Miért olyan ellenszenves mindenki azzal, hogy az Eszterházy Károly Főiskolából egyetem lett?

Soha nem voltak a főiskolák 3 évesek, és nem ez volt a különbség. A legrövidebb főiskola a Külker volt (3,5 év); az összes többi főiskola 4 éves volt. A legnagyobb különbség az volt, hogy teljesen más volt a képzés célja. A főiskolán gyakorlati szakembereket képeztek például üzemeltetésre (és nem tervezésre); gyakorlati üzletmenetre (és nem tudományos alapokra) stb. A főiskolai tankönyvek vékonyak voltak, hiányoztak belőlük az elméleti alapok. A klasszikus egyetemi képzéstől, ahol mélyreható tudományos elmélkedések folytak, nagyon távol állt ez az egész.

Míg az egyetemen például Malhotra nagy marketingkutatását tanulták, a főiskolán csak Veres Zoltán sokkal vékonyabb jegyzetét (könyvét) stb.

A BME-n végzettek okleveles mérnökök voltak; a Kandón, Bánkin vagy Ybl-ön végzettek üzemmérnökök, akiknek a céljuk az üzemeltetés volt.

A bolognai rendszer tulajdonképpen szétcseszte a főiskolai képzést, mert míg annak idején a főiskolát nagyságrendekkel könnyebb volt elvégezni (és EZ volt a fő különbség, nem az, hogy csak 4 évig tanultak, szemben az egyetem 5 évével); ma már a BSc-hez mindenkinek ugyanazt kellene elvileg tanulni, ami felesleges szenvedést jelent a gyengébb képességűeknek.

Nem véletlen, hogy hozzák vissza a gyengébb (például BProf) diplomákat, mert rájöttek arra, hogy attól, hogy mindent egyetemnek neveztek át, még nem lett több az okos diák.

Meg inkább az a legnagyobb gond, hogy nem megfelelően használja sok intézmény a jogszabályban megszabott elnevezést. Azért lehetnek egyetemek, mert ők az Alkalmazott tudományok egyetemei. S ez teljesen jó, külföldön is vannak ilyenek, viszont sok egyetem, főleg a Kodolányi meg Eszterházy nem használják ezt az elnevezést még a honlapon sem. Még például a METU meg a Zsigmond Király Egyetem (ami már Milton Friedman Egyetem ) a honlapjukon is úgy hirdetik, hogy ők az alkalmazott tudományok egyetemei.

Számomra legalábbis ez őszintébb. Még mielőtt megkapnám én Pázmányos vagyok, tehát nem egyik vagy másik előbb említett egyetem hallgatója vagyok.

Meg ez szerintem abból adódik, hogy a magyar társadalom elég sztereotip. A bolognai rendszer bevezetése után teljesen mindegy lett, hogy főiskola/egyetem, mert egy főiskolás megtehette, hogy a mestert már egyetemen csinálja. A záróvizsga/államvizsga feltételek is központiak, így ugyanazt kérik számon rajtuk. Csak sajnos megmaradt ez a "de az egyetem többet ér" szint, mikor sok vezető felsőoktatási intézmény nevében benne sincs az a szó, hogy university/universität/egyetem. Pl.: MIT: Massachusetts Institute of Technology. Mégis ha itt végzel nem vágja hozzád a prolija, hogy: Dehát nem is egyetemen végeztél, mi ez..

Szóval, összességében, szerintem a társadalomban is kereshető a hiba. A berögzült sztereotípiák.

Másik, ha valaki az alapján ítél meg, hogy melyik egyetemen/főiskolán végeztél, akkor az illető egy paraszt, és kerüld el a társaságát. Ugyanúgy lehetsz jó ember, a társadalom számára pedig egy hasznos állampolgár.

"Mert egy nevenincs intézmény"

Hülye vagy, egyes. Leülhetsz.

Az EKF (korábban EKTF) kiváló tanárképző főiskola volt.

Nincs értelme összehasonlítani a BGF-fel, mert full mást volt a profil. A gyakorlatias tanárképzés területén nagyon erős volt az EKF. Jó pedagógusokat képeztek, akik tudták és értették, hogyan kell tanítani, tudást átadni.

A spaghetti rendszer bevezetése meg egy másik kérdés, vannak előnyei és hátrányai is.

Ezzel az egyetemi akkreditációval meg az a baj, hogy olyan kritériumokat vizsgál, amelyeknek nem feltétlenül van közük ahhoz, hogy milyen szakembereket képeznek. Az elsősorban a hallgatón múlik, mennyi energiát tesz bele (és milyenek a képességei). Az állásinterjún, és a próbaidő alatt pedig nem az egyetemi professzoraid csilivili mérőszámait és publikációit nézik, hanem azt, hogy mit tudsz.