Az unokatestvérem tanár szeretne lenni, de szerintem nincs rá esélye. Anyám szerint én túl ellenségesen látom a dolgot. Szerintetek?

Van egy unokatestvérem, akivel interneten tartottuk egy ideig a kapcsolatot, de már nem beszélek vele. Egyetemen tanul. Vagy legalábbis egyetemen van.

BTK-s szakon hallgató, de tanári pályára akar menni. (Utánajárás hiányában rosszul adta be a felvételijét, ezért nem jár osztatlan tanárképzésre.) Átjelentkezni nem akar, mert földrajz lett volna a választott szakpárja a jelenlegi mellé, viszont nem szeretné a földrajzos matematikát teljesíteni. (Túl nehéznek találja.)

Érettségin az írásbelik alól felmentették, két szóbeli tétellel sikerült jól érettségiznie történelemből és magyarból. Matematikából szintén nem kellett érettségiznie. A többi tárgya pedig épphogy kettesre sikerült annak ellenére, hogy 1 hónapot tanult rájuk. Idegennyelven nem beszél, nem is akar megtanulni (ami a diplomával eleve összeférhetetlen ugyan), mert szerinte az angol is túl bonyolult, és különben is "hülyeség az egész, minek nekem angol?".

Magyartalanul fogalmaz, a helyesírásáról nem is beszélve. Első félévben egyszer-kétszer ideadta a szemináriumi dolgozatait, hogy nézzem át, de a fogalmazása teljesen értelmetlen volt sokszor. A szövegszerkesztőt másodévesen sem tudja használni, vagy a 1,5-es sorközt beállítani, erre is mást, vagy egy ideig engem kért meg.

És összességében is nagyon agresszív a fellépése az emberekkel szemben, gyűlölködő, az érzelmi intelligencia, empátia ismeretlen fogalmak számára. A kommunikáció is sokszor nehezére esik. Ha valaki bármiben szubjektív véleményt nyilvánít róla, vagy az érdeklődési köréről, személyes sértésnek veszi.

Anyám szerint én túlságosan sötéten látom a jövőképét a srácnak (anyám testvérének a fia). Sokszor emlegeti a mai napig, hogy miért nem beszélgetek vele (hónapokkal ezelőtt megszakítottam vele a kapcsolatot), segíthetnék neki. Anno. nagyon is sokat segítettem neki sok mindenben, de egyszerűen belefáradtam. Ez nem az én dolgom. Azóta ezt anyám szinte elvárásként támasztja elém, amit egyszerűen nem tartok reálisnak, és nem is akarok neki eleget tenni.

Szerintetek én vagyok a rossz, hogy - ha csúnyán hangzik is - de nem látom értelmét az egésznek? Ti el tudtok képzelni egy ilyen embert a jövőben tanári pályán?

A válaszokat, véleményeket előre is köszönöm.