Tanítónak vagy tanárnak tanuljak tovább?

Szerintem a döntésnél az lehetne a fő szempont, hogy melyik korosztály van közelebb hozzád. Minél kisebbekkel foglalkozik valaki annál több a nevelés, a példaadó magatartás szerepe - mert az első iskolás években még utánzással tanulnak és nagyon fontos, hogy olyan ember adja át a tudnivalókat aki maga is sokat dolgozik az önmegismerésen, a saját szellemi útján - ezt "veszik" a kisgyerekek és ettől lesz hiteles számukra. Egyetemen ez már nem számít, aki magas szinten tudja, amit tanít, ott már csak azt "fogják". És közte: a nagyon nehéz kamaszkor - ami nehéz és egyre nehezebb... Akik gyerekekkel foglalkoznak, azok tudják, évről-évre egyre nehezebb.

Az ének: szerintem azt fel tudnád venni, esetleg furulya oktatással együtt kellene. A furulya az ének hangtartományában van és nagyon jól "tisztítja" a hallást. Kodály szerint nincs botfülű gyerek - csak el van fedve a tiszta hallás- és a módszere ennek a tisztításnak felel meg.

Figyelj arra, hogy ne legyél naiv. Az én anyukám tanítónő, én pedig pár éve hagytam magam mögött a középiskolát.

Nagyon sokáig gondolkodtam a kémia-biosz tanári szakon én is, viszont egyszerűen nem bírnám a középiskolás diákokat. Persze jó elképzelni, hogy te készíted fel őket az érettségire, meg milyen kis lelkesek, csillog a szemük közben... Ja.. Nálunk az évfolyamon 3 osztályból (kb 30 fős mindegyik) 3 !!!! (köztük én) ment érettségizni kémiából. A maradék kb 87 gyerek csak unta, zavarta az órákat, jobb esetben aludt, rosszabb esetben kiabált és azokkal ment el az idő. Sajnos ez a két tárgy az, ami a diákok 90%-át rohadtul nem érdekli, és ezt a tudtodra is fogják hozni. Én elég kemény osztályban voltam, szóval tudom, hogy milyen mikor sírva megy ki egy tanár. :D A te lelked ezt el bírná viselni napi szinten? Hogy a többséget nem is érdekli, beszólogat? De ha tényleg csak az a pár diák lebeg a szemed előtt, akit érdekel, akkor lehet sikerülni fog. Csak saját tapasztalatból írtam, hogy én pl. ezért nem választottam ezt a szakirányt. Persze sok tanár úgy van, hogy ignorálja az órát zavarókat, és így nyugodtan el tud tanítgatni, de nekem az biztos nem menne.

Szóval anyukám tanítónő, illetve a legjobb barátnőm is azt tanulja most Kecskeméten. Az alkalmassági vizsgán ő jól átment, ő a tesitől félt nagyon (nem tudom, hogy az minden sulinál van-e), de igazából mindenkit átengednek szinte. :D

Anya szempontjából azt tudom mondani, hogy valamivel persze kevesebb stressz, de azért ő is kiakad néha. De az általában 1-1 gyerek miatt van. Ott ugye nem nagyon tanít más osztályt (max helyettesítéskor), inkább csak a sajátjával foglalkozik, így ott nagyon sokat számít a szerencse, hogy pont milyen osztályt fogsz ki. Volt olyan 4 éve, amikor az osztályának a felébe eléggé problémás gyerekek jártak (ez mondjuk az iskola hibája is), és eléggé megkeserítették neki ezt a pár évét. De idén szerencsére szuper osztályt kapott, ő tényleg mondja mindig, hogy látja mindegyik szemében az érdeklődő csillogást, és imádja, ahogy rá tudnak csodálkozni a dolgokra. :D Ez azért a középiskolában már nincs meg. Imádnak focizni, ez nagyon összekovácsolta az osztályát.

Szerintem tanítónak egy kicsit több kreativitás kell (persze nem biztos, csak mondom amit láttam), szinte mindennap látom, hogy épp milyen rajzos, bábos vagy egyéb feladatokat talál ki a kicsiknek, amivel tudnak tanulni is, de közben szórakoznak is.

Összességében nem tudom megmondani neked, hogy melyik lenne a jobb, csak leírtam a személyes tapasztalataimat, remélem segített kicsit :)