Egyáltalán; szükség van még manapság az iskolákra?
Az iskolák tanulásra és szocializációra vannak.
Tanulni a gyerek nyugodtan tud egyedül vagy minimális útmutatással is.
Szocializálódni lehet bármilyen más közösségben is, sőt hasznosabb, ha többgenerációs közösségben történik.
Magántanulóként többet-jobban tanulni egy nem speciális igényű gyerek, vizsgázni akárhová bemehet időnként, arra sem kell iskola. Az iskolákból lehetne közösségi központokat szervezni, egész nap nyitottan, tanítás, órák nélkül.
hogy vállalnád a felelősséget a gyerekekért a szülők felé, ha tegyük fel, megvalósíthatnád az ideádat?
hol van a gyerek egész nap?
Milyen felelősségre gondolsz?
A gyerekek most sem egész nap vannak az iskolában. Ott is lehetnének egész nap, ahol eddig voltak, különben meg, lehetnének máshol is. Pl. ha valaki kitalálja, hogy most az állatkertben akar tanulni valamit, akkor mehet, vagy viszik. Szervezhet csoportot is, hogy kevesebbe kerüljön, vagy ne legyen egyedül. Vagy mehet múzeumokba, könyvtárba, ahol úgy gondolja, hogy jobban tud tanulni.
Tudod, a tanárokat át lehetne képezni segítő személyzetté, mint pl. a portugáloknál a rendőröket, amikor az összes kábítószert legalizálták, és az addig a kábítószereseket üldöző rendőröket átképezték a leszokáshoz segítséget nyújtó tanácsadókká.
Vagy mint régen az orosz tanárokat hittanoktatóvá.
ok, akkor összegzem, remélhetőleg jól értem az ötleted:
az általános iskolát szeretnéd közösségi központtá tenni, ahol a 6-14 éves gyerek szocializálódhat, ahová kedve szerint bemehet
tanórák nincsenek, mindenki akkor és onnan tanul, amikor és ahonnan akar vagy azt, ami érdekli, mindenféle kényszer nélkül, a saját érdeklődését és ritmusát követve
azt nem tudom, ilyen fokú szabadság mellett melyik gyerek fogja a tanulást választani a mókázás helyett?
vagy a szülő szemszögéből: ha a 6-14 éves gyerekem egész nap kedve szerint önszerveződő csoportokban járhatja a várost, ki garantálja nekem, hogy a nap végén épségben hazajön?
24. válaszló, ez neked szól:
visszagondolva az általános iskolai éveimre (és nem csupán visszagondolni vagyok képes rájuk, hanem minden porcikámmal tudom érezni az akkori önmagamat) biztosan merem állítani neked, ha nekem nem lett volna kötelező órarendem, tutira nem vettem volna fel egyetlen tantárgyat sem, mert egész egyszerűen nem voltam olyan értelmi és tudati szinten, hogy választani tudjak, hiszen még szinte az egész világ új volt, én meg tudatlan, gyámoltalan és döntésképtelen ... :)
a túl nagy szabadság óriási veszélyt és kiszámíthatatlanságot hordoz magában
nem hiszem, hogy ez arról szól, nekem tetszik-e, vagy sem
a kérdező vetett fel egy ötletet: legyenek szabad közösségi központok, a bevett általános iskola helyett
erre neki és neked is annyit tudok mondani, hogy egy (átlag) általános iskolás gyerek még nagyon távol van az önismerettől ahhoz, hogy felelősségteljesen képes legyen arról dönteni, mi az, amit meg kellene tanulnia
és nem csak az önismeret hibádzik nála, hanem a rálátás is az életre, nem látja az összefüggéseket, hogy mi miből következik
ezeket valahol, valakitől meg kell tanulnia és erre szolgál az iskola, alapoz
21.27.
Akkor talán te lettél volna a speciális igényű gyerek. Ami nem baj. Egy csomó felnőtt sem szeret dönteni, hogy mikor mit csináljon.
De akik -és nincsenek kevesen, és ha lehetőség lenne, biztos méh többen lennének- valahogy el tudják képzelni, hogy mi érdekli őket, és mit szeretnének tanulni, milyen ismereteket szeretnének éppen akkor tanulmányozni; azok sokkal jobban és többet lennének képesek tanulni maguktól. És mivel a többiek is ott lennének körülöttük, csatlakozhatnának is, mert egyből kapnának ötleteket, hogy mit is lehetne tanulni.
Mondjuk nem lenne abból sem baj, ha valaki írástanulás közben úgy gondolná, hogy ő most az egyik betűből, mondjuk az o betűből fog mintákat kitalálni, és amíg mindenféleképpen ki nem próbálja, hogy hányfélét, milyen anyagból és színnel, stb. tud alkotni, akkor akát hetekig kísérletezhetne vele. Előbb-utóbb kimerítene minden lehetőséget és maga találna új célt, hogy mi érdekli már jobban.( 6 éveskörüliről van szó, nem több)
Ha valaki más más korban pl. az egyiptomi történelemről olvasva eltervezné, hogy az udvaron építsünk piramist, tervezhesse meg -ott vannak a többiek is, nincs elszigetelve-, építhesse meg, foglalkozhasson vele addíh, amig ki nem vesézi a témát. Ha elmegy a kedve tőle, -már elég nagy- várjuk el tőle, hogy megmagyarázza mi a baj, és beszámoljon róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!