakot nehezebb elvégezni akkor azt mondanám: az orvosit nehezebb.

"egy kezdő orvos vagy kezdő jogász közül szerintem az orvos messze ütősebb.

Főleg egy sebész"

Túl sok Grey's Anatomy-t néztél?

Egy kardiológus, traumatológus, neurológus vagy épp egy aneszteziológus miben kevesebb egy sebésznél?

# 14/15

Nem kötekedésből, de sebész annyival "több", hogy sokkal nagyobb a társadalmi haszna, mint a többi szaknak. Ebből volt egyébként külföldi felmérés is.

Másrészt traumatológus = az kb. sebész, mivel sérülteket fog műteni.

Miben különbözik egy sebész pl. kardiológustól vagy anesztestől, neurológustól?

Az anesztesen sok múlik műtét alatt, de ha csak altatni akar, akkor kényelmes a munkaköre, sokszor bent sincs műtét alatt, kimegy kávézni, az aszisztense írja az adagot, meg felhívja ha bármi probléma van. 6-7 órás műtéteken le tud pihenni vagy ülni - amíg traumatológus (sebész) és többi sebész szakmabélinek végig dolgoznia kell, állnia beteg mellett, tartani a testrészeit stb... Ha valaki kampózott, akkor tudja, hogy ez nagyon kimerítő és fáradtságos feladat.

Továbbá egy sebész napja reggel 6kor kezdődik, egy kardiológus vagy neurológusnak sok helyen pedig 8-10 kor.

Egy sebész/traumatológus sokszor késődélután-estig dolgozik, napi 10-12 órát. (Vidéken kicsit kevesebbet).

Egy neurológus/kardiológus pedig általában tényleg csak 7-8 órát, ahogy az elő van írva.

USA-ban még rosszabb a helyzet: ott sebészet heti 80-100 órát is dolgoznak, főleg a fiatalok, többi szakma ennél kevesebbet (legkevesebbet a radiológus szakorvosjelöltek).

Nem csoda, hogy ott sebészek keresik a legtöbb pénzt - anesztesek mellett.

Itthon ráadásul egy sebész sokkal tovább tanul, mint egy anesztes. Anesztesnek ha megvan a szakvizsgája akkor pá, örülhet akár kimehet külföldre. Egy sebésznek csak szakvizsga letétele után kezdődik sokszor speciális és újabb műtéttechnikák megtanulása, mire tényleg "révbe ér" addigra kb. 35 éves. Magánklinikán se keresnek sokat.

Egy anesztes fizetése a többszöröse egy sebész fizetésének,mivel aneszteseket a kórházak magánvállakozóként foglalkoztatják (ahogy sok másik szakmát is, szakvizsga letétele után). Sebészet a minimális fizetést kapják - nem csoda, hogy egyik top hiányszakma ma Magyarországon.

Mielőtt meg paraszolvenciával jössz: az leginkább csak idősebb dokik kapnak, mert a "fizetősebb" műtéteket ők szokták vinni és paraszolvenciával se keres egy sebész közel se annyit itthon, mint egy nőgyógyász, bőrgyógyász , belgyógyász a magánrendeléseivel.

Továbbá sebészeknek, traumatológusoknak többet is kell ügyelnie más szakmákhoz képest.

Ezt írom úgy, hogy én biztos nem mennék sebésznek. Már fél óra egyhelyben állás után megfájdul a lábam.

Ha meg csak sebészek lennének, akkor nem lenne ki ellássa a többi beteget, minden orvos egyformán fontos, mindenkinek megvan a maga feladata, társadalmi "haszna". Sokkal több belgyógyászati beteg van, mint sebészeti.

Az anesztes feladata nem csak az, hogy elaltassa a beteget, hanem, hogy majd fel is ébredjen. Lehet, hogy kimennek a komplikáció nélküli műtétekről, de láttam én már elég szituációt, ahol úgy kellett visszahozni a halálból a beteget, ha az anesztes nincs, a sebészek nem tudnak vele mit kezdeni. Ráadásul az aneszt intenzív terápiával is együtt jár, vannak, akik tényleg főleg csak az anesztéziában mozognak, de mivel az aneszteziológus a 2019-es adatok szerint az elsőszámú hiányszakma Magyarországon globálisan minden megyében, így nem igen van lehetőség elkerülni az intenzív osztályt, ahol pedig bármikor összeomolhat egy beteg, és meg kell menteni. Legalább annyit ügyelnek, mint a sebészek. Nem állnak annyit, de szellemileg és lelkileg megterhelőbb a munkájuk.

Nem tudom, hogy ezt a munkaidőt honnan szedted, voltam én már kardiológián, neurológián és traumán is gyakorlaton, kb. 6.30-7.00 körül érkeztek az orvosok mindhárom osztályon, vagy pl. volt olyan traumatológus, aki rendszeresen 9 órára esett be. A kardiológusok gyakran ott voltak du. 5-ig is akár, mert rengeteg volt a beteg, a traumások fél 4-kor indultak haza.

Az USA-ban nyilvánvalóan ez máshogy működik, de a képzési rendszer is, így nem összehasonlítható a hazai viszonyokkal.

Egy orvos holtig tanul, akár belgyógyász, akár sebész, akár bármi más. Ne magasztaljuk már fel ennyire a sebészeket. Abban igazat adok, hogy az idősebb sebészek nem szívesen adják át a helyet a fiataloknak, ezért az első években főleg csak kampóznak, több idő átadni nekik a tudást, de nem azért mert olyan sok, vagy olyan nehéz, hanem mint írtam, az idős orvosok hozzáállása miatt.

Annyira felesleges ez az összehasonlítgatás. Azért vannak külön szakirányok, hogy mindenki el tudja látni a maga feladatát, munkakörét, hogy ne kelljen egy orvosnak egyszerre sérvműtétekkel és egy myocardiális infarctusos beteg terápiájával foglalkoznia.

Egyetértek a 17-essel.

Én idén jelentkeztem orvosira, szóval még nem vagyok benne, de sokat olvasok ezen belül. Valahol azt olvastam, hogy a sebész a műtét alatt nem nagyon foglalkozik a beteg életjeleivel, az az aneszteziológus feladata, a sebész "csak" az operálandó területre fókuszál. Mondjuk nekem az furcsa, hogy az altatóorvosok tényleg kimennek szünetre, kávézni (?). Meg egyáltalán ő mondja meg, hogy lehet-e valakit műteni vagy nem. Láttam olyan dokumentumfilmet, ahol a sebésznek gerincműtétet kellett végrehajtania minél hamarabb, hogy minimalizálódjon a beteg esélye arra, hogy lebénuljon, de a műtét hosszú lett volna és sokáig kellett volna hason fekve lennie a páciensnek, így az anesztesnek kellett meggyőznie a sebészt, hogy túl nagy a rizikója a műtétnek. Ez alapján a sebészeknek nincs túl nagy rálátásuk az emberi szervezet működését illetően, vagy csak simán az operáció érdekli őket, mert azért kapják a pénzt (?).

Itthon azért hiányszakma, mert az altatóorvosok körében a legnagyobb a kivándorlás. USA-ban a az egyik legnépszerűbb rezidensképzés (bár talán a népszerűséggel itthon sincs probléma?)

Az anesztesek nem fognak kimenni a műtöből kávézni. Ha 7 órás a műtét akkor bizony ott vannak bent...

Ha kimegy nem mehet vissza. Újra fel kell öltöznie, bemosakodnia stb. Ez nem 10 másodperces feladat. És ha hírtelen valami komplikáció adódik a műtét közben akkor nem ér vissza és a beteg meghalt. Ne beszélj hülyeségeket. Gondolkozz mielőtt írsz valamit is.