Jogi pálya (jogász, ügyvéd) vagy orvosi jár nagyobb tisztelettel nagyobb presztízzsel?

Miért akarod összehasonlítani a gyógyótást az igazságszolgáltatással? Mindkét szakma hivatás, végzés után is folyamatos önképzést igényel. Mindkettő nélkül káosz lenne az élet (mintahogy orvostudomány nélkül betegek maradnának az emberek, úgy jog nélkül nem lenne betegjog, az orvos bármit megtehetne, ha hibázik, nem lenne felelősségre vonva stb).

Úgy érzem, hogy ez a kérdés provokatív jelleggel íródott. Személyes véleményem az, hogy egy lelkiismeretes ügyvéd, bíró többet ér egy csak a hálapénzre hajtó gazember orvosnál DE ugyanígy gondolom fordítva. Ha meg mind az orvos, mind a jogász élvezettel van a szakmában és látszik rajtuk, hogy szeretik amit csinálnak, ennélfogva becsülettel bánnak az ügyfelükkel/betegekkel és nem lenézően, akkor mind a kettőt egyformán fogom tisztelni.

u.i: Azon gondolkodtál már, hogy férfinek vagy nőnek lenni jár nagyobb "presztízzsel"?

Miért van az orvos idézőjelben?

Én jobban tisztelem azt aki el tudja végezni az orvosit és arra teszi fel az életet hogy másokat gyógyítson, viszont nagyon változó ki mennyire tartja az orvosi vagy jogi szakmát tiszteletre méltónak meg presztízesnek. Sokan szidják az orvosokat, mások meg a jogászokat ilyen olyan okból. A jogász szak régen nagy presztízzel járt, de mivel egyre inkább tucatszak, nem akkora kihívás már elvégezni nem is olyan megbecsült. Magam ellen beszélek, mivel jogon tanulok, de egy orvos inkább érdemli meg a tiszteletet.

Mindkettő lehet nagyon elismert és remek szakember, de egy kezdő orvos vagy kezdő jogász közül szerintem az orvos messze ütősebb.

Főleg egy sebész.

"Nem a konkrét végzettségen, hanem az adott ember személyiségén és hozzáállásán múlik."

Hagyjuk már ezt a szokásos semmitmondó, konformista ökörséget.

Egy kukás soha nem lesz egy jogásszal egy szinten, ahogy az orvossal se.

Tisztelni kell mind a kettőt, de attól még nem.

Mindenkinek jár a tisztelet, aki tisztességesen, normálisan végzi a munkáját. A fodrásznak, takarítónőnek ugyanúgy, mint az atomfizikus tudósnak.

Az elmúlt 20 évben dolgoztam együtt tudósokkal, vezérigazgatókkal... a normális ember még a takarítónővel, biztonsági személyzettel is elbeszélget, a s*ggf3j meg mindig s*ggf3j marad, igaz, nem is viszi sokra.

“Egy kukás soha nem lesz egy jogásszal egy szinten, ahogy az orvossal se.”

A kukás pont rossz példa, mert az nem egy szakma. De mondjuk a boxedzőmnek érettségije sincs, mégis kb. lábat csókolok neki – 5 diplomával meg egy külföldi PhD-val. Nem hiszem, hogy – nemzetközi menedzserként – “feljebb” lennék, mint ez a sokat megélt bácsika.