Teljesen esélytelen? Adjam fel és találjak ki mást?

Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír, hogy az orvosin nemigen találkozik az ember olyan kémiai egyenletekkel, mint amilyeneket a középiskolában megszokott. Egyedül az első félévben lévő orvosi kémiának van kicsit több köze a középiskolai kémiához, de egyenletek terén az sem vészes. Utána biokémián már nagyon nem az egyenletek lesz a lényeg (nem is tudom, hogy van-e egyáltalán), az egy külön világ. A rossz hírem az, hogy ha a reakcióegyenleteket nem tudod, vagy nem érted, hogy miért úgy vannak ahogy, akkor a kémiának melyik része az, amit értesz? Aki érti a kémiát, az érti a reakcióegyenleteket is. Viszont ha mondjuk csak az egyenletrendezésnek az a része nem világos, amikor oxidációs számok meg elektronátmenetek alapján először így meg úgy szorozgatunk ki tudja miért, és csak utána rendezzük normálisan az egyenletet (ezt csak azért mondom, mert én meg ennek a logikáját nem tudtam felfogni soha :)), akkor ne aggódj, erre a tudásra soha nem lesz szükséged az orvosin. Legalábbis a SOTE-n így van.

Figyelj, ha orvos szeretnél lenni, az érettségire muszáj ezt megtanulnod. Aztán az egyetemen egyáltalán semmi hasznát nem veszed majd, max első félévben... Én siralmasan rossz voltam kémiai számításokban, meg egyáltalán a kémia sose ment nekem olyan könnyen, de azért a biokémiával elboldogulok. Nem mondom, hogy a legjobban megy (legalábbis most a metabolizmust vettük, rengeteg képlet...) de sikerül. Szóval ez ne tántorítson el, ha nagyon nem megy és van lehetőséged menj el magántanárhoz.

De ha úgy gondolod, érettségizhetsz bioszból és fizikából is. Ezt is elfogadják így. A lényeg, hogy bejuss, és ha igaza van az elsőnek (én nem látok rá, hogy ott mit tanulnak), akkor amúgy sem lenne olyan "hasznos" a kémiád... bár azért jó ha azt is tanulod valamilyen szinten. :)