Milyen érzés volt?

Én meg idegen nyelvi osztályból megyek gazdasági képzésre (azért mondom ennyire biztosra, mert a fizetősre tuti meglesz a pontom). Szóval ha nem egy gyűjtőiskolába mész, ahol lezüllesz, akkor nem sokat számít, hogy honnan felvételizel a későbbiekben egyetemre.

Tanulni mindenhol lehet, ugyanazt tanulod, ugyanazt az érettségit írod- na azt kell jól megírni.

Engem az első helyre vettek fel, "álmaim gimijébe", és elég érdekesen jutott a tudomásomra.

Az egyik barátnőmmel mentem megnézni az írásbeli eredményeket, aki már tudta, hogy felvették 4-osztályos tagozatra (én 6 osztályosba jelentkeztem). Néztük a szóbelire behívottak listáját, nem voltam köztük. Megnéztem még egyszer, de nem láttam magam. Kivert a víz, azt ismételgettem magamban, miközben kerestem a nevem, hogy nem szúrhattam el annyira az írásbelit, hogy még csak be se hívjanak szóbelizni.

Aztán a barátnőm rámutatott egy külön kifüggesztett, kézzel írt kisebb lapra, amin osztályonként 5-5 név szerepelt, akiket szóbeli nélkül felvettek. Ott volt a nevem:)) Rettentően megkönnyebbültem és nagyon boldog voltam:))

A igaz, hogy kellő akarattal egy gyengébb gimiből is tovább lehet tanulni, de szerintem nagyon nem mindegy, hogy valaki milyen légkörben tölti a tinédzserkorát, és milyen hangulatban, milyen motivációval vág neki a középiskolai tanulmányainak, szóval nagyon drukkolok neked, hogy felvegyenek "álmaid gimijébe"!

Gondoltam, hogy felvesznek, mert erős volt az írásbelim és a szóbeli is jól sikerült. Mégis végig görcsben volt a hasam, aggódtam. Közben variáltam, hogy talán mégse az, de hogy a barátnőmmel menjek mégis maradt minden az eredeti. Aznap minden órában megnéztem. Osztálytársaim telefonján lazább órákon. Semmi. Otthon láthattam csak. Felvettek mindkettőnket előkelő helyen. Óriási felszabadultságot éreztem. Megkönnyebbülést. Boldogságot. És kételyt. Biztos ez a jó döntés?

14/L