Orvosi egyetemre való felvételivel kapcsolatban nektek mi a véleményetek erről?

Beállok közétek, mint mérnök. A témához/vitához érdemben hozzászólni nem tudok, de ez nálunk is hasonlóan működik. A felvételi tantárgyak nálunk a matek és az informatika, amiből teszel egy jó érettségit, röhögve bekerülsz az egyetemre (mert nálunk mostanában olyan alacsonyak a ponthatárok, hogy a hülyét is felveszik), aztán az egyetemen töltött 4 évnek semmi köze nem lesz a középiskolás anyaghoz.

Valahogy meg kell szűrni az embereket, nem feltétlenül gondolom, hogy ez így egy jó rendszer, de az én véleményem senkit nem érdekel.

A vércukorszint mérős hölgyeményről nyilatkoznék én is. Ahogy nálunk mérnököknél, gondolom más komolyabb szakon sem jelenti azt egy diploma megszerzése, hogy mostantól életeket lehet rá bízni. Én nem tudom hol volt ott a hiba, csak annyit tudok a dologról, amennyit a sajtó hozott, de egy biztos. A hölgyemény hibázott, ami halállal járt. Akár kitűnő volt gimiben, akár jó eredménnyel került be az egyetemre, akár kitűnőre diplomázott, hibázott. Az én véleményem, hogy nem hiszem el, hogy nem volt a környéken egy nővér, ápoló, vagy bárki, aki látta már azt a készüléket és ha nem biztos magában, akkor ne kérdezhette volna meg valakitől. Lehet, hogy amúgy is halálos kimenetelű lett a dolog, én ehhez nem értek, de a lány hibázott és sajnos nagyon korán kell megtanulnia, hogy mik ennek a következményei.

Az más kérdés, hogy valakinek felügyelnie kellett volna a döntéseit, ahogy én sem tervezhetek már holnap hidakat, hiába van hozzá diplomám. Ha még is megteszem, akkor erre valakinek rá kell mondania az áment. Ha nem és az a híd az első vonat és mellette 50 autó mellett leszakad, akkor bizony engem fognak elővenni ha tetszik, ha nem. Aki olyan munkát vállal, ahol emberek életéért felelős akár közvetve, akár közvetlenül, az igenis vállalja a felelősséget a tetteiért, akkor is, ha itt szerintem másokat is simán elő lehetne venni, nem csak a kis zöldfülűt. Ilyenkor már könnyű őt beállítani középre és ujjal mutogatni, de amikor ott kellett volna állni mellette, akkor hol volt mindenki?

A felvételiről. Nekem most mesterképzésen volt felvételim. Írásbeli. 35 témakört kellett benyalni, majd ezekből 5 random kérdésre max 2 oldalban válaszolni. Nagyjából 80-an voltunk felvételizni (ez három szakirányt tett ki). Témától függően minden kérdést más-más tanszék tanárai javítottak. 3 nap alatt kész volt, de azt mondták ilyenkor mindenki ezekre van rácuppanva és ez pedig csak írásbeli, illetve mesterképzés, ahova már közel sem jelentkeznek annyian. Ez hatalmas munka és egyáltalán nem olyan eredményes, mint amilyennek kinéz, hiszen mit kell tenni? Lehet a hozott tudást próbálja szűrni, de gyakorlatilag, aki benyalja a 35x2 oldalt és ezt a felvételin le tudja írni, az szinte max ponttal ott van az élmezőnyben. Alap tudást mér fel, mégsem reális.

Ha pedig mindez szóban menne, akkor sem biztos, hogy reális képet adna, hiszen nekem a 35 témából nagyjából 10 olyan volt, amit sosem tanultam az alapképzésen, időm sem volt annyira belemélyedni. Ezekből elég lett volna egy keresztkérdést feltenni és lenullázom magam, hiszen senkit nem érdekelt, hogy nekem alapképzésen nem ez volt a szakirányom, közöm nincs a témához.

"Az a nagy gond, hogy otthagyta a beteget."

Ezt nem tudtam:) Úgy látszik nem jártam alaposan körbe a témát, arra hagyatkoztam és az alapján ítéltem, amiről tudtam.

Ha tényleg otthagyta a beteget, akkor nyilván hibázott.

Nyilván most (nem) vettek fel, ha már hallgató lennél, rég elfelejtetted volna ezt a kérdést (ami egyébként mindenkinek a fejében megfordult).

Bár én nem ismerem annyira a régi rendszert, úgyhogy nem is lehet igazán mérvadó a véleményem, de:

A gimnázium elsődleges feladata, hogy egy általános műveltséget adjon a diákjainak. Később úgyis annyit kell tanulnod az egyetemen, meg egész életeden keresztül a szakmádban, hogy elkerülhetetlenül is szakbarbár leszel (ez nem törvényszerű, de ezt látom magam körül. Én például világéletemben imádtam olvasni, egyszerűen minden érdekelt, de amióta egyetemre járok, jóval kevesebbet olvasok, sokszor nincs energiám mással törődni. Aztán hogy ez később változik-e.. remélem:)

Szóval a gimnáziumnak nem az a feladata, mint az egyetemnek, és ezt nem kellene elfelejteni.

Én 2012-ben emelteztem bioszból és kémiából is emelten, szerintem egyáltalán nem volt ördöngös sem a növénytan, sem az állattan vagy az ökológia. Pedig ha valaki, én gyűlöltem a növényekről és ökológiáról tanulni, de simán megcsináltam.

Ott, ahol jelentősége lenne az effektív tudásnak (esszé) meg választhatsz humán témát.

Egyébként halkan jegyzem meg, hogy azért növénytannál sem egyszer jöttek elő olyan dolgok, aminek a logikája későbbi tanulmányaid során visszaköszönhet, például a gyökéren keresztüli tápanyagfelszívás, for example.

Másik:

Ne beszélj hülyeségeket, senki nem fog bejutni 50%-os érettségikkel. Nekem az egyik 70 fölött sikerült, a másik 90 lett, kitűnő bizonyítványom és középszintűim voltak, és így is csak néhány ponttal léptem át a felvételi ponthatárt. És hogy ez mennyire nem számít: az egyetemen minden vizsgaidőszakot 4,5 fölötti átlaggal teljesítettem eddig.

És végül:

A gimnázium nem arról szól, hogy ott olyan dolgokat tanulj, amit az egyetemen hasznosítani tudsz. Mert lehetetlen, hogy a gimnázium teljesítse ezt a feltételt, pláne orvosi esetén. Arról szól, hogy legyen egy általános tudásod, tanulj meg gondolkozni és tanulni.

Ha azt hiszed, hogy a gimis tudásodból (amit az emelt biológiára és kémiára gyűjtöttél), te majd mennyit fogsz tudni hasznosítani az egyetemen, hát tévedsz.

Egy félév orvosi kémia és néhány óra sejtbiológia erejéig tudod majd hasznosítani, de ennyi.

Az egy másik téma, hogy az egyetemen elért eredményeid megint nem feltétlenül reprezentálják, hogy mennyire leszel később jó orvos, de ebbe most nem mennék bele.

Szinte biztos, hogy nem a tudása volt hiányos!:)

(egyébként nem látom be, mi köze van ennek jelen kérdésedhez, de oké.)

Ezt bénázásnak hívják. Ha jól látom, nem egy ember tett már különbséget e kérdésed alatt az elméleti tudás és a gyakorlati tudás között, akkor most én is megteszem.

Ismerek egy srácot, ha szerencséje lesz, akkor még a nyáron ő is túlesik a másodéven. Évfolyamtársam, nem egy vizsgán voltunk együtt. A srác minden vizsgáján elég rossz jegyeket kap. Nem tudom miért, nem zseni, de nem is hülye. De azért átment eddig.

Gyakorlatban viszont tapasztaltabb bármelyikünknél. Mentőzik már 2 éve, két kórházban is önkéntes. És nem csinálja rosszul, gyakorlatban sokkal magabiztosabb, mint az elméleti vizsgákon.

Ismerek olyan lányt is (felsőbb éves), aki nagyon okos, majdnem minden vizsgája ötös, amikor elméleti kérdések vannak asztalon, jól vág az esze.

De amikor gyakorlatra kerül a sor, beteghez kell mennie, elszáll minden önbizalma, ezért folyamatosan bénázik.

Hiába tudja elméletben a dolgokat, gyakorlatban valamiért nem tudja alkalmazni a tudását.

Tehát az, hogy ki milyen pontszámot/érettségit vitt egyetemre és hogy az egyetemen hogy teljesít, illetve az egyetemi teljesítmény és a gyakorlati magabiztosság/ügyesség sokszor nem korrelálnak egymással.

Így van, ahogy az utolsó is leírta és ez nem csak az orvosokra igaz. Aki mindennap találkozik ilyesmikkel, van gyakorlata, az nyilván sokkal magabiztosabban áll oda és teszi, amit tesz. Megtanulja a határait és tud korrektül cselekedni, gyorsan. Erre pl. a mentőzés kiváló tapasztalatszerzési lehetőség.

Szerintem amiért ezt a leányzót meg lehetne és kellene dorgálnia bárkinek is, az az, hogy nem kérdezett. Ha valaki bizonytalan, pláne ott, ahol ember életekről van szó, akkor kérdezni kell. Nem létezik, hogy ebben a kórházban nem volt ott valaki más, egy tapasztaltabb, akár egy nővér, akihez kiszaladhatott volna megkérdezni, hogy ilyenkor mivan a mérővel. Nyilván nem vet rá jó fényt a beteg előtt, de inkább ez, minthogy súlyosabb problémákat okozzon és még mindig fenntartom, hogy fiatal kezdőként nem lenne szabad egyedül ellátnia ilyen eseteket szerintem. Mindezek ellenére még mindig sajnálom, hogy ilyen fiatalon derékbatörte a karrierjét és valószínűleg ha folytathatja is a praktizálást, egy életre elment tőle a kedve. Szerintem ezt egy valamirevaló diplomás megérti. Énsem reagálok mindenre úgy, ahogy kellene, más sem. Emberek vagyunk, vannak hibáink és rövidzárlataink. Sajnálatos, hogy nála pont így jött össze, pedig lehet, hogyha lett volna akkor 10 perce leülni és végiggondolni, akkor teljesen más döntéseket hoz. Nem volt, ez a szakma nem erről szól. Nyilván ott van a másik oldal, ahol egy család gyászol, sajnálatos ez a helyzet. Én kívánom a károgóknak, hogy soha ne éljenek meg olyan esetet, amikor valaki talán az ő hibájukból halt meg. Nem lehet egyszerű leélni ezzel egy életet még akkor sem, ha amúgysem tudta volna megmenteni.

Egyébként hozzátenném a dolgokhoz azt (bár már tényleg nagyon elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől), hogy a magyar orvosi egyetemeken eléggé színvonalon aluli a gyakorlati oktatás. Az elmélet okés, de a gyakorlat elég sok helyen vérzik. A szorgalmi időszakban lévő gyakorlatokon túl sokan vagyunk egy csoportban, így nem lehet hatékonyan beteget vizsgálni sem, nemhogy a gyakorlatot megtanulni. Persze, egy-két embernek van lehetősége esetleg, hogy kivágjon egy benőtt körmöt, vagy összevarrjon egy sebet, de a félév során nem fog mindenkinek jutni egy olyan eset. Az ilyen félévközi gyakorlatok szinte csak a fizikális vizsgálat elsajátítását szolgálják, meg az elmélet elmélyítését gyakorlati példákon keresztül.

Igazi gyakorlatot nyáron lehet szerezni, de nagyon kórházfüggő, hogy hol mit engednek meg. Sok helyen a 4 hetes gyakorlatból 2-3 hetet elengednek, és bizony a diákok nagy része él is a lehetőséggel...

Persze ha valaki nagyon érdeklődő, akkor jellemzően rendesek, és szívesen tanítanak.

A másik lehetőség, hogy az ember év közben bejárogat valamelyik klinikára besegíteni. Viszont ha az ember egy kicsit élni is szeretne, akkor erre nem sok idő marad az egyetem mellett, na meg az orvosok hozzáállása is elég változó. Valamelyik klinikán rendesek, és örülnek, ha valaki érdeklődik és segíteni szeretne, valahol bámészkodhatsz, de igazán nem akarnak semmit rád bízni, valahol meg nem is néznek rád jó szemmel...

Mentőzni az tud, aki előtte végzett mentőápolóit, vagy ötödévben elvégzi a mentős képzést (amit nálunk nagyon okosan a vizsgaidőszak kellős közepére időzítettek...).

Őszintén szólva, mindjárt végzek az egyetemmel, úgy érzem, hogy az elméleti tudásommal nincs nagy gond, bár nyilván sok dolgot elfelejtettem már, azokat újra át kell néznem, mégis kicsit félek attól, hogy mi lesz, ha egyedül kell boldogulnom. Szerintem az igazi rutint csak az egyetem után szerzi meg az emberek jelentős része.

Az a baj kedves kérdező, hogy erre is nehéz kapacitást és erőforrást szerezni. Nekem nagyon tetszik pl. az az ötlet, hogy a fiataloknak kötelező legyen az önkéntes, közérdekű munka a középiskolában, adott óraszámban. Én támogatnám, hogy mindenki olyan irányban próbálhassa ki magát ebben a formában, amiben tovább tanulna, vagy legalábbis hasonlókban.

Ha nem is csinálhat egy fiatal semmit ilyen helyzetben, igenis mehessen el kórházba önkéntesnek, aki az ápolók munkáját segíti, figyelheti mi történik ott. Tanuljon emberséget, lásson vészhelyzetet, rossz lelki állapotban lévő rokonokat, súlyos beteg időseket és fiatalokat. Aki ilyen pályát akar választani, lásson testközelből ilyet, mielőtt belecsöppenne élesben.

Ezen felül nem csak az orvosin, minden egyetemen és szakon sokkal jobban erőltetném a gyakorlatokat és gyakorlati órákat.