Leendő orvostanhallgatók, ti hogyan viszonyultok a mostani helyzethez?
Szerintem mindig is pár fokkal nehezebb utat jártak az orvosok, de erre a hazai helyzet még egy lapáttal rátesz. Gondolok itt a tandíjra (ami szemét módon behajtanak ha el akar menni az illető), erre a jól megszorongató új egyetemi rendszerre, ahol az átiratkozás, az évismétlés már nem olyan egyszerű. És nem utolsósorban a kezdő és a további fizetés méltatlanságára, a szerintem küzdelmes életúthoz képest. Nem szaporítom tovább a szót, úgyis mindenki érti miről beszélek.
Arról kérdezném az erre a pályára készülőket, hogy ők milyen érveket tudnának nekem erre felhozni pro és kontra? Mert bevallom, én kicsit eltántorodtam tőle és kezdek más szakirány felé nézelődni (pl. bionika,biomérnöki) ami még határterület elvileg, de talán mégis könnyebb lesz végigcsinálni és utána folytatni vele az életet.
Szóval minden véleményt szívesen hallanék, teljes részletességig, hogy ki hogyan gondolkodik erről a témáról, aki érintett benne közvetlenül/közvetetten. Mindent szeretnék hallani, konkrét egyetemek és városokat, hogy ki szerint melyik a jó, miért jó stb.
Előre is köszi.
válasza:
válasza: válasza:Kontra:
- aláíratnak veled egy eleve alkotmányellenes hallgatói szerződést, mely - ahogy te is leírtad - kötelez, hogy vagy itthon maradj diploma után, vagy serényen fizesd vissza a több milliós tandíjat (persze, pont van ennyim zsebben...)
- nem elég, hogy 6 évig koptatod az egyetem padjait (jó esetben 6, rossz esetben 7), de utána sem vagy még igazán orvos, csak rezidens meg szakorvos jelölt --> magyarán vagy már 30 éves, mire igazi szakorvos lehetsz és valamennyire el is ismernek
- rengeteg beteg azt hiszi, hogy Te orvosként rosszat akarsz nekik és a legkevésbé sem hajlandók az együttműködésre. Elsősegély oktatónk mesélte, ez ugyan mentőtiszttel esett meg, de ugyanúgy előfordulhatott volna egy orvossal is: újraélesztés közben eltörték a bácsi bordáját. A bácsi felépült, pedig meghalt volta, ha a mentős nem éleszti újra, erre a vén fazon beperelte a mentőtisztet. Persze semmi nem lett belőle, de azért ilyen beteget, hogy megmentik az életét és ez a hála, hát...
- függően attól milyen szakirányt választasz, a betegeid egy része hipochonder lesz. Ezt úgy értem, hogy pl a házi orvosokhoz is mennyi néni, bácsi jár ,mert otthon uncsizik, és mert fáj a reumája és legyen már valami. Elég kellemetlen lehet olyan embereket "gyógyítani" akiknek semmi bajuk sincsen.
- ismét függően a szakiránytól, irtó rossz érzés lehet elmondani egy betegnek és/vagy családtagjainak, hogy már nem épül fel többé, meg fog halni...
- a fizetés nevetséges konkrétan. Az egy dolog, hogy a sok életmentés kárpótol érte, de azért legyünk őszinték: minimálbérből nem sokan tudnak egyedül talpra állni, albiba menni, ne adj Isten kocsit venni stb.
Pro:
mindezek ellenére én mindig is orvosnak készültem, ahogy most is, mert rendkívüli érzés lehet valakinek megmenteni az életét, ami által nem csak 1, de akár több életet is jóvátettél, mert megmentettél egy férjet, apát, testvért stb. Remélem, hogy egyszer az állam is és a többi ember is végre elismeri az orvosok munkáját, mert eddig senkitől nem hallottam olyat, hogy: az a kedves doktor, aki megműtött és megmentett.
válasza:Harmadik:tudom, mert téma itthon, mivel az egyik szülőm orvos. Az átlagos megnevezéseik a hentes, a hóhér meg hasonlók. De most nem panaszkodni akarok, mindig is úgy éreztem, hogy egy kicsi mártíromságot vállalhatok, de a helyzetet többször átgondolva úgy döntöttem, hogy ennyire nem akasztok be magamnak. Az orvos ismerőseink közötti első mondat szokott lenni, hogy "Ugye te lebeszélted a gyerekedet az orvosiról,mert én igen." Egyesek konkrétan nem engedik, mondjuk ilyen korban az ő döntése, de mindegy.
Én úgy gondoltam, hogy megvédem a jövőmet magamtól, mert ha a szívem után mennék, talán a jövőbeli énem majd a fejét verné a falba emiatt. Kicsit úgy érzem, hogy kibújok a nehézségek alól, de hát mindenki túl akar élni valahogy.
Pontosan az egyik (nyomós) indok nekem is ellene, hogy holtodig tanulsz-főleg katonaorvosként, ami én szerettem volna lenni-, és úgy gondoltam, talán nem fizetődik ki.
Azt még megkérdezhetném, hogy melyik várost preferálod és hogy miért, valamint azt, hogy ki akarsz-e menni külföldre vagy sem (mikortól,meddig stb.)?
Köszönöm a választ.
válasza:Szia
hát ezek érdekes kérdések a mai rendszerben...Engem is ez a pálya érdekelne több dolog miatt is.Szeretnék segíteni a jövőben is másokon,akár még itthon is,de külföld fog elsőként szóba jönni.Külföldön szerencsémre hamar találnék állást,így családi úton (a fél családom orvos,gyógyszerész) Franciaországban.De előtte még egyetmem.Hm,hogy melyik város?Én Pestet és Pécset favorizálom most így,ezek szimpatikus városok.Nyilván Szegedet,Debrecent is befogom jelölni,de örülnék ha nem kéne heti 4-5 órákat buszoznom :)Valószínűleg a költségtérítéses szakokat is befogom jelölni,ami 12 milla lenne,de muszáj.Nagyon motivált vagyok,remélem sikerül elérni a céljaimat,én hiszek benne!Nektek is szurkolok :)
válasza:Az előző válaszból ki indulva, szerintem az is nagyon jó, hogy a jövőbeli gyerekednek 12 milliót tudsz áldozni a tanulásra.
Nem tudom miért kell sírni más szakon is van tandíj. És például a tanár is élete végéig tovább képzésre jár és negyed annyi fizetése van.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!