Orvosi egyetemre való felvételivel kapcsolatban nektek mi a véleményetek erről?

Teljesen egyetértek!! Írásbeli, szóbeli felvételi kellene, lehetőleg úgy, hogy a leendő professzorok vizsgáztassanak, ne pedig olyan gimis tanárok, akik a magolásra tanítanak mindenkit és képtelenek eldönteni, hogy melyik diák tanulta értve az anyagot és melyik magolva, ugyanis az utóbbi nem sokat ér, pláne akkor, ha az illetőnek semmi logikája nincsen... A felvételi ponthatárt ettől függetlenül teljesen korrektnek tartom (az ideit). Azért most 40-50%-os emeltekkel nem lehetett bekerülni. Fel kellene végre fogniuk a diákoknak, illetve a tanároknak, hogy semmi értelme annak, hogy a diák kitűnő legyen és minden tárgyból 90+%-ot teljesítsen, ha képtelen a két, számára legfontosabb tárgyat normálisan elsajátítani. Persze mindenkinek jobban tetszik az, amikor 100 pontot alátolnak, majd a tanárok jóindulatából fakadóan ismét majdnem százat...

El kell, hogy keserítselek, nem repül első évben minden 40-50%-os emeltes. Én ismerek olyat, akinek egyik sem érte el az 55%-ot, szeptembertől másodéves orvostanhallgató, pedig nem részesült rossz oktatásban. Természetesen ő is kitűnő volt, de két összefüggő mondatot nem biztos, hogy össze tud rakni...

El kell hogy keserítselek, én gyakorlatilag az alap kémián és nagyon kevés sejtbiológián kívül kakát sem hasznosítottam abból, amit az emelt biológiára megtanultam. Nem a növénytan miatt, hanem mert az élettan, anatómia, biokémia is sokkal bonyolultabb, részletesebb, mint amennyire egy középiskolás tanulja, még egy biosz profilú gimiben is.

Arról már nem is beszélek, hogy miután leérettségiztél, és kellemeset mélytorkoztál a másodévi szigorlatokkal, jön a hidegzuhany, hogy ezzel csak alapoztál, ebből effektíve semmi sem kell, hanem szépen ez alapján megépíted a klinikai szemléletet és a gyógyításhoz szükséges tudást... mert te nem fogod azt használni, hogy az aktin-miozin komplex pontosan hogy kapcsolódik össze, és a Ca2+ csatornák mennyire érzékenyek, mert kit érdekel? Viszont valahol ösztönből tudni fogod, hogy a digitálisz miért faszájos szívelégedetlenségben.

Ehh, ezt túlgondoltam, a lényeg, hogy teljesen mindegy, mivel felvételiztetnek, úgysem ér kukit sem az a tudás, azt az egyetemen, legfőképp a kórházban kell megszerezni, azért van az egyetem. A gond pedig a hozzáállással van sok esetben, azt meg nem tud adni egyik iskola sem, és felvételinél sem fog kiderülni... ezen kívül a szóbeli elbeszélgetés kb. annyira lenne igazságos, mint Magyarországon egy random közbeszerzés.

Akkor első megjegyzésem, az intubációs tubust baromi könnyű mellé dugni, a behelyezése után ezért mellkasra rá kell hallgatni, az ha rossz helyre megy egy viszonylag enyhébb hiba, az ha ezt nem veszi észre az orvos, mert nem ellenőrzi, az már műhiba.

Az a csaj aki rosszul olvasta le a cukormérőt (nem tudta, hogy HI jelzés High=mérési tartomány felett) summa cum laude végzett. Tehát kitűnő volt. Orvosin az elért eredmény köszönőviszonyban sincs a megszerzett tudással, ugyanis, ipari mennyiségű baromságot és felesleges információt oktatnak. Lehet, hogy aki nem szeret magolni, de annyit megtanul amennyi a felelősségteljes, és tényleges orvosi munkához kell, ha nem is éppen átcsúszik a vizsgákon, de nem fog olyan jól teljesíteni, mint az, aki agyatlanul, mindent benyal. Aztán persze amikor használni kellene a megszerzett tudást, az már nem megy, mert nem látja az összefüggéseket.

A jelenlegi érettségi rendszert én jónak tartom. Mindenkinek adott a lehetőség a bekerülésre, arra a bekerülésre ami igazából semmi az egyetemhez képest. Szerintem csak annyi módosítás kellene, hogy orvosira 400 pont legyen a minimum ponthatár. És igenis aki orvosira akar járni az legyen képben biológiából. Nincs szükség szakbarbárokra, nem fog ártani, ha a véletlenül tudod, hogy mi a fotoszintézis egyenlete.

Ez a egyetem szervezze a felvételit dolog pedig kivitelezhetetlen. Egyrészt az egyetemi tanárok 99 százalékának halvány fogalma sincs arról, hogy mit oktatnak gimnáziumban, továbbá ha mégis összeállítanának egy tesztet az biztos, hogy többszörös választás lenne, mert azt a titkárnő is ki tudja javítani, mert egy normális kifejtős teszt kijavítására annyira nincs kapacitás, hogy én az egyetem eddigi öt éve alatt kevesebb mint tíz kifejtős tesztet láttam. Egy ilyen karikázgatós tesztet pedig be is lehet mákolni. Ami pedig a szóbeli részt illeti, egyrészt nincs rá kapacitás, másrészt azt se értenétek, hogy mit kérdeznek. Arról nem is beszélve, hogy ők tudósok nem pedig tanárok. Nincs türelmük a hülyékhez. Habár jobban belegondolva XY Prof. nyugdíjas is, meg rá is ér, és marha vicces lenne megnézni, amint lila fejjel, habzó szájjal üvöltözve közli valami pláza macsk jelentkezővel, hogy nőknek semmi keresnivalója az orvosin. Jobban jártok a tanárokkal.

Ami pedig az első évet illeti, meg a kibukást, az első év viszonylag könnyű. A népet az anatómia, biokémia, élettan hármas szokta szórni másodévben.

Üdvözlettel: egy lassan végző medikus

OFF

"Viszont valahol ösztönből tudni fogod, hogy a digitálisz miért faszájos szívelégedetlenségben."

Én két hete szembesültem a ténnyel, hogy a digitáliszt ma már csak mint ultimum refugium használják, és kezd teljesen kikopni a szívelégtelenség kezeléséből. Túl sok volt a BBB B+ ezt túladagoltuk.

Véleményem szerint több ebből vérzik ez a feltevés:)

Az okok egy részét az előttem szólók kifejtették már. Az egyetemeknek és az egyetemi tanároknak van éppen elég dolguk, nem hiszem, hogy nekik kellene még több ezer felvételiző felvételijét is lebonyolítaniuk. Sokszor még a mi oktatásunkra (orvosis vagyok amúgy, bár gondolom magadtól is rájöttél volna) se nagyon van idő. Aztán az is igaz, hogy a professzoroknak halvány lila gőzük sincs a gimis szintről (őszintén szólva, már nekem sincs, pedig annyira nem volt rég, mint nekik), és szerintem nem is várható el tőlük, hogy ebbe belemélyedjenek és foglalkozzanak vele. Egy egyetemi oktatónak más a dolga.

Abban is igazat adok az előttem szóló kollégának, hogy egyetemen nagyon szeretik a teszteket a kifejtős feladatsorok helyett. Gondolhatod, mennyire képes lemérni az ember tudását egy karikázós tesztecske...

A másik dolog, hogy orvosi egyetemen igen sok az anyag. Ahhoz, hogy ekkora mennyiséget megtanulj, előtte edzeni kell. Ez pont olyan, mint a kondizás. Nem tudsz rögtön egy 50 kilós súlyzóval fekvenyomni, ha előtte nem mész végig a kisebb súlyokon. Plusz ha csak a felvételi számítana, akkor az emberek még jobban kakkantanának a többi tárgyra, és még több olyan ember lenne, aki 3 értelmes mondatot nem tud összerakni. Vagy mondjuk aki nem tudja kiszámolni, hogy mennyit adjon be az x%-os oldatból az y kilós gyereknek....

Arról nem is beszélve, hogy bizony egyetemen is rengeteg olyan dolgot kell megtanulni, amiről úgy érzed, hogy az égvilágon semmi értelme nincs. Tudom, hogy ez hihetetlen, mikor gimis voltam, én is azt hittem, hogy egyetemen csupa hasznos dolgot tanulunk...de nem.

Ráadásul ha teszem azt csak azokat veszik fel, akik ezen a csak embertanos kérdéseket tartalmazó felvételin jó eredményt érnek el, akkor mi van?:D Attól még közel sem biztos, hogy 1) el tudja végezni az egyetemet, 2) ha el is végzi, jó szakember lesz.

Szerintem mindegy, hogy ki hogyan szedi össze a pontokat. Ha nem volt olyan király a biológia és kémia oktatása, akkor még mindig van esélye bekerülni, ha a többi tárgyból hoz egy igen jó szintet. És miért is ne kaphatna esélyt?

Rengeteg olyan ember van orvosin, akinek nem sikerültek olyan jól a felvételi tárgyai, és jól megy neki. És persze van példa olyanra is, aki szuper érettségit írt, aztán szépen kibukott másodévben.

A probléma inkább azzal van, hogy az egyetemet is el tudják végezni arra totálisan alkalmatlan személyek. Pár nehéz vizsgán valahogy átkaristol (pont jó napja van a profnak, jó tételt húz stb.), a klinikai tárgyakon meg már nem húzzák meg, mondván, hogy ha a kórt meg a patoszt túlélte, akkor olyan hülye nem lehet, meg amúgy is kevés az orvos...

Azt már csak megemlítem, hogy a jegyek meg nem feltétlen függnek össze azzal, hogy kiből milyen orvos lesz. Vannak, akiknek bár jó jegyeik vannak, logikájuk annyi, mint egy fából készült hintalónak. Na meg vannak olyanok is, akik lehet, hogy okosak, de akkora parasztok, hogy két kedves szót nem tudnak szólni a beteghez.

Szóval nem akarlak elkeseríteni, de végzősként azt gondolom, hogy vannak páran az évfolyamon, akikhez nem szívesen mennék, sőt...

A vércukormérős lány sztorijától meg már kiver a víz.

Nagyon jó, hogy mindenki vele példálózik, mintha nem lenne neki már így is épp elég szar.

Egyrészt tudtommal rezidens volt, tehát egyedül nem igen csinálhatott volna semmit. Emiatt szerintem inkább a felette állót kellene elővenni...

A másik dolog, hogy akut helyzetben lehet neked sem a high jutna eszedbe a H betűről. Nyilván így kívülről könnyű okosnak lenni, de azért ha ott vagy kezdőként, és épp azt a típusú vércukormérőt sosem láttad még, akkor lehet, te is benéznéd, akármennyire is okos és értelmes ember vagy.

A harmadik dolog, hogy a lán a legjobb tudása szerint cselekedett, az általa vélt szituációnak megfelelően. Úgy gondolta, hibás volt a készülék, így cukrot adott a betegnek, mivel ilyen esetben azt kell tenni. Ha annyira fogyatékos lett volna a lány, akkor fogalma sem lett volna arról, hogy ismeretlen vércukorérték esetén mit kell tenni.

Nah szóval, összességében azt mondom, hogy a rendszer nem tökéletes, semmi sem az. De még mindig járhatóbbnak és ésszerűbbnek tartom ezt a felvételit, mint hogy az egyetemek foglalkozzanak ezzel is.

Azt megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Gimis vagy még, vagy már egyetemre jársz? Csak kíváncsiságból. Nyilván van egy tippem, érdekel, hogy helyes-e. :)

"Én két hete szembesültem a ténnyel, hogy a digitáliszt ma már csak mint ultimum refugium használják, és kezd teljesen kikopni a szívelégtelenség kezeléséből. Túl sok volt a BBB B+ ezt túladagoltuk."

:-) Az idők változnak, régen farba rúgás járt volna a bétablokkerért szívelégtelenségben, ma már műhiba nem adni. Digitáliszt speciel én sem láttam egyik gyakorlatom során sem, viszont talán az egyik első anyag, amit molekuláris élettanból megtanítanak, és még értelme is van. Vagy volt :D

"Nagyon jó, hogy mindenki vele példálózik, mintha nem lenne neki már így is épp elég szar. [...] Úgy gondolta, hibás volt a készülék, így cukrot adott a betegnek, mivel ilyen esetben azt kell tenni. "

Az a nagy gond, hogy otthagyta a beteget. Adhatott volna neki cukrosvizet, ha megvárja, mi lesz a hatása. Ha hypózik a beteg, úgyis viszonylag gyorsan kiderül, hiszen javulni kezd, és akkor a cukrosvíz diagnosztikus szerepet játszott. De mivel otthagyta, terápiás célból adta a löttyöt, ami műhiba. Nem, nincs semmi olyasmi a szakmai ajánlásban, hogy nem ismert vércukorérték esetén adjunk cukrosvizet neki, aztán utánam a vízözön... Tehát a lelépéskor hibázott oltári nagyot, szerencsétlenségére pedig példát akartak vele statuálni, hogy igen, mi megbüntetjük a gyilkos orvosokat (még akkor is, ha az infók alapján a bácsi azonnali intenzív terápia mellett sem valószínű, hogy túlélte volna).

Amúgy meg lehet mosni a szerecsent, rezidensként vércukormérő használatát nem tudni akkor is ciki, ha nem hal meg senki. Ez olyan, mint vérnyomást mérni vagy mellkaskompressziót végezni nem tudni. Ezeket egy labororvosnak is tudni(a) kell(ene). Dehát ameddig az ápolástan gyakorlat az ágyazásból, a belgyógyászat/sebészet gyakorlat pedig random beavatkozásokon szájtátva ácsorgásból áll a legtöbbeknek (vagy 8-tól délig EKG nézegetésből), addig csak az a néhány orvoshallgató fogja megtanulni az alapokat, aki önszorgalomból segédápolóként űzi az ipart valamelyik kórházban...

Ettől függetlenül én is jobban örültem volna, ha a valóban rutinos, tapasztalt, de gondatlan orvosokkal kezdenék a a szőnyeg szélére állítást, nem pedig a kis hülyékkel. (Erre jut eszembe, hogy harmadévesen(!!!!) anno elő lettem véve a fürdőszobában eleső antikoagulált beteg miatt, hogy miért nincs még CT-n. Mondtam, hogy jeleztem a főorvosnak, aki letojta az egészet, de ez senkit sem érdekelt, a biztonság kedvéért még negyedórát osztottak.)

A többiben meg teljesen egyetértek. A kérdező mindent megtudott arról, hogy miért nem a felvételin bukik az egész :D

Ha a 40-50%-os bioszt úgy hozza össze, hogy az érettségi 70%-a növénytan, ökológia és populációgenetika volt, akkor nem feltétlenül van ám baj az alaptudásával. Valaki tudhatja nagyon az embertant és biokémiát, ha az érettségin eléteszik a méhecskék ökológiáját, nem sokra megy vele, pedig orvosin meg nem az állatok, növények kellenek. Persze, a szorgalomról előrevetít valamit, vagy arról, mennyire hajlandó az illető megtanulni általa feleslegesnek vélt dolgokat. Mindkettő hiánya nagy gáz orvosin de ezek fejleszthető tulajdonságok az egyetemen. Van, aki ott kap észbe, és jó lesz, függetlenül attól, mennyi pontot ért el annó az érettségi őt nem érdeklő részein.

Kémia dettó, a feladatsor nagy részét a számolások teszik ki, na mármost orvosi kémián ilyen szintűek nincsenek, csak középszintűek, ill. egy emelt: a pufferpH. Az elméletet azért illik jól tudni. Mindazonáltal a biztonság kedvéért elég szájbarágósan leadnak mindent újra orvosi kémián, így ha van egy alaplogikád és szorgalmad, megszerezheted első félév alatt a középiskolában mondjuk oktatás hiányosságai miatt kimaradt kémia tudást.

Szóval, egyrészt igazad van: magam is többször írtam, hogy többek közt azért nem lényeges, ki hány pontot kapart össze az emelt érettségin, mert az nem az adott feladatra, hanem sok mindenre szelektál, pl. az emelt kémia számításai egyértelműen leendő kémia szakosoknak, gyógyszerészeknek, vegyészmérnököknek valók inkább, őket kell vele megszűrni, mert náluk követelmény az egyetemen is az a szint. Bioszon meg az ökológia, növénytan az, ami egyértelműen nem az orvosisok szűrésére való. Tehát jobb lenne egy célirányosabb felvételiztetési rendszer, ami amúgy a külföldi hallgatóknak van. Akik amúgy rosszabbul szoktak teljesíteni, mint a magyar hallgatók, de ennek nem feltétlenül a felvételijük jellege az oka.

Másrészt, abban éppen a fenti miatt nincs igazad, hogy annyira számítana, ki hány %-al kerül be. Az ottani teljesítmény a fontos. Az általad kívánt rendszerben (célirányos felvételiztetés) számítana.

Üdv, egy orvostanhallgató

Még annyit hozzáteszek, hogy pont a vércukorszintmérőt rosszul értelmező lány annó magas pontszámmal került be és egyetemen is a legjobbak közé tartozott. Szóval nemcsak kettesekkel lehet súlyos hibát véteni, ami nem jelenti, hogy jó, ha valaki csak átcsusszangat mindenhol.

De az sem jó, ha valaki mondjuk summa cum laude, de egyéb készségek (pl. az empátia vagy az áldozatkészség) baromira hiányoznak belőle.