Manapság miért akar mindenki egyetemre menni, meg diplomát szerezni? Meg miért hiszik azt sokan, ha ők egyetemre mennek, már olyan nagy valakik, meg lenézik azt akinek érettségije+szakmája van?

Már nem azért, de féluton áttértél "szakma vs diploma" helyett "szükséges vs felesleges" képesítésre, az utolsó kommented erről szól...

Az pedig már tényleg vicc, hogy azzal érvelsz a diploma ellen, hogy felesleges meg nem lehet elhelyezkedni vele, mikor te is olyan szakmát választottál, amivel nem lehet elhelyezkedni. Innentől kezdve semmi különbség nincs te közted és köztük csak te éppen szakmában találtad meg az érdeklődésedett, ők peidg egy egyetemen.

Vannak egyetemisták, akik lenézik a szakmásokat és ugyanígy vannak szakmások, akik pedig az egyetemistákat nézik le. Egyik se jobb a másiknál, de ahogyan írsz a szerint te is ezekbe a kategóriákbe esel.

Most komolyan, ha te is ugyanúgy lenézed őket, akkor milyen jogon várod el, hogy ők megadják a tisztelet neked?

1. A statisztikák valahogy mégis azt mutatják, hogy a diplomások nagyobb százalékban helyezkednek el a munkaerőpiacon, mint az egyéb szakképesítésűek, valamint az átlagbér is magasabb. És szerintem ez mértékadóbb, mint az, hogy "haverom is jogász, aztán nincs munkája".

2. Nehogy már az aktuálpolitikai helyzet alapján és két gazdasági válság mentén alakítsam ki azt, hogy milyen szakterületen fogom leélni az életemet napi 8 órában. Szükség van mérnökre, hurrá, attól én még ugyanúgy nem leszek kitűnő fizikából, és ugyanúgy utálni fogom a matekot. És mi van akkor, ha 5 év múlva egy újabb válsággal felértékelődik a bölcsész, jogász diploma, akkor meg verhetem a fejemet a falba, hogy miért szereztem egy olyan végzettséget amit utálok, és még meg se tudok élni belőle. És igen, én is láttam fiatal bölcsészeket a mekiben, viszont nem láttam még bölcsészeket megöregedni mekiben, vagy jogászokat éhen halni az utcán.

Én mérnöknek tanulok. Nem nézek le senkit, mert a munkám során is együtt kell majd dolgoznom/együtt kell működnöm szakmunkásokkal, avagy akár végzettség nélküli munkás emberekkel is. Az én életem ugyanúgy függ tőlük, mint az övék tőlem, ezért ugyanúgy tisztelnem kell őket, mint bármelyik más kollégámat.

Attól függetlenül, hogy nekem diplomám lesz, be kell mennem olykor egy egyszerű boltba megvenni a napi vacsorához valót, avagy szeretnék elmenni fodrászhoz, varrónőhöz, kozmetikushoz.

A szakmunkásoknak is szüksége van orvosokra, a gyerekeik számára pedagógusokra, tanárokra. Hogy legyen miben élniük, legyen mivel utazniuk, legyen vizuk, világításuk, stb. mérnökökre és még folytathatnám.

Azt kellene megérteni, hogy egymásért vagyunk és nem egymás ellen. Megállna a világ, ha nem lennének pedagógusaink, avagy nem lennének bolti eladóink.

Én nem félek attól, hogy nem lesz állásom, sőt... de ahogy a kétkezi munkások nem szeretik, ha lenézik őket, én sem szeretem, ha megkérdőjelezik a döntésemet és olyanba akarnának belekényszeríteni, amit ÉN nem akarok. Te fodrász akartál lenni és annak is tanultál. Én mérnök akartam lenne és annak is tanulok. Akkor most mi a különbség köztünk?

Más meg más akart lenni... ha valaki szabad bölcsész akar lenni, akkor az ne menjen kényszerből asztalosnak, amikor köze nincs hozzá és utálná. Hogy ha nem talál a szakmájában munkát, majd kitalálja hogyan tovább.