Nagyon nem érzem jól magam. Hagyjam ott az egyetemet?
Előre is bocsánat, kicsit hosszú leszek.
Sokáig úgy voltam vele, hogy gyógytornász szeretnék lenni. Egyrészt, mert az egészségügyben szeretnék dolgozni, másrészt ez érdekel a legjobban. Viszont a Semmelweis lenne hozzám a legközelebb, oda viszont magas a ponthatár, így jóformán lemondtam róla. Megjelöltem persze, de utolsó helyen, mert tudtam, hogy úgyse vennének fel. Sokat gondolkoztam vidéki egyetemeken, oda biztosan bejutnék, de sosem volt bátorságom elszabadulni Pestről, a sok utazás, a koli, valamiért eltántorítottak. Ezért megjelöltem egy másik szakot, ami szintén nagyon érdekelt és mindenki csak bátorított.De most vagyok a második félévben és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra, legszívesebben otthagynám az egészet. Nem tetszik igazán, rengeteg gyakorlatnak van, amit szeretnem kéne, elvégre ezt csinálnám a későbbiekben is, de mindig gyomorgörccsel megyek be. Már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel, amikor elkezdem az egyetemet, de sosem váltottam, mert: 1. Nem akartam csalódást okozni a családomnak, esetleg magamnak 2. Sok kényelmetlenséggel járna. Akárki kérdezi, hogy milyen az egyetem, mindig erőltetett mosollyal közlöm, hogy jó, de legbelül tudom, hogy ez nem igaz. Szorongok, rossz kedvem van és tudom, hogy ez nem jó. Ott vannak a barátaim, akik tényleg élvezik, amit tanulnak, én meg csak muszájból megyek be. És már a gondolattól megrémülök, hogy egy nap esetleg közölnöm kell a szüleimmel, a családommal, barátaimmal, hogy amúgy nem tetszik az egyetem és el akarok menni innen. Február 15én is majdnem beadtam a jelentkezést, de úgy voltam vele, hogy hátha idővel jobb lesz...hát nem lett az. Már ott tartok, hogy az sem érdekel, ha vidékre kell mennem, csak szeretném végre jól érezni magam,olyat csinálni, amiben nincsen semmi bizonytalanság. Szerintetek hagyjam ott az egyetemet, ha így érzek? Mert lehet, hogy ez lenne a megoldás, de ilyenkor meg mindig arra gondolok,hogy milyen gyenge vagyok, amiért csak így feladom. Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett..
Miután eljön a munkába állás pillanata és 40+ évet kell ledolgoznod úgy, hogy gyomorgörccsel mész be, na az a cumi és azt kell otthagyni. Nem érdemes kikészíteni magad emiatt.
Én jelenleg így vagyok, hogy nem tudtam a végzettségemben elhelyezkedni, de 1,5 év múlva szeretnék ebből a helyzetből váltani és a szakmámban dolgozni.
Szerintem te már írtál erről.
Az volt a baj, hogy februárban nem adtad be a jelentkezést. - Így most szükségtelenül veszítesz még egy évet.
Ezt a félévet végezd el, aztán passziváltass, közben jelentkezz gyógytornásznak és kész.
A szakváltás nem tragédia, és épp az a bajod, hogy most is "feladod". Miért nem mersz őszinte lenni a szüleiddel? Eddig is azt kellett volna, és nem magadban őrlődni, elvégre ezért van az embernek családja!
Olyat kell csinálnod, amit szeretsz, és bárhol is vagy most, a gyógytornász szakban van perspektíva, egyáltalán nem rossz irány:)
Amúgy én is szakot váltottam (én a 3. félév után, mert én februárban még lelkes voltam:S, aztán meg úgy voltam vele, hátha nyáron "rápihenek", és visszanyerem a lelkesedésem, meg hátha a másodév már jobb lesz), és életem legjobb döntése volt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!