Pszichológia, tanári vagy jog?

Ha nem vagy benne biztos, akkor pszichológia. Sokkal több az ember lehetősége akkor is, ha esetleg rájön, hogy nem akarja a szakmát annyira. Oktató még ott is lehetsz, szerintem ha érdekel, nem rossz ötlet pszichológia szakon kurzusoktatónak meg ilyesminek lenni. De egyébként ott a munka világa, a hr, a kriminológia, mehetsz egészségügyi manager irányba is, lehetsz terapeuta, kutató, meg ami akarsz lenni.

Annyi, hogy a másik két szakhoz képest azért van anatómia/biosz rendesen... A pszichológia nem annyira "bölcsész", mint amilyennek tűnik, elég sok benne a reál is a humán mellett.

Én most végeztem Pázmány pszichón, ide nem jönnék még egyszer, de a pszichológiát, mint választást nem bántam meg. Mondjuk nálam anno emellett a biológia és a fogorvosi volt, mint egyéb opció, így talán kicsit más.

Én a joggal kapcsolatban tudok tapasztalatokat mondani :D

Először szögezzük le, hogy nem sétagalopp. Rohadt nehéz, már az első év is, és csak nehezebb lesz. Szóval csak akkor gyere ide, ha teljesen biztos vagy abban, hogy itt szeretnél elhelyezkedni, mert különben szenvedni fogsz csak öt éven át, aminek meg abszolúte nincs értelme egy olyan szakmában, amit ha nem is értesz, és nem is vagy jó emiatt, semmit nem érhetsz el vele. A volt diákok azt mondják az elhelyezkedés nehéz, eleinte szinte minimálbérért dolgoznak, ráadásul a belüket is kidolgozzák, hiszen minden határidős aktát vagy szöveget nekik kell elintézni (a gyakornokoknak leginkább lepasszolják azokat a feladatokat, amiket ők nem szeretnek csinálni). De ez természetes, ők is megszenvedtek anno vele.

Kemény töri, magyar és egyetemes egyaránt. Nyelvek is jól jönnek, de inkább csak a jövőben, az egyetemen a szaknyelvű tárgyakon kívül nincs sok haszna. Magyar/matekból pedig meglehetősen sokat lehet profitálni, hiszen ha megtanulod könnyebben átlátni a dolgokat, és megtanulod, hogy nem minden szó jelenthet azt, amit addig gondoltál, más világ fog eléd tárulni.

Elhelyezkedés szempontjából elég bonyolult, sok minden lehetséges. A végzett jogászok 60-70%-a nem is az adott szakmában helyezkedik el. Lehet menni ügyvédnek, jogtanácsosnak, bírónak, ügyésznek, stb... De mindegyik esetében egy hosszú procedúra, mire ténylegesen praktizálhatsz úgy, hogy profitálj is belőle. Nagyon sokan jönnek azért, mert a jogászok sokat keresnek... csak a filmekben :D (tisztelet a kivételnek).

Mindemellett viszont az egyetemi éveket semmiért le nem cserélném. Jó, a vizsgákat inkább kihagynám ha lehetne, de az egyetemi élet fenomenális. Én nagyon meglepődtem, mikor ide jöttem (ELTE jog), hogy mennyire nyitottak az itteni emberek, segítőkészek, és nem az a céljuk, hogy minél inkább keresztbe tegyenek másoknak, hanem hogy minél inkább segítsenek, hiszen ők is átmentek ezen anno (a legjobb, amikor olyan tanár tanít, akit még tanított az iskola mumusa, és ő megfogadta, na sosem fogja azt csinálni). Meg valahogy az összes jogásznak van egy szférája, amit ha eleget látod, első találkozásra meg tudja mondani valakiről, hogy ügyvédként működik-e :D

Nem akarlak lebeszélni, nekem ez volt az álmom, és imádom is, de látom attól még a hibáit is :)

Én joggal kapcsolatban tudok nyilatkozni: Alapvetően leszögezhető, hogy az egyik legkeményebb szakok közé tartozik, 5 év kemény tanulás, ha nem vagy elhivatott nem igazán fog menni. Ezen kívül sok év mire eljutsz karrier szempontból egy megfelelő szintre. 5 év egyetem, utána 3 év gyakorlati idő nagyon kevés pénzért aztán szakvizsga egy brutális anyagmennyiségből és akkor még kb.semmihez sem kezdtél önállóan. A különböző szakjogászi képzésekről, ami a specializációt segíti (+1-2 év), esetleges PhD-ről (+4 év) nem is beszélve.

Ezen a pályán nagyon jónak kell lenni, hogy valóban legyen neved a szakmában és tényleg jól megélj belőle, ha ez sikerül, akkor viszont nyert ügyed van.

A pszichóban az a kemény, hogy nincs egy igazság, hanem megtanulod a az adott kutatást, majd annak cáfolatát, majd kiderül a harmadik elméletből, hogy nem is cáfolat az előző, csak más szegmens, és így tovább :) Gondolkozni tanítanak, és nem kapsz végső válaszokat.

Meg nem reál és nem humán, hanem mindkettő készségei kellenek. Az anatómia és statisztika kemény menet.

Utána először diplomás minimálbéres lehetőség a legtöbb pl. iskolapszichológus. És ha el akarsz mélyülni a szakmában, súlyos pénzeket fizetsz az öt év egyetem után, mert az már nem támogatott dolog.

De ha imádod, mindent megér :)

Egyik legjobb barátom harmadéves angol-töri tanárin. Ő szereti és tanítani akar, de (elte tkk) nem igazán elégedett magával az egyetemmel.

Akiket pszichoról ismerek általában 2 kategória. Akik azért választották mert szimpatikus volt, de mégsem fejezték be mert egyébként nehéz (mikor mesélik, hogy ilyen meg olyan idegrendszertan). Vagy erre készültek és imádják. Szóval megosztó.

Én elsós vagyok az elte jogon, nagyon féltem, mert utolsó pillanatban döntöttem el, hogy inkább az álmomat élem. És nagyon-nagyon élvezem (római jog vizsga nsm esett jól, de na). Azt döntsd el, hogy szeretnél-e 5 évet végiggürcölni, majd utána folyamatosan tanulni és végigjárni a ranglétrákat (egyetem után még szakosodás/gyakornoki idő/szakvizsga stb...) Tanári is elég hosszú, de utána akár magánba, akár a közoktatásban (főleg mostani időkben) biztos lesz állásod. Pszichóra annyira nincs rálátásom, de remélem jól döntesz és megtalálod a megfelelő szakot! Sok sikert!