Ti is kétségbe estek, hogy nincs célotok?

Jó lenne, lenne értelme! Biztos kopogtat egy boldog párkapcsolat is az egyetemi éveid alatt.

Hidd el jobb fiatalon tanulni, mint utólag kétségbe esve rájönni, hogy idős fejjel sincs célod, biztos megélhetést nyújtó szakmád.

Hajrá!

A fiatalság így is-úgy is a tanulásra megy el.

Miért állnál boldogtalanul? Lesz társaságod, barátaid, szerelmed, és mindezek lehetnek az egyetemi évek alatt.Sőt, biztos hogy lesznek. Ha orvos akarsz lenni, ne ez tartson vissza.

Már ne haragudj, de jó nagy hülye vagy, ha kihagyod a lehetőséget.

Igazad van, minimálbért keresve sokkal jobb életed lesz.

Kedves kérdező ilyen mentalitással neki se állj! Az első vizsgaidőszakban el fogsz vérezni.

Meglepő módon az orvosin éppen úgy lehet társasági életet élni, mint bármelyik másik egyetemen, de csak szorgalmi időszakban. Vizsgaidőszakban szó szerint nem látjuk a napot, mert otthon tanulunk reggeltől estig. De mindezek ellenére lenne fiatalságod, és lenne rengeteg lehetőséged a bulizásra szerelemre kikapcsolódásra is.

Itt viszont van egy hatalmas probléma, a mi szakmánkhoz szükséges egy minimális önfeláldozás, és hatalmas elhivatottság, ez belőled hiányzik, továbbá nincsen szükségünk dolce vita, élj a mának idiótákra, mikor az egész EÜ-nek arról kellene szólnia, hogy megakadályozzuk a betegségeket, csökkentsük a szenvedést, elodázzuk a halált. Ez a dolce vita életszemlélettel nem fér össze, ráadásul azok az egyének, akik "élni szeretnének" és orvosira járnak elég rendesen meg tudják keseríteni, mindenki más életét is mondjuk egy kollégiumban, mikor zárthelyi előtt hajnali kettőkor még a folyósón szól a tucc-tucc, és minden visszhangzik a részeg ordítozástól. Megnyugtató azonban a tudat, hogy az ilyenekből soha sem lesz orvos, jó orvos pedig pláne nem.

Egy orvostanhallgató